Válás - Új életet kezdek, tarts velem! ... csak pozitívan! (beszélgetős fórum)
Melyik ez a hely? Milyen zene van? Te egyébként hol tudtál ismerkedni?
Náluk 90%én fözök és csinálok mindent,csak akkor dugja ki a fejét a konyhába ha kész a kaja.Ha ugy érzem megteltem berakok egy meditácios cd vagy tök hangeröre vlami rockkot.
Na ez nem túl jellemző sajnos.Az elején rohanás haza,majd később jön az,hogy "kalitkába" zárom őt..:)
Hát lányok ez nem könnyő ez tény.DE!!!!Még mindig azt mondom fogjatok össze.Én 6 éve egy ilyen netes társasággal mentem először el discóba(!!!!!),és azóta 2-3 havonta ha teli a hótörpöm összeszedem a kolléganőket,akik épp padlón vannak és viszem őket tombolni.Van egy hely,ahol a 30-as,40-es korosztály szórakozik,jól érzi magát,nem lógok(unk)ki onnan.Mondjuk valóban a gyereket elhelyezni nem egyszerű,de megéri,mert utánna fát is vághatnak a hátamon,annyi türelem jön elő ezzel.Ha valaki csatlakozna,szóljon,mondom mikor megyünk legközelebb..:)
Amúgy a férjekről....ahogy megszokják.A házasságom alatt én kiharcoltam,hogy igenis a vasárnapi ebédet megcsináltam,de a mosogatás közös volt.Az élettársammal viszont az elején(akkor még lehet,rugalmasak)lebeszéltük,utálok mosogatni,így főzök(akárhány fogásos kaját),mosok,vasalok,de ő mosogat!És ez így volt az utolsó napig.És nem volt gond.Az elköltözés napján is ágyba hozta a reggelit....és nem ezen bukott meg a kapcsolat.Itt néha mi rontjuk el(monjuk én anyutól tanultam,nálunk apám mosogat 38 év után is)....:)))
Szioka de rég olvastalak már,tulteted magad azon a pasin?Eben igazad van de ezek a pasik akkor válnak általába ilyenné amikor már bisztonságba érzik magukat.Sajos ezekben semmi felelöség tudat nincs.
Ezeket az (embereket)soha nem fogom tudni megérteni miért fontossabbak a haverok a családnál?Én minden nap allg várom,hogy hazaérjek melobol és újra picurommal legyek.
Ilyen pasikat nagy ívben kerülni kell, nem hozzámenni feleségül! :))
Igazad van.Az a helyzet h a házasságban már nem bízok mert amikor együtt élsz valakivel sokkal kevesebb az elvárás a papír viszont kötelez dolgokra és másként érzi ezt néha egy pasi,neki azt jelenti h moss főzz takaríts ja főzz ugy mint az anyuja.légy hűséges és ha ő félrelép hát istenem.kiakar egy hullafáradt nővel ágyba bujni.Nagyon ugy jön le h a pasikat hibáztatom de legtöbbször tényleg ők rontják el.
Szia.Nem lehet könnyúű 3 gyerekkel.Talán emlékszel h panaszkodtam a nagylányom nem beszél a papával,sajnos néha a szülők meghülyülnek csak nem mindegy mennyi idős a gyerek mert másképp hat 20évesre az már mérlegel.
Ez igy igaz,a férj elmehet akár minden hétvégén a haverokkal,jól érzi magát,sörözik,addig anyuka otthon idegeskedik mikor jön már haza..3-kor?4kor?.S ha külön vannak akkor is csak ez van, voltférj annyi nőt szed magára amennyit csak akar mert meg is van a jól bejáratott hétvégi rogrammja,szórakozási lehetősége,de az anyuka továbbra is csak a gyerekek mellett alszik,minden hétvégén.Persze könnyen mondja a ffi :menj a barátnőiddel szóakozni Te is! Csakhogy anyuka barátnői mind családosok,anyukák,nem tinik akikkel szórakozni lehet,egyedül hova menjen az anyuka,hisz eddig sem járt sehova.Igy marad otthon,és marad a gyerektársaság.
Van most egy női sorstárs barátom, három gyermeket nevel egyedül és szörnyülködve tapasztalom, hogy "Apuka" egyáltalán nem foglalkozik a gyerekekkel... Nem is értem ezt... Összejött egy 17 (!) éves lánnyal 33 éves létére, és a gyerekek már nem is léáteznek számára. Gusztustalan.
Csak ehhez olyan apuka kell. ...
