Váláskor segítség a gyereknek (beszélgetős fórum)
Gondolkodtam, hogy írjak-e, mert nem akartalak még jobban elkeseríteni.
Engem is érint a téma, több szempontból is.
Elsősorban én is az "elhagyott gyerek" tapasztalatából: most, felnőttként is sok kérdés és fájdalom maradt bennem.
És én már nem is rendezhetem - ha képes lennék rá, akkor sem -, mert meghalt az apám.
Amit én gyerekként hordoztam, az csak rossz: nem szeret, hiszen elhagyott. A másik nő gyerekét jobban szereti, hiszen velük él. Őt horja suliba, vele játszik, vele van ott minden apró dolognál. Egy gyerek nem tudja megérteni, hogy a szerelem hogyan írhatja felül azt a köteléket, ami egy szülő-gyerek közt van. Talán még egy felnőtt sem.
Anyaként az egyetlen lehetséges, kímélő válást csak úgy tudom elképzelni, ha az apa (ha ő lépett le), kezdetben ugyanúgy ott áll a gyerek mellett, majd lassan "szoktatja hozzá", hogy kevesebbet lesz jelen.
Gyakorlatban ez számomra úgy nézne ki, hogy minden nap beszélnek, hetente találkoznak ketten vagy az anyukával hárman, ugyanúgy aktívan részt vesz a gyerek életében stb. Mivel ez kb. lehetetlen megoldani egy válás alkalmával, az egész veszett fejsze nyele.
Ez is egy gyász folyamat: az addigi stabil vár nimcs többé. Sőt. Szerintem egy gyerek úgy érzi, hogy őt is megcsalták. Ez borzasztó lelki törés.
Szóval nálam egész életemben jelen volt az "én nem érek annyit", "nem szeret", "anyát bántja", "lesz.ja a fejem" (mondjuk nekem tényleg letojta...). "Hova tűnt apa?" és sorolhatnám. Ezt nem lehet kiheverni.
Később megérteni talán igen.
Elfogadni is.
De a törés az megmarad.
Persze lehet gyógyítani, pótolni a pozitív dolgokat.
Amit tehetsz, és mindenképp tenned kéne, az az, hogy erőteljesen kiállni amellett, hogy ez így a lányotoknak nem jó. Igenis legyen felelős apa.
És igenis hagyja otthon az asszonyt arra a pár órára, amíg találkoznak.
Nem tudom, mennyire volt lelkes szülő, de ha igen, ezt ő zsigerből érezné.
Sajnálom!
Nekem szinte egyáltalán nem volt jelen az életemben. Sőt, odáig elment, hogy megígérte, hogy meglátogat, majd cseszett eljönni. Én aznap szép ruhába öltöztem és a kapuban órákon át vártam. Hiába hívott be anya, én ott álltam, hogy rohanhassak, ha megérkezik. Sokszor már tudtam, hogy nem fog jönni, de újra és újra megígérte és én elhittem és vártam naphosszat a kapuban.
A sírás kerülget még most is.
Aztán beteg lett és megkeresett, megnézte az unokáját. Azzal vátunk el, hogy tartjuk a kapcsolatot és akkor először azt mondta, hogy nagyon szeret, mindig is szeretett.
Aztán persze nem válaszolt. És egyszer kaptam egy telefont, hogy meghalt.
A mai napig nem tudtam rendezni magamban. És még halálakor sem szóltak nekem. Hogy legalabb el tudjak köszönni.
Na mindegy, kicsit belendültem a történetbe. :)
Még annyit, hogy nekem végleges bizalmatlanság alakult ki emiatt. Főként a férfiakkal kapcsolatban, de úgy általában az emberekkel kapcsolatban is.
Egyáltalán nem biztos, hogy minden gyerkőc ennyire mélyen éli meg.
Mert ha látja, érzi, hogy nem a helyére kerültek új szeméyek apa szívében, hanem mellé, akkor sokkal könnyebb.
Szóval szerintem mindenképen legyél erős (tudom váláskor nem könnyű hatni a másikra), de legalább a lánya miatt vegye komolyan. Ne hagyd, hogy a férj diktáljon, itt most a lányotok a legfontosabb. Ha kicsit is intelligens, ezt meg kell értenie.
Úgy, ahogy itt elmondtad, miket nehezményez a gyermek, neki is segítenie kell.
Nem úgy van, hogy most már másik családom van. ......... - ez cenzúrázva lett volna, azért pontoztam ki.
