Vagyontalan emberek emberi értékei nem számítanak? (beszélgetős fórum)

Egy embert kihasznaltak.Most ott all egy szall semibe es varja, tallan igy , hogy nincs semije vallaki megis szeretni fogja, csak onmagaert, nem az ajandekokert.

2) Elleg nagy hulyeseg, hogy csak akor ebredt fel mikor mar tenleg semilye nem volt.

Most keresi a szerelmet aki hazaba fogadja es a satorban lako ferfit akinek semilye nincs csak a puszta onmagaert szereti.

Mit lehet erre mondani? Elitelni mert a olyan not akinek lakasa van? A hulyeseget lehet ugyan , de megerteni is lehet. ez a rész nem tiszta,elnézést érte....tényleg érdekel mire gondoltál

a párom anno a szülei házában hozott rendbe magának egy szoba konyhás lakrészt két kezével úgy értem ő festette,tette le a burkolatot,alakitott át egy házgyári konyhaszekrényt és vett használt szépen kitisztitott bútorokat és amiket kellett.....

a másik véglet akiket irtam nos őket kedvelem mint haverokat de nem költöztetném a házamba őket...anyámnál lakás és anyámnál lakás között is vannak különbségek van amikor tök felesleges egy albérletet fenntartani vagy egy külön lakást ha egyedül van az ember de igénye legyen rá és tudjon lépni ha komolyabbra vágyik pl egy stabil kapcsolatra...de itt a hoxán szidni a nőket mert nem értékelik szegény önsajnáló pasit....háááát.....

Nem reg volt egy tortenet a tvbe. Egy ferfinak haza volt , kertje volt es alattai.Belle szeretet a falubeli boltosnobe.A lany allandoan akandekot kert , egyre tobbet.A ferfi eljutott odaig, hogy a szerelemrt teglarol teglara adtta el a tetotis a feje felol .Azttan mar mikor mar nem volt hl aludnia.Satorba aludt a no eldobbta.Most keresi a szerelmet aki hazaba fogadja es a satorban lako ferfit akinek semilye nincs csak a puszta onmagaert szereti.

Mit lehet erre mondani? Elitelni mert a olyan not akinek lakasa van? A hulyeseget lehet ugyan , de megerteni is lehet.

Na, ez az!:)

Azt hiszem megértettük egymást:)

Perszehogy nem luxusról van szó, hanem egy normál életvitelről.

egyébként olyan sem kéne, akinek van lakása, kocsija, állása és egyebek, de kiszámíthatatlan.

Igen, dolgozhatna, gyűjtögethetne és akkor nem kellene azon siránkozni, hogy milynek a nők, mert nem becsülik az erényeit.

Engem az sem zavar ha szülőkkel lakik valaki, csak tudjam, hogy van hol aludnia és nem azért vadászik a lakással rendelkezőkre, hogy legyen hol aludnia. Ilyen példám is van, de nem terhelek senkit vele:)

Isten ad , de a tarisznyaba nem rak -mondjak a romanok.

Teny, hogynagyon nehez elerni vallamit.De ha van egy kicsike,nem lehtetlen haladni.

Emlekszem amikor idejottem, olyan is volt, hogy kenyere sem volt.Egy teto a fejunk felett es 70 kaptar.Ma van 150 kaptar, van minden napi kenyer kapttunk ajandekba egy laptopot aminek tudjuk fizetni a szamlajat.Segitsegel vettunk egy automatat aminek tudjuk fizetnia szamlajt,2 fagyasztot vettunk salyat penzen aminek fizetni tudjuk a szamlajat.Ezelott5 evel ez elkepzelhetetlen volt

Lehet, vagy szimplán elbeszélünk egymás mellett :)

Nálunk változó, hogy melyikünknek mennyit hoz haza, manapság egy vállalkozás bevétele elég hektikus.

Tételezzük fel, hogy tönkremegy a házasságom, eljutok odáig, hogy új társat keressek... Hát, megint csak oda jutottam el, hogy jó nekem az is, ha minimálbérből él, és fenn tudja tartani magát, a lényeg a lelkülete. Eltartani én sem tartanék el senkit! Az önfenntartás alap dolog!

Mondjuk tuti, hogy exem még a válás előtt kopogtatna, hogy ő majd jól a gondomat viseli, meg feleségül vesz, én meg beengedném elkeseredettségemben, ellennék vele, de közben keresném a megfelelő társat. Persze ha találnék egy érzelmileg számomra tökéletes, és gazdag pasit, akkor nem kímélném exem Pierre Cardin ingeit, simán belegyűrném mindet abba a táskába amivel bekopogtatott, és megreptetném, mert lehet, hogy van pénze, lehet, hogy évek óta rajong értem, és mindent megtenne, hogy visszakapjon, de érzelmileg... ő nem a béke szigete, ő az, aki a viharokat csinálja...