Én például egyszerűen nem merem egyedül hagyni a gyerekkel, mert olyan a lelkiállapota. Nem is tud figyelni rá. Nem is igényli.
Teljesen egyetértek Veled.
Általános helyzetben a nőknek mindig nehezebb, főleg egyedül. Én nem ugorhatok le csak úgy este "sörözni a haverokkal", mert éppen hirtelen ez jutott eszembe. Ki fürdet, ki mond mesét...?
Vannak persze különbségek apák és anyák között. Van olyan apa, akinek abszolút nem hiányzik a gyereke, van akinek borzasztóan és bármikor látni szeretné. Van olyan anya is, aki szinten szabadulni akar tőle, míg a másiknak élete része és tűzbe menne érte.
Igen, a gyerek előtt még egy jót sírni sem lehet... Én is fedezem a gyerekem előtt az apját. Azt azért megjegyzem, hogy a gyerekek sokszor többet észrevesznek a mi dolgainkból, mint hinnénk. Előbb-utóbb minden gyerek levonja a következtetést és meghozza a maga ítéletét.
Ha csökken a sértettség,múlik a harag,és 2 normális emeber áll egymással szemben,akkor előbb utóbb mind2 be fogja látni,hogy a gyerek(ek) érdekei mindent felülírnak.Nálunk hétköznap itthon vannak a lányok,péntektől apukával.Én akkor dolgozok,és délután jut egy kis idő magánügyekre is.De ha úgy akarják a lányok,akármikor átmehetnek,vagy itthon maradhatnak.Nincs kötöttség.Összedolgozunk...muszáj...
És egyet kell értsek...egyik félnek sem egyszerű.Nem könnyebb sem a férfinek sem a nőnek.
Néha érdemes anyukáknak "összefogni",és felváltva elmenni kicsit csavarogni,esetleg egy dumaparti is jó.DE!Apuka is bevállalhat 1-2 délutánt.Nem hal bele...neked is jár egy kis magánélet.És a törpike addig "apázik"....:)
Juj, de egyetértek ezzel!
Így igaz,mindig van valami nem "teccik dolog",de az is elmúlik,ha mindkét fél talál magának megfelelő partnert,de amíg az irigység dominál, nagyon nehéz.Vagyis ki,hogy tud a másik alá tenni és sajnos ilyenkor a gyerek csak eszköz.
Bocsi, nem akartam belegázolni a lelkivilágodba, csak ecseteltem egy átlagos nő problémáját. És megjegyezném, mindig könnyebb a férfinak.
Mellesleg én is gyűlölöm az olyan embereket, akik a gyereküket felhasználják önös céljaikhoz. Engem hiába csalt meg az uram, a kislányom elött nem szidom, bármikor beszélhetnek, ha akarnak és bármikor láthatja. Sőt én hülye még fedeztem is egy kicsit neki, amikor kérdezte a lányom, hogy apa mostanában miért hív olyan ritkán. Mondtam, hogy sokat dolgozik, pedig megmondhattam volna az igazat is, de ő az apja, nem célom és nem érdekem szétválasztani őket. Akkor is könnyebb a férfinak!!! Bocsi
Nem a másikkal kell foglalkozni, kizárólag a gyerekekkel kellene. Senkinek sem egyszerű-nemtől független-, de a boldogtalanságból fakadó utálat nem lehet annyira önző és kicsinyes, hogy a saját gyermeke lelkivilágát kockáztatja... És sajnos mégis... Ráadásul a gyámügyes hölgy elmondása szerint nem egyedi, sőt, kifejezetten gyakori az efajta hozzáállás anyukák részéről. Ha nem foglalkoznék Leventével, akkor azért lennék "megtalálva", valami ok mindig akad...
Tudod ez úgy megy, hogy a férj el tud menni haverokkal kibeszélni, esetleg udvarol egy kicsit egy csajnak (nem kell komolyan, inkább flört) stb.. és érzi, hogy nincs egyedül a világban. Közben meg a feleség, bármennyire is a mindene a gyereke még egy jót beszélgetni sem tud senkivel, mert mindenhová vinni kell a manót és este időre hazaérni, semmi kikapcsolódás, semmi jó dolog csak a fájó gondolatok. Így nehéz nem mutatni és éreztetni a gyerekekkel, hogy ez mind az "apa miatt van". gyerek előtt még egy jót bőgni sem lehet.
