Vallomások

Szeretem játszani a királylányt.

Szerelmes vagyok egy amerikai színészbe!

Rá vagyok kattanva mostanában arra, hogy vallomásokra válaszoljak.

Munkába simán felveszem a lyukas zoknit. 8 órán át úgysem kell levenni a cipőm, így nem látja senki.

Amikor lepattogzik a körömlakkom, alkoholos filccel színezem át a körmöm, hogy ne látszódjon.

Utálom az összes munkatársamat!

Nincs jogosítványom és nem is lesz, pedig a férjem szeretné, mert mi lesz, ha vele történik valami... De alkalmatlannak érzem magam az autóvezetésre.

Nem tudok megtanulni angolul beszélni!

Ha télen egy fűtött helyiségbe érünk, fontos hogy először segítse le a kabátomat hogy nehogy rám melegedjék, és csak utána vegye le a sajátját, távozásnál pedig először vegye fel az övét, és utána segítse rám az enyémet, hogy nehogy rám melegedjék.

Hiába tartanak jó csajnak s keresek jól... meg hiába a több milliót érő céges autóm. Boldogtalan vagyok, mert a pasi, akibe belezúgtam nem viszonozza az érzéseimet.

Van egy fiúm (19) április óta (mind a ketten más országban dolgozunk most) a közelemben van egy másik pasi (37), aki feleségül venne, de neki már van felesége és pár hónapos gyereke! Nem volt megcsalás... Én(23)

Nagyon szerelmes vagyok. Imádatom tárgya ez a pasi. Gyönyörű kék szeme, finom ajka, édes pofija, túrni való haja, a teste kicsinál. Ha valakit, akkor őt alkotta tökéletesre a természet. Nagyon kívánom testben és lélekben is.

Nem szeretek ágyban kávézni, nem kívánom, hogy bárki ágyba hozza nekem a kávét vagy akár az egész reggelit. Nekem ez semmi boldogságot nem okozna, sőt, megsértődnék rajta.

Letört a körmöm, a manikűrös csak péntekre vállal. Összedőlt a világ.

A férjem jelezte, hogy mostanában elkényelmesedtem. Már nem igyekeztem azon, hogy szexis legyek neki. Sajnos be kellett, hogy lássam igaza van. Most a netet bújom vadító fehérneműkért és cipőkért.

Hónapok óta visszautasítom a párom közeledését. 5-10 percig tart nála a szex. Évek óta. De már elegem van ebből. Sok mindent próbált tenni hogy hosszabb legyen, de semmi nem működik. Erre rámegy a kapcsolatunk. Nem bírom tovább!

A férfiak 99%-a, azt kívánja, bárcsak nagyobb lenne nekik.... én meg azt kívánom, bárcsak kisebb lenne nekem!

"Pénztáros váll, fájós derék". Elmentem táppénzre. Akkor is, ha az lesz a vége visszamenetelem után: Viszlát, kívül tágasabb! Megmaradt egészségem többet ér.

Nem szeretem a "bedolgozós" szombatokat!

Nagyon fáj a derekam, alig tudok menni. De nem merek betegállományba menni, mert akkor másnak kell dolgozni helyettem. Ketten vagyunk nappalosok.

A világ minden pénzét el tudnám költeni karácsonyra. :)

Nagyon oda kell figyelnem, hogyan döntök egy fontos dologban.

Nem írom le nyolcszázszor, hogy nincs rajtam bugyi! Mert senkit nem érdekel! Csak kinevetnének. :D

Szerintem már nevetséges, és szánalmas is egyben hogy H.P.-nak "rajongói", követői vannak. :D

Egyre jobban utálom az Avont. Szerintem unalmas, minden katalógusban ugyanaz van, semmi újat nem tud felmutatni.

A volt párom elkezdett ismét nyomulni rám és nekem nagyon bejön a dolog, pedig tudom, hogy nem szabadna ismét engedni az érzéseimnek.

Úgy utálom, hogyha valaki nem ad egyértelmű választ, vagy csak azt mondja amit mások hallani szeretnének.

Két hónap!!! után megjött a cicám, ez egy csoda. Ép, egészséges és úgy érzem vége a balszerencse áradásának. Meghozta a szerencsém. Hálásan köszönöm! Nektek! Neked!

A szüleim nem tudják, hogy pár hónapja írtam egy lelkisegély szolgálatnak. Semmit sem sejtenek.

Az az érzésem ez nem lefutott meccs. Várok mert az egyetlen amit tudok és érdemes tennem. Majd kiderül mire lesz elég.