Vállalnád az "áldozat" szerepét? (beszélgetős fórum)

De ismerek:)

Kolléganőt, de ő nagyon sötét...

Nehéz vele, róla el is tudom képzelni, hogy anyósnak is ilyen lesz, és ő biztos fogja utálni majd a szép, csinos menyét, mert ő már most mindenkit utál, akin van valami szép vagy nincs, de ő úgy gondolja, hogy igen.

Ő azért mond mindenkire minden baromságot, mert azt hiszi, hogy ettől őt jobban szeretik. Na az ő családjában 1 percet nem tudok elképzelni, és azt gondolom, hogy neki a fia is ilyen lesz...

Ehhez nem kell anyósnak-menynek lenni: bárki tud bármit terjeszteni bárkiről, ami az adott félnek rosszul esik.

Az én drága anyósom is kitalált már olyanokat, hoyg a hajam égnek állt, hogy ezt már megint honnan, miért, minek??

Irigyellek, ha egy rosszindulatú embert se ismersz, ill. olyat, aki unalmában, frusztráltságában, vagy vélt/valós sértettségében elkezdett habzó szájjal fröcsögni hülyeségeket...

...vagy nagyobb önbecsüléssel.

Nagy IQ-jú emberek is szenvedhetnek el kudarcokat,és nem biztos,hogy fel tudják dolgozni,megkeseredettek lesznek.Vagy sikeríthetik félre az életüket,nyomorodhatnak meg fizikailag...aztán következik,hogy irigyek lesznek a másikra,akinek jobbam megy,v fiatalabb.Nem mindenki,sokan..

Aki jól tarja magát,mint pl.te,és jól keres(úgy értem,normálisan megél a család belőle),szép családi élete van,az nem lesz irigy a menyére(sem),mert ELÉGEDETT a saját életével.Azt hiszem,ez a kulcs.

De nagyon sokan vannak,akik nem rendelkeznek közel sem ilyen paraméterekkel.

De ha majd kicsit kijjebb is nézel a közvetlen környezetednél,akkor a ..mondjuk 30-40 közelebbi ismerősnél biztosan fel fog bukkanni a jelenség.

Nem, tényleg nem találkoztam ilyennel. Lehet az én környezetem nagyobb IQ val rendelkezik?

Én sem vagyok féltékeny a fiam szép, csinos, fiatal barátnőjére:) Én is voltam fiatal, szép és csinos, és még igyekszem tartani is ezt az állapotot jó frizurával, bőrkíméléssel, mozgással, stb.

És az anyósom, aki egyébként nem volt egy tanult nő, hiszen abban az időben a 8 általános volt a jellemző, sosem volt rám féltékeny, sőt büszke volt rá, hogy a kismenye milyen csinos, milyen szép lábai vannak, stb.

Azt gondolom, hogy sokan csak azért gondolják, hogy az anyós féltékeny, mert saját elképzeléseiket vetítik ki a másikra. Valószínű, hogy gond van a mennyel valóban, de azt bevallani nem túl egyszerű...

És ezzel foglalkozni kell? Attól, hogy ő ilyet mond, még nem lesz igaz:)

Az én anyósom is íratott fel a gyerekemnek étvágygerjesztő tablettát, mert sosem látta enni, ugyan is, ha a nagymama ott volt, akkor nem akarta az együtt töltött időt az evéssel rövidíteni...A tablettát odaadta én eltettem, majd kidobtam:)

egy pillanatig sem zavart, hogy ezt tette, mert csak aggódott az unokáért. Én ezt nem piszkálásnak fogtam fel.

Most nem kezdek példát sorolni, de rólam is indultak útjára kedves és meg nem történt vagy erősen kiszínezett történetek. Engem most nem cseszegetnek, helyette nekem vagy előttem is szapulják a háta mögött a sógornőm férjét. El tudom képzelni, hogy miket mondhatnak azoknak, akikkel bele tudják lovalni magukat.

Vannak emberek, akiknek mindig kell legalább egy aktuális ellenség, akit lehet szidni.

Olyat még nem láttál,h az anyós egyszerűen féltékeny a meny fiatalságára,erejére,sikereire?

És összehord mindenfélét.Jobb esetben csak azt,h nem jó háziasszony a meny,rosszabb esetben azt is,h nem jó anya,és nem jó feleség,mert csalja az ő drága fiát?

Te még nem láttál idősödő,frusztrált nőket,akik nem tudnak harmóniában megöregedni,hanem folyvást sírják vissza a fiatalságot(ruhákkal,szolival),vagy ez már nem megy nekik,és csak megkeseredetten rázzák a botjukat mindenre,ami működik,és energiát mutat?

Az enyém pl. hogy nem főzök és szegény fiacskájának éhezni kell és még azt a kaját sem meri elfogadni amit ő adna, mert én megsértődnék. Az igazság az, hogy nincs olyan nap, amikor ne tudnék főtt ételt tenni az asztalra. A férjem imádja a krémleveseket, amit az édesanyja sosem főzött, mert szerinte az nem jó. Az édesanyjától csak akkor nem hozza el az ételt ha olyat főzött amit ő nem akar megenni. Én ebbe nem szólok bele. A férjem egyébként 130kg és az anyósom folyton azért cseszeget engem, hogy miért nem érem el, hogy lefogyjon.

Ez csak egy gyöngyszem, már közel sem annyira veszem magamra mint régen, de még mindig bánt, hogy miért hazudozik "idegeneknek".

Egyébként szerintem mindent elárul az anyósomról, hogy a gyereke és az unokája szerint is hihetetlen tehetsége van a sz.rkeveréshez, imád mások magánéletében vájkálni (különösen ha rákos megbetegedés üti fel a fejét valahol) és csak azokat az embereket tudja értékelni akik már nem élnek.

Az anyós terjesztget mindenfélét...

Mi olyat tud egy anyós terjeszteni, ami a menynek rosszul esik?

Szerintem ha anyós és meny között problémák vannak, akkor ott mindkét féllel gondok vannak....

Páran írták már,és is egyetértek:az apukára kell tenni a döntés felelősségét,hogy a gyerek mehet-e a nagyihoz.És az apuka beszélje meg a nagyival azt is,h jöhet-e az anyák napjára.vagy hogy mikor jöhet egyáltalán gyereket látogatni.

Én a feleség helyében kivonulnék a szituból,minden,anyóssal bárhogy is kapcsolódód ügyet a fiára(az apukára) hagynék.

Hú, én is tudnék mesélni...

Kéne már egy külön témakarika a kedves anyósoknak..::)

Túúúúúúúúúl gyakran...

De már most feláll a szőr a hátamon az olyan alkalmak miatt, ami alól nem lehet kibújni.

Már decemberben közölte, hogy jönni AKAR a gyerek ovis anyáknapjára.

Amúgy 40 m választ el, de bejelentette a páromnak, hogy akkor ő hétvégente jön, és játszik a gyerekkel.

KIZÁRT!