Egyébként férjem szülei szégyentelenül gazdagok, amiből a lányuknak jut is, csak a férjemről feledkeztek meg még gyerekkorában, és azóta sem jutott eszükbe, hogy egyenlően kéne bánni a gyermekeikkel, de ez nem fontos.

Vegyük apósomat pasi példának. Gazdag, tanult, intelligens, de érzelmileg egy nagy nulla. A véleménye rólam; idézek egy beszélgetést: "Okos, művelt, talpraesett, szép nő." "De akkor mi a bajod vele?" " Hát az hogy beteg, tehát törődni is kellene vele." Sógornőm erre nem tudott mit mondani, mivel anyósom is beteg... :/

Nem akarok általánosításba bocsátkozni, nem szokásom, de nem hinném, hogy egy igazán pénzes pasi bevállalna egy vak, beteg nőt... Az meg hogy mondjuk vigyen neki egy tejeskávét, vagy ott üljön mellette a kórházban, elképzelhetetlennek tűnik számomra. Vagy csak rossz gazdag férfiakat láttam, ismertem, ismerek.

Én úgy gondolom, az emberben a korral(de szarul hangzik:))megváltozik az értékrend is kicsit, még ha nem is gyökerestül, de valamilyen szinten biztosan. Egyszerűen az van,hogy nem azonos egy húsz és egy harmincéves nő elvárása, hozzáállása egy idő után. Én például soha, de soha életemben nem néztem azt,hogy az aktuális szerelmemnek mije van, meg sem fordult a fejemben a gondolat, kizárólag a szerelem számított a húszas éveim közepéig. Sok olyan kapcsolatot köthettem volna, amiben megkaptam volna a toronyórát lánccal, mindent, amit csak akarok (húszéves koromban pl. egy nálam idősebb, magyar származású, egész jóképű német dvd-gyártulajdonos szeretett volna feleségül venni, olyan szerelmes volt, mint az ágyú, és szerintem mai napig nem lépett túl, immár 11 éve.) De mindig úgy éreztem,hogy 1.: nem szeretném,hogy bárki eltartson, mert pusztán a női mivoltom erre nem jogosít fel az én értékrendem szerint, 2.: ha nem vagyok hulla szerelmes, nem megyek bele kapcsolatba.

Az utóbbi állítás a mai napig így van. Amikor szerelmes voltam, minden őrültségre képes voltam a szeretett illetőért, áldozatokat hoztam, stb. (A legutóbbit pl. azzal,hogy az egész addigi életemet hátrahagyva külföldre költöztem és új életet kezdtem a kedvéért, és nem bizonyult rossz döntésnek.

De azt mondom, hogy azért 31 évesen igenis számít, hogy mit tudunk egymásnak felmutatni anyagi, egzisztenciális téren. Egyáltalán nem élünk nagy lábon, de egy bizonyos stabilitás egyszerűen elengedhetetlen ezen a téren. Másképp hogy tudnánk pár éven belül gyereket vállalni, jövőt tervezni?

Van egy barátnőm, akivel múltkor pont erről beszélgettünk, és ő fogalmazta azt meg,hogy nem is az a lényeg,hogy a férfinak mije van, milyen anyagi háttérrel rendelkezik,hanem hogy mi az az energia és küzdés, amit ebbe a célba beletesz! És ez a kulcs szerintem. Minden nő erős férfira vágyik, aki nem nyavalyog, hanem küzd a céljaiért!

Nálam pont ez a helyzet. Vak vagyok és beteg, de nem ezért fontosak pont ezek a tulajdonságok. Számomra ezek adják a lelki biztonságot, és stabilitást. Egy biztos pontot a káoszban. Akár a testi vagy lelki egészségem miatt vannak kaotikus állapotok, akár az agyamban a sok munka miatt, ő mindig itt van biztos pontként, akihez hozzábújhatok, és elmondhatom neki, hogy mi van a munkáimmal, vagy hogy éppen mennyire elegem van abból, hogy (most épp) már 3 hónapja köhögök, és nem tudják miért. Egy ölelésétől, pár kedves szavától rendeződik minden a lelkemben, és az elmémben.

Édesanyám számára is ilyen volt Édesapám. A béke szigete.

Nem értjük egymást:)

Mármint én értelek, de te engem nem.

Nem az a lényeg, hogy meg tudsz e állni a lábadon. Az én férjem harmadannyit keresett mindig mint én, és mégis a férjem (de ezt sosem említem neki).

Tehát akkor ez nem volt fontos, de ha tegyük fel, hogy a házasságom valamiért tönkremenne és újból pasizásba kezdenék, akkor annak a pasinak jelenleg olyan háttérrel kellene rendelkeznie, amilyet elképzelek. Nem lennék hajlandó egy jó du...ért eltartani senkit, illetve lemondani semmiről.

