Válási aggodalmaim (beszélgetős fórum)

Sajnálom, de úgy érzem, jól döntöttél.

Igen, a nagyfiú valószínű apánál marad, sőőőt mivel a kicsi is fiú (ugye?), lehet, hogy ha apa úgy akarja, őt is nekiitélik. Báár, akkor megtapasztalja, mivel jár a rendszeresség egy gyermek mellett. Nem vagyok benn biztos, hogy szeretné, max a te bosszantásodra. Mindenesetre, határozottan meg kell mondanod, hogy szeretnéd a gyermekeid magad mellett tudni, de ne borulj ki, ha nem így lesz, ne menj tönkre bele. Ha ők másképp döntenek, jelezd, hogy nem szeretnéd, de tiszteletben tartod a döntésüket, és tudjanak róla, hogy mindig várod őket vissza. Így vissza fognak menni nagy valószínűséggel, rövid úton. Én így csináltam volna, de végül apuka visszatáncolt, annyira nem akarta a gyerekekkel járó gondokat és felelősséget. (Persze az enyémek még fiatalabbak voltak.)

Erőt és kitartást, és már ne sírj, meghoztad a döntést, nincs helye sírásnak! Most határozottan kell haladnod!

(Érzelmileg bántalmazó kapcsolatban voltál, ez a leírásodból elég egyértelmű.)

Nem könnyű helyzet, sőt 😕

Mivel nem voltam még ilyen helyzetben,így nehéz. Csak azt látom ami a környezetemben van . Vannak olyan házaspárok akik 20,30 vagy több éve együtt vannak,ugyanígy mint te . Csak nem lép egyik sem. Család , kényelem, anyagiak miatt. Viszont tettlegesség nálam is előfordult nagyon régen,ütöttem én is vissza ha kellett. De nem javaslom neked,én azért elég kemény vagyok és más a természetem. Továbbá a fiaim segítségemre lennének,ha bárki kezet emelne rám. A ház teljes egészében az enyém ,így a pasi az első alkalommal repült volna .

Tehát ezért mondom ,én max csak osztani tudnám az észt neked ,hogy bizony így megy úgy csináld. Ennek persze semmi értelme ,nem is vennéd hasznát. De már az is sokat jelent,hogy ki akarsz lépni végre ,bízom benne azért ,hogy a családod melléd áll.

Az első alkalomnál, és a hatvannyolcadiknál is azzal vígasztaltam magam, hogy második gyerekkor, korán házasodtunk, majd megjön az esze, rájön, mi a lényeg, mi számít igazán.

Segítségem? Milyen téren? Van pár barátnőm, és Anyu, a nővérem is tudja a sztorit, a bátyámban reménykedtem, hogy beszél vele, de nem akar beleavatkozni, szóval igazán senki nem fog odaállni, amikor rám emeli a kezét. Mert csak emeli, okos, nem üt meg, de talán ti is éltetek át már olyat, amikor valaki a falig tol, és fenyeget, hogy na most megüt. De végül nem üt. Egy gyenge nő ebben megtörik, az erős pasi meg vihogva elvonul.

Bátor, erős? Azt mondod?

Jaj, én nem érzem annak magam. A tegnapi napom is végigbőgtem, és ma is csak sírok, de nincs visszaút. Tudom, hogy a 17 éves kamaszomnak, csak az számít, mennyi pénzbeli támogatást kap, és apa tolja neki. A kicsi meg nem mer nemet mondani apának, rángatja magával, amikor olyanja van, utána négy napig rá se néz. Félek, hogy egyedül maradok, és a gyerekeim elfordulnak tőlem. Az nyugtat, hogy mindent megkaptak tőlem, és előbb-utóbb úgyis kirepülnek.

Nem tudok tanácsot adni,de én sem hagynám magam .

Már az első alkalommal lépned kellett volna. Persze ez így van,ha az ember tudja hogy elesik akkor leül. Nem is okoskodásnak szántam.

Van segítséged?

Sziasztok,

Egy kis lelki támogatást, segítséget szeretnék kérni tőletek.

21 év kapcsolat, közel 18 év házasság után, 2 év megoldatlan nehézség után tegnap meghoztam a döntést, hogy elválok a férjemtől. Két gyerekünk van, a nagy 17, ő látja, ahogy eltávolodtunk, és bíztat a válásra, de apa oldalán áll, szóval sajnos a kapcsolatom vele is eléggé megromlott sajnos. A kicsi 13, anyás, de apa őt is próbálja ellenem hangolni. Vannak nőügyek, amiket úgy leplez, hogy engem vádol fűvel, fával, vadvirággal. Soha nem csaltam meg, de már semmi kedvem magyarázkodni, hangosabb, erősebb, én pedig csendes vagyok és gyenge. Járok pszichiáterhez, próbálom az idegeimet picit ápolni, kapott esélyt hatszázat. Szerdán megint megvádolt egy kollégával, és elfáradtam. Úgy viselkedik két éve, mint egy kis hülye kamasz, állítja, hogy nem csalt meg, de legalább 10 barátnője van, akikkel folyamatosan csetel, kávézik, találkozik, kirándulni mennek, már látni sem bírom, a gyomrom görcsben, ha hazaér, undorodom tőle. Szóval vége.

Tegnap leültünk este, közös megegyezést ajánlottam, leírtam, mit tudok vállalni, ami belefér nekem anyagilag, de nem elég neki, és azt mondta, soha, de soha nem fogok tőle megszabadulni, és tönkretesz anyagilag is.

Szóval akkor a bíróságra, az ügyvédekre bízzuk a döntést, a jogra, amivel (gyanítom és remélem) hogy szarabbul fog kijönni, mint a közös megegyezés, amit elutasított.

Köszönöm, hogy leírhattam, hogy elolvastad. Ha a saját sorsotokból, tapasztalatotokból tudtok javasolni bármit, hogyan tudnám felgyorsítani, rábírni, hogy nincs itt semmi keresnivalója, hogyan érdemes ebben az esetben kommunikálni (jelenleg úgy érzem, akkor tudom ezt túlélni, ha levegőnek nézem, amitől ő bepöccen, és belémköt, kötözködik, kinevet, leéget, erősködik, egy ideig bírom, utána összeomlok).

Az nem opció, hogy összepakolom a cuccát.

A ház közös, de nekem nagyobb a tulajdoni hányadom, mert a családom segítségével vettük. Mindig nagy lábon élt, márkás cuccok, sporteszközök, és a szórakozásai is igen jelentős kiadás neki, ezt is megemlítettem a közös megegyezésre ajánlatban, csak kinevetett. A bíróság, ügyvéd nem lesz kevés, de ha csődbe megyek is, végigcsinálom, és lesz egy nap, amikortól nincs gyomorideg, nincs bánat, új életem lesz. REMÉLEM! Félek, hogy fogom végigcsinálni. De inkább élek egyedül a további életemben, mint lelki és fizikai terrorban.