Nagyon drukkolok 💗
És magadról se feledkezz meg, te is fontos vagy!
Kézenfogva vészeljétek át!
Amúgy ilyenkor szerintem sokat segítene elköltözni egy messzi városba, új életet kezdeni. A sok újdonság és távolság megkönnyítené.
(Pont ezek miatt, amit átéltem, gondolkodom úgy, hogy bármennyire is vacak lenne a házasságom, nem merném neglépni a válást. Persze egy rossz kapcsolat is mérgező, úgyhogy ezek nagyon rossz helyzetek). De tudnék mesélni erről is.
Na befejezem, mert rengeteget írtam. :)
Köszönöm!
Remélem a Te lányodnak nem kell ezt átélnie!
Így már érthető, tök jogosan érzed azt, amit.
Ez gordiuszi csomó a javából. Kívánom h legyen egy olyan megoldása a dolognak, ahol Te is visszakapod a lelki békédet.
Tudja jól miért viselkednek úgy, ahogy!
Tudod, ismertem a nőt és utáltam.
Mikor megtudtam, hogy miatta és csudálatos kölykei miatt dobta a családját a kukába, akkor kezdődött a mérhetetlen dühöm.
Majd elkezdett a nő engem eltiporni és ő hagyta, sőt! Bólogatott hozzá.
Alig vártam, hogy ne kelljen mennem hozzájuk.
Elegem volt abból, hogy én vagyok a buta semmit érő kolonc.
Az élet azért bizonyította, hogy egyedül többet érek, mint a nő 2 kölyke együtt véve.
Eljön még az én időm, mikor vissza adhatom neki az összes fájdalmat amit ő adott nekem.
Vigyázz a lányodra, vékony jég ez!
Ó...Nehéz szavakat találni. Sajnálom, h így alakult. Ő nem próbálja rendezni? Vagy nem is érzi, h azért nincsenek rendben a dolgok? Lehet, h azt hiszi, így normális minden?
Azért akkora különbség van válás és válás, ember és ember között.Anno az én szüleim is elváltak, de kisgyerekkoromban, nincs is emlékem arról, h valaha is együtt lettünk volna. Csak arról, h apu kéthetente jött értem. Pár évvel később megnősült, nagyon szerettem és szeretem a mai napig a 2.feleségét, sokszor azt éreztem, h jobban szeret, mint a saját anyám.
Szóval ilyen is van. De nálatok és most nálunk sem ez a helyzet,ahogy látom.
Nem gond!
Van egy 10 éves lányom.
Hozzá eljön, havi 1-2 alkalommal 2-3 órára. Én tartom a 3 lépés távolságot.
Nem remegek érte, de próbálok kulturált maradni, nem bolygatom a múltat.
A családját meg tudnám folytatni egy kanál vízben, de majd eljön a bosszú ideje. Türelmes vagyok.
Rengeteg nyomot hagyott, miattuk nincs önbizalmam, miattuk lettem ellenséges mindenkivel, mindig mindenkiben a hátsó szándékot kutatom.
És, ha szabad ilyet kérdeznem, azóta is ezek az érzések vannak benned az irányában?
Ő nem keresi a kapcsolatot veled?
Te hogy érzed, milyen nyomott hagyott benned az, h így alakult a kapcsolatotok? Persze azon túl, h ahogy írod, meggyűlölted.
Kicsit félve kérdezek ilyeneket, persze csak akkor válaszolj, ha nem túl indiszkrét.
Á, nem. Csak látom. És tudom, h ez nagyon nem jó így. Az apjával már számtalanszor beszéltem erről a problémáról,h neki, ha fontos a gyerek(mert ezt állítja), akkor viselkedjen ennek megfelelően, keresse, akarjon vele közös időt tölteni, legyen része a mindennapjainak, stb., de hát ebből jó ha 10 % megvalósul. Havonta 1, esetleg 2 napot találkoznak, és sosem kettesben, hanem mindig ott a nő is. A gyerek ekkor visszahúzódik, az apjával amúgy kettesben jól elvannak, de ha a nő is ott van, akkor a lányom bezárkózik. És az ilyen szitukban az apja azt mondja, h dehát én vele voltam!...Persze, csak a gyerek azt látja, h ők ketten remekül elvannak, ő meg minek is van ott?...
De a lányom nem nevesíti ezeket az érzéseit, csak ha kérdezem, elmond egy-két dolgot, hellyel-közzel az apja is elmond ezt-azt, ebből áll össze a kép.