Sosem fizettettem pasikkal, sosem kellenek ajándékok, sosem tartott el egy pasi sem, mert én mindig sokkal többet kerestem, mint egy pasi és azért sem, mert nem szeretek függeni senkitől.

Tehát a jelenlegi vagyonom a gyerekemé és azt senkivel nem osztom meg, mert neki van rá szüksége. A pasi meg szerezzen magának. Lehet találkozgatni, de nem feltétlenül szükséges összeköltözni.

Ezt az ujjlengetest ertekkent tartod szamon?

Inkabb keserusegnek neveznem.

"z első számú szempont mindig is az lesz, hogy mennyire gondoskodó, melegszívű, és törődő valaki."

Maradandó egészségügyi problémákkal élőknél (látás-, halláskárosodás, némaság stb.), akik némileg kiszolgáltatottak, nem ritka az ilyen értékrend.

Ha te így megtaláltad a boldogságod, annak persze csak örülni lehet:-)

19 éves múltam még csak, amikor beköltöztünk a lakásomba.

Korábban fontosnak tartottam, hogy kb. egy anyagi háttérrel rendelkezzünk az aktuális párommal, mert 14-15 éves koromban volt egy elég rossz tapasztalatom (a srác családjának az volt a mániája, hogy én csak a pénzre hajtok).

15 éves korom óta mindig dolgoztam, szóval nem a szülők pénze érdekelt, hanem, hogy az aktuális srác magának képes e előteremteni a szükségleteire a pénzt, vagy még anyucihoz rohan, ha kell egy dezodor. Nem akartam valaki másnak a szüleinek a keresetéből szórakozni. Szóval nekem speciel fontos volt, hogy a páromnak legyen saját keresete, ha már nekem is volt, az viszont nem érdekelt, hogy mennyi az annyi.

Kérdésedre válaszolva: Mivel jogilag minden az én tulajdonom, anyagilag meg tudok állni a saját lábamon, így jelenleg sem az érdekelne, hogy mennyi pénze lenne az illetőnek, a maximum elvárás anyagi szempontból a stabil jövedelem lenne. Ha minimálbér, akkor annyi, ha nettó fél milla, akkor annyi. Nálam az első számú szempont mindig is az lesz, hogy mennyire gondoskodó, melegszívű, és törődő valaki.

Ha nem lennék házas, és választhatnék egy baromira gazdag, de érzelemszegényebb, vagy egy átlagos keresetű, de érzelemgazdag ember között, akkor nem lenne kérdés, hogy az utóbbit stoppolnám le. Lehet, hogy ez hülyeség a mai világban, de számomra hosszú távon mindenképpen ez lenne a jobb verzió.

A gond ott kezdődik, hogy napi 8 órás bármilyen munkának biztosítania kellene a megélhetés és családalapítás feltételeit.

Viszont nem ilyen országban élünk, politika ide vagy oda, ezt tudomásul kell venni.

De valóban igaza van az előttem szólóknak. NEM szabad belesüllyedni a kudarcokba! Egy biztos, ha egézséged van bármit elérhetsz. Innen, a nulláról. Ha itthon nem megy, akkor próbáld meg külföldön. Nem beszélsz nyelvet? Tanulj megy egyet! Német, angol, norvég, bármelyikkel rövid úton rendbe hozhatod az életed. És nem azért, hogy egy nő elismerje az értékeidet, Hanem hogy nyugodtan élj, tervezve az öregkorra (tartalék) és ha belefér, családalapításra.

Hidd el, az első félretett milliók után Te sem fogsz bárkit a közeledbe engedni.

Egyébként ezzel nincs semmi baj, csak legyen egy kapcsolat mindíg őszinte.

Nekem sem, de most már ennyi idősen kötnék.

És ez nem bizalom kérdése.

Ha egy forma az anyagi helyzetünk, akkor lehet bizalom, mert együtt szerezzük meg, ami hiányzik, de ha valamelyik jobban áll, akkor érdemes elgondolkodni a szerződésen.

És ismét írom, hogy ez nem húsz évesen fontos, hanem később.

Azt gondolom, hogy a fórum indító már nem a húszas éveiben van, hanem jóval 30 felett. Gondolom épp ezért lepi meg a hozzá korban illő nőket, hogy nincs semmije.

Dehogy nem számítanak.

A férfiúi erények,és belső értékek azok nagy általánosságban a következők.

Erős,magabiztos fellépés,küzdeni akarás,védelmezés,biztonságos otthon teremtés,oltalmazás,erő.......és még sorolhatnám.

Ha ezek megvannak,hidd el nem fontos sem a vagyon sem a pénz ,a szerelem meg fog találni (csőstül:DDD)