Nem volt egyszerű,de sikeresnek bizonyult.Ők vették a számítógépet,mint befektetést:))))Tényleg nem szabad elkeseredni,csak ki kell várni türelmesen,tudom közhely,de mindennek megvan a miértje.Még van jó esetben ,húsz-harminc évem és azt már nyugalomban, szeretetben AKAROM élni.
Gratulálok előre is!Jó projektet találtak neked akkor..:)))
A lelkiismeretfurdalás mindig meglesz,megvan.Hiszen azon vagyunk,hogy a nő a tűzhely melegének "Őre",majd ez az egséz hirtelen vagy fokozatosan,de összeomlik és ahányszor a gyerekekre nézünk,hibásnak érezzük magunkat,mert kudarcot vallottunk.Én legalábbis 6 év után is ezt érzem.És ugyan nem bántam meg,tudom hogy jobb így a lányoknak is,de akkor is.Pocsék érzés....
Tíz éve váltam el,25 év házasság után,ergo nem mai csirke vagyok,de ezen a vívódáson én is keresztül mentem és sejted, 25 év után nem játszásiból válik el az ember lánya.Talán annyiból könnyebb volt,hogy a srácok már nagyok voltak és átlátták a helyzetet.Elválhattam volna már 10 év után is,de takargattam,tűrtem,talán tartoztam a gyerekeimnek,imádtam őket és próbáltam mindent megtenni,hogy a legkevesebbet vegyenek észre a helyzetből.Hogy megérte?Igen!Nincs semmilyen lelki ismeretfurdalásom miattuk.Jó srácok lettek.Szeretnek és támogatnak mindenben,a pasi projektet is ők indították be nekem,örülnek,hogy végre boldog vagyok:)
Sajnos sok nő elég undorítóan használja a gyereket,hol zsarolásra,hol pénzszerzésre,hol csak eszközként,hogy üssön az apán!Nem tartom normális dolognak.Be KELL látni,nem mi vagyunk a fontosak,hanem azok a kisebb,nagyobb emberpalánták,akik nem kérték hogy a világrajöjjenek.Nem eszközök,hanem az életünk értelmei!Annyian hajlamosak ezt elfelejteni...
legalább 1-2 év mire lenyugszik annyira a helyzet,hogy normáélisan tudjatok beszélgetni...egyszer nekem is ezt mondták,te tényleg így van.Addigra tűnik el a sértettség,a harag,addigra a gyerekek érdekei minden ilyet felülírnak.A gyűlölet valahol mélyen mindig ott lesz...de halványul..:)Fel a fejjel..:)
Igen, ez teljesen igaz, ezen már én is morfondíroztam, hogy ha valakit szeretnék, valaki mást, akkor egész jól át lehetne vészelni az egészet. Én nem vagyok az a típus, aki gyorsan váltani tud. Le kell zárnom magamban a dolgokat.
de valamiért kialakult a jelenlegi helyzet és a lényeg, amiért ezt a topikot indítottam pozitívan tovább kell lépni. Ki lehet borulni, lehet akár évekig lelkizni, de vajon megéri-e?
Igen, ez egy nehéz helyzet, de tovább kell lépni.
Ti mióta vagytok külön? Mi a helyzet? Hány gyerek van?
Persze nem egyformán élünk meg egy kapcsolatot egy hosszú házasságot,de ha simán ,minden érzelem nélkül eltudod viselni a válást,akkor talán nem is volt soha igazi az a kapcsolat.Nincs Ő és nincs Én,mi voltunk,ha másért nem a gyerekek miatt.Nekem ne mondja senki ,ha egyedül marad, elválik,hogy olyan rózsás kedve lesz,bár ,ha van egy új kapcsolata,titkos kapcsolata,akkor egészen más a felállás.Soha nem gondoltam arra,hogy a gyerkőcöknek apukát vigyek haza....Nem vagyunk egyformák.
Én is caládpárti vagyok és látom a gyerekek szemében h nagyon szeretnék ha együtt lennénk néha.Sokat bekell nyelni és még az uj kapcsolat is megérzi bár ebben nagyon szerencsés vagyok.Azt mondjátok h türelem és igyekszem is csak nagyon nehéz jópofát vágni.
Nincs.Csak azért nem beszél vele mert hülyén csinálja a dolgokat.Nem érzek iránta csak nő vagyok és a sebeimet nyalogatom pedig már nem kéne.A sebek nem azért vannak mert elmúlt a szerelem hanem h teljesen széthulltunk mint család.Nemtom érted e-Te pasiként biztos másképpéled
További ajánlott fórumok: