Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Üzenet a túlvilágról… fórum

Üzenet a túlvilágról… (beszélgetős fórum)


Ez a fórum a következő cikkhez nyílt: Üzenet a túlvilágról…

1 2 3 4 5 6 7 8
117. genia (válaszként erre: 107. - Titánia83)
2011. jan. 31. 05:44
Nekem akkor ment el anyosom ,es 97 ben edesapam.
2011. jan. 31. 00:53

Sziasztok!

Sajnos nem tudtam végig olvasni a fórum összes hozzászólását, de arra lennék kíváncsi, hogy valaki nem ismer-e Veszprém megyében vagy a közelében halottlátót?! Nagyon fontos lenne. Előre is köszönöm!

115. Sylvia81 (válaszként erre: 113. - Titánia83)
2011. jan. 30. 23:45

Tudod, a mi esetünk kicsit speciális, mert Anyu nem természetes halállal vagy balesetben halt meg. És nekem azt mondták, hogy ezesetben nem születhet le újra, míg annak az életének az ideje le nem telik. És abból még kb. 20 év van, mert ez a hölgy azt is meg tudta mondani, hogy Anyu hetvenvalahány évig élt volna.

Jajj, úgy szeretném tudni az igazságot! Mármint, hogy ezek tényleg igazak, vagy csak megvezetett az a hölgy.

114. Titánia83 (válaszként erre: 108. - Tücsimücsi)
2011. jan. 30. 23:40
Viszont ez nagyon érdekes, hogy nálatok ilyen tökéletes az egybeesés. Majd amikor növekszik a Fiad, és meglátod benne Apukádat, az lesz majd szép igazán... :)
113. Titánia83 (válaszként erre: 111. - Sylvia81)
2011. jan. 30. 23:39
Én is 13 voltam... Sajnálom, de talán még megérkezhet az álom. Vagy ha nem jön, akkor már inkarnálódott...
112. Titánia83 (válaszként erre: 110. - Sylvia81)
2011. jan. 30. 23:38

Akkor nekem is 3 lenne, de ez biztos nem igaz rám. Pláne, hogy többről álmodtam, na meg amiről a karmaasztrológus is mesélt... A 30 már biztosabb, mert nekem 30 a számoknak az összege...


Apumnak szintén 30-as a száma, KisRobinak 10-es. Pedig én érzem, hogy Ők ugyanazok!

2011. jan. 30. 23:21

Kicsit szomorkodva olvasom itt sorban a történeteiteket.

13 voltam, mikor elvesztettem édesanyámat. Bizonyára sok jelet küldött nekem, mert szerintem a halála pillanatában tökéletesen tisztában lett vele, mekkorát hibázott. Itthagyott engem és a 9 hónapos öcsémet.

A mai fejemmel másképp állnék az egészhez, de akkoriban nagyon önző voltam, nem láttam tovább a saját fájdalmamnál. Ezért, és mert egyszer valaki mondta, tudom, hogy velem maradt, hosszú évekig nem mozdult mellőlem.

És önzőségemnek "hála" sosem láttam a jeleket, amiket küldött, sosem álmodtam vele. Pedig nagyon szeretnék. Szeretném, ha üzenne. De már csend van - azt hiszem, elment. És tudom, hogy ez így is van rendjén, én már erős vagyok, neki viszont így is rengeteg idejét és erejét vettem el.

Néha üzenek neki, hogy szeretnék álmodni vele. De vagy nem akarja, vagy nem tudja teljesíteni ezt, vagy egyszerűen csak nem emlékszem rá ébred.

110. Sylvia81 (válaszként erre: 108. - Tücsimücsi)
2011. jan. 30. 23:12

Hmm... A 3. életem lenne ez a mostani? Jujj, de fiatalka vagyok. :D

Nem tudom, valahogy öregebbnek hittem magam. Persze ez nem sokat számít. :D Mint ahogy az sem, hogy tulajdonképpen hányadik életünket is éljük itt. Most vagyunk, itt vagyunk, ezt a karmánkat kell végigélni, és a tőlünk telhető legjobb módon megoldani. És csak remélhetjük, hogy jó úton járunk! :)

109. missanonim (válaszként erre: 108. - Tücsimücsi)
2011. jan. 30. 22:14
Ez tényleg érdekes.
2011. jan. 30. 22:10

Sziasztok!


Van egy könyv...Horváth Andrea írta: Reinkarnáció. vagy Karma és reinkarnáció, nem emlékeszem pontosan a címére.

Ebben van leírva hogy a születési napról kiderül ki hanyadik életét éli. össze kell adni a két számot, ha valakinek egy számjegyű akkor meg adja magát... Amikor utánaszámoltam a vér is meghűlt bennem.

Apám 2005. februárjában halt meg amikor már terhes voltam a fiammal. Ugyanabban az évben szültem.

Apámnak október 13.-án van a szülinapja a fiam okt. 14.-én született.

TEHÁT: 1+3=4, apu a negyedik életét élte, a fiam 1+4=5 az ötödiket éli most.


