Vállalnál-e harmadikat a helyemben? (beszélgetős fórum)

A választ nem tudom, pontosan ugyanebben a dilemmában vagyok magam is, azzal a különbséggel hogy nekem 4 éves a “nagy”, masfél a kicsi, még itthon vagyok vele. Elmúltam 38. Segítségünk zéró. Férjemre lehet számítani, persze csak miután ledolgozta a heti 50 óráját alkalmazottként…

Világéletemben hármat akartam. De nagyon nehéz. Kettővel elbírok ez biztos, de hárommal? Ráadásul nem csak elbírni szeretnék velük hanem értelmes tartalmas életet ÉLNI.

Ha visszamegyek dolgozni amitől kicsit félek milyen lesz az életünk? Versenyszférában dolgozom. Ezzel szembe kéne nézni, kipróbálni, mielőtt belevágunk a harmadikba. De nincs már idő… most vagy soha?!

Hogy fogok visszanézni 10-20 év távlatából? Gyáva voltam? Vagy túlvállaltam magam (mint annyiszor az életben) amivel mar nem csak a saját harmóniámat vágom szét..?!

Igen

12.5 évesek

A 76 a szuletesi eved?

A lenyeg igazabol h konszenzusra jutottatok es egyikotoknek sem lett hianyerzete. Meg nem is bantatok meg.

Mennyi idosek a gyerekek?

Nem.:)

Soha nem akartunk igazán. Most már öreg is vagyok hozzá.:)

Ez az egesz ellentmondasos igen sajnos 😃

En is igy terveztem vna eredetileg, hogy jovo evtol munka aztan kb egy ev utan terjunk vissza ra, de ferj nem szeretne varni annyit sem.

Viszont en meg azt kerdeztem akkor (ha mar jott a mostvagysoha), ha szembe jon velem olyan munka amivel megkeresem, amit o, akkor hajlando e gyedre menni, cserelhetunk e? Termeszetesen ha már nem szopizik a legkisebb. Es azt mondta, arra is hajlando lenne.

Szerintem erre ne itt keress választ.

Nálam se hozzászólások döntöttek arról, lesz-e harmadik. Ez kettőtök döntése.

Az erdekesseg a januari majdnem harmadik bababan egyebkent meg az, hogy nekünk mindket gyerek nehezen jott, bár spontan, de tobb eves varakozasok eloztek meg oket.

Meg is lepodtem volna, ha csak ugy velunk marad, aki becsuszott. Ami egyebkent szinten soha nem fordult elo pedig hosszu evek ota nem vedekeztunk.

Mindenkinek köszönöm egyebkent a velemenyet es hozzaszolasat, elgondolkodtatott mindegyik. Lehet tulagyalom a kerdest, de nem vagyok olyan tipus, akitaz anyasag onmagaban kielegitene.

Meg ugye gondolok a jovore is.

Ez így kicsit ellentmondásos ám, úgy kezded, hogy ha jön úgy is jó, ha nem jön, úgy is. A végére meg azt írod, hogy most vagy soha.

Az miért nem opció, hogy dolgozol egy évet, aztán babázol? Egy év alatt azért nem öregedtek meg annyira, egyikőtök sem.

Azert itt kerdezem, mert ugyan nem erzem letkerdesnek, hogy legyen 3, de nem is bannam.

Illetve erdekelnek masok gondolatai ezzel kapcsolatban. Plusz azert foglalkoztatnak a munkaeropiaci lehetosegeim is, ha egyaltalan maradnanak 3 gyerek utan.

Leginkabb az erdekel, hogyha van itt olyan, akinek 3 van, hogyan alakult utana az elete, munkaja, vagy akinek 2 maradt, az hogyan erzi magat.

Donteni termeszetesen senki sem donthet helyettem/unk.

Ferjem is szeretne, nagyfiam is.

Ugye volt egy veteles is januarban, akkor nem terveztuk, becsuszott... Persze igy, hogy elvesztettuk a harmadikat, el kezdtunk agyalni, mi lenne ha.

De sokaig nem agyalhatunk a korunk miatt. Nem opcio, hogy en ujra visszamenjek dolgozni, ha vallalunk igy kellene, kis korkulonbseggel. Ha visszamegyek, ennyi volt es azert lesz, mert

A. Nem akartunk többet vegul.

B. Probalkoztunk es megsem jott ujra ossze.

Rendben :)

Szerintem ha valóban akarnál, nem itt kérdeznéd. Ez rád és a férjedre tartozik.

A leírtak alapján én nem vállalnèk harmadik gyereket.

Mondjuk èn nem vagyok te.

Nem könnyű a kérdés:)

Én lehet, hogy nem vállalnék.

A logisztikaban babysitter segitseget kernenk. Ha nekem is sikerul teljesben elhelyezkednem, ez anyagilag nem lenne akadaly.

A betegsegek kerdeskore inkabb mégis a problemas, az ebbol adodo hianyzas, plane nalam, a kezdeti idokben ez ferjre harulna.

Abszolút osztom a nezetedet, illetve te vagy az esz oldala. Pont ettől is felek, hogy mennyire sinyli meg a hazassagunkat, mennyire marad idonk magunkra, egymasra, a ket nagyobbra. Nem marad a harmadik sem mindig cuki baba.

Illetve volt egy hozzaszolas, ami emlitette, hogy egyáltalán nem biztos, hogy harmadszorra is sima lesz a terhesseg, vagy konnyu eset a baba. Ez is megfordult a fejemben.

