Vadászat - női szemmel (beszélgetős fórum)

Hát "kénytelen" leszek megszokni, mert komolyan tervezünk mindent. A párom már rég óta vadász. A természet alapból közel áll hozzá, agrármérnök végzettsége van, földet művel itthon. Gyerekként is ilyen volt. Mikor elkezdtem átjárni hozzájuk ( itt laknak tőlünk pár háznyira) az anyjával ahogy beszélgettünk, így ráterelődött a szó erre a dologra... Mondtam, hogy engem nem zavar, mert nem rossz helyre megy, kocsmázni. Mondta, hogy ennek nagyon örül, mert van, hogy a pici fiának valami baja van, fogja magát, és kimegy a határba, mert az nyugtatja meg.

Ez van, ezt kell szeretni. :)

Na igen a Hold :D Az mindenhol fontos tényező. :)

Nos, ha együtt maradtok, akkor majd megszokod :). Lányomék már 3 éve "nyomják", és hiába lakik a szomszédban a barátja, eddig még nem "fertőzte" meg a férjem.

Arra azért kíváncsi lennék, hogy kivinné-e egyszer.

Most pecázik (kicsi a Hold), de ha hazajön, rá is fogok kérdezni :).

Most van egy divatos szakma, a rekreáció, és a párom először nem tudta, hogy mi az, mondja neki a barátja, hogy mi is azt csináljuk amikor vadászunk: feltöltődünk, újjáéledünk...

Engem olyan szinten érdekel, hogy volt, hogy kimentem állatokat etetni vele, vagy meghallgatom én is a történeteket, hogy mi mit jelent.... Vadászni viszont nem mennék velük, az az ő kis világuk.. én inkább csak csodálni tudom :)

Az az igazság, hogy van egy olyan vadásztársa, aki eredetileg pecázott, úgy nyargalt át.

Ő ill. a felesége fiatalabb nálunk, és a csaj náluk is kezdett lázadozni, és tőlem kérdezgette, hogy hogy bírom, hogy sosincsenek itthon.

Szépen elmagyaráztam neki is, amit itt most leírtam, és úgy tűnik, hogy megértette a lényeget.

Az ő férje is rengeteget dolgozik, vállalkozásuk van, ami gyors ütemben folyamatosan fejlődik, és a srácnak is ez a feltöltődés.

Mondjuk nekem sokkal könnyebb elfogadni azt, hogy nincs itthon, mint végighallgatni, hogy mi történt a vadászat alatt. Mert élménybeszámoló mindig van, ami annyira nem érdekel, de azt is mindig végighallgatom. Ha érdekelne, akkor én is kimennék :). Szóval teljesen nem szigetelődöm el, még meg is jegyzem amit sztorizik, de tényleg nem hoz lázba.

Szóval a lényeg a tolerancia, az elfogadás.

És azt is tudom, ha nem menne sem vadászni, sem pecázni, akkor sem töltenénk több időt együtt, mert ilyen polihisztor szerűség, mindig bütyköl valamit :). Viszont az előbbiek jobban pihentetik.

Szia!

Mostanában sem viszi túlzásba ez tény. Elköltözött innen a legjobb barátja akivel kijárt. Jobban hétvégente jár ki, most is reggel volt, és megy este. Vagyis már vannak. Tehát heti max 3 alkalom. Így tisztább fejjel átgondolva nem vészes... Csak hirtelen hallani, hogy többet megy... Elhiheted, hogy nem volt kellemes érzés.

Egyébként pecázik is :) De azt tényleg ritkán.

Szeretem, és azt is tudom, hogy ez nagybetűs SZENVEDÉLY.... Ezért sem reagáltam rá egyből, mert az csak első felindulás lett volna,amit megbántam volna.

Jártam ki apummal, ő inkább lesen volt, a párommal ha kimennék, akkor az elalvás esélye nulla lenne, mert ők inkább mászkálnak az erdőben. Azt szokta mondani, hogy aki ül az sokat lő, de aki sétál az sokat lát....

Köszönöm a kedves szavaidat, sokkal nyugodtabb lettem :)

Igen, valóban más, ha egy gyerek éli át az egészet, és más, mint egy feleség. Talán arra gondolsz, hogy esetleg vadászat címszó alatt a párod máshol fog szórakozni? De, én úgy tudom, hogy sokszor hozzátartozók is mehetnek velük, pl. a vadat felhajtani.

De javaslom, ha ez téged bánt, akkor ezt a férjeddel beszéld meg.

Szia!

Az én férjem kb. 20 éve vadászik, már együtt éltünk, mikor a vadászvizsgát letette. Eleinte zavart, hogy a nem munkával töltött idejét nem velünk tölti, de gyorsan hozzászoktam.

Mivel nem dolgozom, gyakorlatilag ő tartja el az egész családot, én tudomásul vettem, hogy neki a vadászat nyújt feltöltődést.

Pár éve rákapott a pecázásra is, pedig fiatalabb korában el nem tudta volna képzelni azt a "sportot". Szóval most az van, hogy ha időben hazaér melóból (változó a munkaideje), akkor vagy pecázni, vagy vadászni megy.

De még egyszer mondom: ha szereted, akkor el kell fogadnod, mert az a szenvedély, ami a vadászokban van, szinte überelhetetlen. Csak magadnak ártanál, ha meggátolnád benne, mert lehet, hogy otthon maradna a teste, de hogy az agya azon járna, hogy épp mit szalasztott el azidő alatt, az szinte biztos.

Egyébként meg nem tudom, hogy most mennyit jár ki, de nekünk volt olyan időszakunk, hogy alig töltött itthon éjszakákat, mert szinte minden este ment.

Nem voltam túl boldog, de elfogadtam.

Keress magadnak Te is valami hobbit, vagy menj ki vele (nekem az utóbbi nem vált be, rendszeresen bealudtam a lesen, és inkább az itthoni ágyat választottam inkább). Ha apukád is vadász volt, nem tartom kizártnak, hogy ő is vitt már anno magával (nálunk a lányokat párszor elvitte már, de őket sem igazán izgatja a dolog... de majd a kisfiunk - gondolom - jobban fogja értékelni).

Nos ez az én véleményem, de lehet, hogy másnak más.

A több idő távol.

A vadászattal mondom, semmi bajom. Eddig is eljárt.... Csak félek, hogy "én innám meg a levét". Amíg pontosan nem tudom mit értett a több alatt nem akarok felszólni ellene. Viszont ezt elmondom neki, hogy amíg nem érzem azt, hogy "elhanyagol" addig menjen nyugodtan.

Leszögezem: a vadászattal semmi bajom. Édesapám vadász volt, a páromnak szintén ez a szenvedélye. A bökkenő csak az, most közölte, hogy jövőre még többet szeretne kijárni... Olyan nők, asszonyok véleményére vagyok kíváncsi, akiknek a férjük, párjuk vadász. Hogy tudjátok tolerálni?

Bár, őszintén szólva nem tudom még mit jelent a "többet szeretnék kijárni jövőre", mert még csak most emésztgetem. Nem akartam rákérdezni, mert éreztem, hogy nem tudnék úgy beszélni róla, hogy ne sértsem meg őt. Tehát szándékomban áll holnap megkérdezni, hogy pontosan mit értett a "még több" alatt.