Azt látom, h az exem erőből le akarja nyomni a gyerek torkán, h neki új "családja" van, tetszik, nem tetszik.Olyan nincs is, h kettesben találkozzanak, ahol a gyerek is felszabadult lehetne, és ahol azt érezhetné, h az a kis idő tényleg csak róla-róluk szól.
Végülis az apja ultimátumot adott, vagy úgy lesz, ahogy ő akarja, vagy sehogy.
És hát ezek olyan problémák, ahol nem is látom a megnyugtató megoldás lehetőségét.
Ilyen idősen én is ezt csináltam.
Az, hogy meg gyűlöltem mindenkit az 16-17 éves koromban lett érezhető.
KB 10 éve nem tettem be a lábam hozzájuk.
Veled beszél ezekről az érzéseiről?
Legrosszabb, ha magában tartja, magában próbálja feldolgozni.
Ez az évek során csak rosszabb lesz.
Két eshetőség lesz.
Vagy magasról tesz majd az apjára egy idő után, vagy átmegy gyűlöletbe.
És nem csak őt fogja gyűlölni, de az egész választott családot.
De, sajnos pont ezt látom, h ő azt érzi, h neki bármit kompromisszum nélkül el kell fogadnia, ami jut neki az apjából, mert ha nem így tesz, még ennyi sem jut neki.
Mondani nemigen mond semmit, inkább csak látom rajta, meg szerintem próbálja az összes békát lenyelni az alkalmazkodás jegyében, mert látja, h csak így jut az apjához. És ez nagyon szomorú. Meg az is, h az apja úgy tesz, mintha minden a legtermészetesebb módon történne.
Mit mond a kislány?
Mit érez?
Önbizalma nagyon romokban?
Nem érzi magát kicsinek és kevésnek az új családdal szemben?
Szerencsére nincs benne tapasztalatom, de voltam 14 éves.
Nem tudom mennyire erős lelkileg a gyermeked, de ebben a korban is legjobb, ha megbeszéljük a dolgokat. Ő már egy kis felnőtt.
Az apjának lenne dolga elmagyarázni, hogy a korábbi érzései miért változtak az anya és a gyermek felé.
Szóval, ha kérdései vannak, akkor azt bátran merje feltenni az apjának.
Sajnálom!
Erdemben nem tudok segíteni, de azonosulni igen.
Mielőbbi megnyugvást kívánok!
(Pszichológus tapasztalat van, nálunk nem hozott csodát)
Leírtad a gyermekkorom, még az évszám is stimmel.
Próbáld ki elsőnek amiben van saját tapasztalatod.
Sziasztok. Sok év házasság után sajnos a válás küszöbén állunk, férjem már jó ideje külön él. Kisebbik, 14 éves gyerekünk lelkileg elég sebzett lett ebben a mindenki számára nehéz helyzetben.Ezt tetézi, hogy látja, apja könnyedén túllépett a közös múlton, az ő (kettőjük) közös múltján is, azóta új családot újított be magának, a gyerek pedig azt tapasztalja, h a vele való kapcsolattartás nem elsődlegesen fontos az apjának. Kérdezném, h akinek van tapasztalata a témában, melyik a célravezetőbb segítség, ha gyermekpszichológushoz fordulunk, vagy kineziológushoz? Esetleg még más ötlet? A kineziológust azért érzem egy erős opciónak, mert nekem korábban volt már részem kineziológiai
kezelésben, és azonnali eredményt hozott, szóval tudom, h működik. De mivel itt a gyerekről van szó, mégis bizonytalan vagyok, h melyik lenne Neki a jobb? Köszönöm a segítő hozzászólásaitokat!
További ajánlott fórumok:
- Mi árt jobban a gyereknek? Az ordibálás vagy egy-egy pofon?
- Helyes dolog a boltban még fizetés előtt odaadni a gyereknek a csokit, kiflit enni?
- Az anyának mindenhez joga van? A gyereknek nincs joga semmihez? Neki mindent el kell tűrnie?
- Mikor mondjam el a gyereknek, hogy nem létezik a Mikulás, Jézuska, Húsvéti nyúl? Ti mikor, hogyan mondtátok el?
- Szeretnék segítséget kérni abban, hogy egy 11 éves gyereknek az emlékkönyvébe mit lehet írni? :)
- Lányos anyukák segítségét kérem! Diána hercegnős pólót hol lehet kapni óvodás korú gyereknek?