Ugyanakkor a tett halala az okoskodas, azaz minel többet agyalok, annal tobb ervet tudok felsorolni, miert nem.

Mindenesetre nem gondoltam, hogy a vegen ferj akarja jobban, mint en.

Szerinte amugy ha a munkaltatot zavarja, hogy gyerekeink vannak, mindegy, hogy 2 van vagy 3.

Szerintem adj egy esélyt a babának. Önmegvalósítani tudsz később is, de baba nem biztos, hogy lenne.

Mindketten szeretnétek, miért ne?

Én nem vállalnám be. Kettővel kerek az élet, elég idő jut rájuk, a karrieremre, a házasságomra, saját magamra. Háromnál ez messze nem így lenne. Önző vagyok? Ha igen, hát legyek, de az élet - az enyém - nem arról szól, hogy áldozat legyek.

Abban ne reménykedj, hogy a munkáltatók nagyon változnak, a saját érdekeiket sose fogják a tied mögé sorolni. Ha jó munkaerő vagy, valószínűleg nem cserélnek le csak mert születik egy újabb gyereked. De felelős munkakörbe nem hiszem, hogy felvesznek egy pici, egy kicsi és egy iskolás gyerekkel.

Két gyerekkel tudom, hogy sose fogom megérteni, hogy mennyivel szebb az élet ha három van. Szerintem, ne csak a szívedre hallgass.

Meg nem tudom, tudnek e itthonrol dolgozni, mert teljesen uj ceget keresnek, lakhelyem kozeleben. De mivel irodai munka lenne, eselyes.

Anyagi helyzetunk atlagos, lakhatasunk megoldott, hitelunk nincs. Ilyen szempontbol johetne.

Itt az onmegvalositasi terveim hadakoznak a babazas vagyaval. Jelen pillanatban talan az elso az erosebb, de 2 ev mulva mar hiaba ahitoznek ra, akkor mar ferj nem fogja akarni a kora/unk miatt.

Mellesleg megeshet, hogy ossze sem jon. Akkor is kerek az eletunk, ha megis igy marad.

Szerintem erre a választ kizárólag a kérdező adhatja meg. Ő érzi.

Nekem sajnos mèg nincs gyerekem.

A szomszédomèk elég nehéz anyagi körülmények közt élnek, kettő ovis gyerek van. A lakásukban egy nappali, egy háló, egy gyerekszoba.

Regi autó, amit csak a rozsda tart össze. Szeptembertől mehetne dolgozni a nő is vissza, kicsit talán könnyebb lenne.

Na ehhez képest látom pár hete, hogy mintha nőne a hasa. Tegnap kiderült, hogy igen, jön a harmadik.

Számomra elképzelhetetlen lett volna, hogy ilyen nehéz körülmények közé még egyet. Így is alig férnek. Kocsi is kicsi lesz. Meg a másik két már meglévő gyerekre is kevesebb jut így. Hogy fogja taníttatni? Stb.

De ő meg azt mondja, hogy benne ezek fel se merültek, csak a hihetetlen erős vágy, hogy legyen még egy. Mindig is harmat akartak. Majd megoldják valahogy. És előadta mindezt üdvözült, föld felett lebegő mosollyal az arcán.

Ennyire nem gondolkodunk egyformán.

Nem a betegek-e a gyerekek vagy sem, a fő probléma.

Van, aki egy gyerekkel többet van otthon betegség miatt, mint más hárommal.

3 gyerek logisztikáját, - ovi, suli, edzés, különóra, stb. - nagyon nehéz, szinte lehetetlen, ha mindkét szülő teljes állásban dolgozik.

A helyedben vállalnám, mert látszik, hogy szeretnétek. És nézd meg, milyen hirtelen összeomolhat egy jól kiépített terv, mint most a vírus miatt, amikor sokak voltak kénytelenek hirtelen más irányt keresni, mint amit elterveztek. A munkád miatt esetleg lemondasz a babáról, aztán lehet, hogy egy év múlva elküldenek, vagy annyira megváltoznak a körülmények, hogy el kell jönnöd. Ha olyan szakmád van, amiben nincs rengeteg ember, akkor könnyebben találsz munkát gyes után is. Szerintem nagy különbség nincs a két- vagy háromgyerekesek között, már munkaadó szempontjából. Úgy vettem észre, a kisgyerekeseket nem szeretik alkalmazni, mert a kicsik sokszor betegek. De ha mondjuk egy év múlva megszületne a baba, akkor, mire hároméves lesz, lesz még egy kb. 7 és 10 éves gyereked; és a 10 éves már nem az a folyton megbetegedő kategória. Tehát kb. ugyanolyan életkorban lenne a két kisebb gyereked, mint a most meglévő kettő, és most is van munkád... Nyilván nektek kell döntenetek, csak azért biztatlak ennyire, mert látszik a kezdő hozzászólásotokból, hogy igazából mindketten vágytok rá, és ezzel nem jó szembemenni.

Egyébként egyik barátnőmékkel volt hasonló. 40 éves kora előtt nem sokkal hezitáltak a férjével, legyen-e még egy gyerek, mert tulajdonképpen szerették volna, de ő is belekezdett egy munkába, amit szeretett, élvezett, ki akarta bontakoztatni magát benne egy kicsit. Aztán addig gondolkoztak, amíg bekopogtatott a baba... Mire megszületett, annyira örültek neki, hogy ez minden mást elsöpört. Ő mondjuk tud otthonról is dolgozni, ha nagyon akar, neked nem tudom, milyen munkád van. Nem akarom szaporítani a szót, leírtam az én válaszomat a kérdésedre :)