Itt ketten is írtátok hogy egy nap difi volt a szülinap között. Tehát majdhogynem 100 % hogy igaz.

107. Titánia83 (válaszként erre: 103. - Vikica76)
2011. jan. 30. 21:47

Tényleg érdekesek ezek az egybeesések a dátumokban!


Az 1996 ma harmadjára is megjelent, mint egy olyan év, amikor valaki elveszített hozzátartozóját. :S

106. Titánia83 (válaszként erre: 104. - Ardélia)
2011. jan. 30. 21:46
Ő már megbocsájtott Neked, most a következő lépés, hogy Te bocsáss meg saját magadnak!
105. Titánia83 (válaszként erre: 102. - 83e25137af)
2011. jan. 30. 21:44
Szerintem is! :)
2011. jan. 30. 21:44
Nekem angyal kartyam van,es nem egyszer fordult mar elo hogy mikor erosen ereztem a hianyat edesapamnak ,azrael arkangyal"uzenet a mennybol" kartyat huztam ki:)ilyenkor mindig kiteszem a fejem fole a parkanyra a kartyat es ott tartom egy jo ideig:) Megnyugtat.Tarot kartyabol szoktam meg josolni es apam halala elott egy-ket honappal jott ki halal eset,akkor mindenkinek josoltam a csaladban mert megijedtem..hogy a papa(mindenki tagadja termeszetesen otthon hogy nem hisznek benne,de mikor mar)korhazi mutetjen lessz majd valami baj esetleg.Egyedul apamnak nem josoltam hisz o nagyon fiatal volt,nem engedte altalaban hogy josoljak neki,es nem is gondoltuk volna hogy ismet kisertesbe esik,hiszen lett baratnoje,uj kocsija,tervei voltak..:( Az elet kiszamithatatlan sajnos,de tiszta szivbol remelem hogy talalkozunk meg,hogy en is kapok tobb jelet tole,es hogy mostmar boldog,es nem haragszik ram,ugy erzem megbocsatottunk egymasnak,neha erzem hogy velem van,es segit ha megszorulok.
2011. jan. 30. 21:09

Az én történetem...


Nagyszüleim elvesztéséről szól. Nagypapám 1996. novemberében ment el, Nagymamám 2000 novemberében. Hogy melyik napon, higgyétek el, nem tudom. 100x is megkérdezem Anyuékat, mindig kiesik a fejemből. Nem bírom megjegyezni, de nem is akarom. A születésüket viszont tudom, (mint ahogy a családban mindenkiét fejből, még a férjem családjában is, pedig jó sokan vagyunk).

Szóval a hiányuk a mai napig szinte feldolgozhatatlan, annyira szerettem, szerettük Őket.

Nagyapámnak május 10. volt a szülinapja, 1998. május 10-én született meg a nővérem kislánya, bár 14-re volt kiírva, és a kislány nem sokkal éjfél után született, tehát éppen 10.

Nagyanyámnak augusztus 21-én volt a szülinapja. 2004.-ben ezen a napon tartottuk az esküvőnket a férjemmel, persze tudatosan, én szerettem volna így.

Aztán az unokabátyámnak a kisfia aug. 21-én született. És itt jön egy kis csavar...

Azt még tudni kell, hogy sokan voltunk unokák, én voltam a legkisebb. Nyílt titok volt, hogy a nagyszüleink engem szeretnek a legjobban, és rengeteget is voltam náluk, mivel a szüleim éjjel-nappal dolgoztak.

Szóval, a kisfiú nagyon nyugtalan baba volt. Senkinek a kezében nem maradt meg, főleg nem az Édesanyja családjánál.

Aztán történt, hogy lejöttek hozzánk...

A kisbaba egyszerűen nem "eresztett" a szemével, állandóan engem figyelt, fordította a kis fejét ahová csak mentem. Olyan nyugalom volt rajta, mint még soha (a szülei elmondása szerint).

És amikor kézbe vettem, és egymás szemébe néztünk, hát, nem tudom leírni. Nincsenek szavak...

A kisfiú a mai napig nagyon szeret engem, és abban a házban imád lenni, ahol a nagyszüleim élnek... Mindig oda akar menni.


Tudom, hogy ez túl "misztikusan" hangzik, de én a nagyanyámat a mai napig nem engedtem el, talán 1-2 éve van, hogy már nem sírok, ha Róla beszélek. Pedig 35 éves vagyok.


A másik.

Fiatalkoromban volt egy nagy szerelmem, az első.

Idén nyáron lesz 4 éve, hogy meghalt.

Akkoriban rengeteget álmodtam vele, pedig hosszú évek óta nem láttam.

Álmaiban midig eljött, és az álmaimban még mindig szerelmesek voltunk, és én ölelgettem, csókoltam Őt... Ez is olyan érdekes.


Hát ennyi... :-)

102. 83e25137af (válaszként erre: 101. - Ardélia)
2011. jan. 30. 21:05
ez egyértelműen üzenet volt.
101. ardélia (válaszként erre: 99. - Ardélia)
2011. jan. 30. 20:58
en soha nem figyelem a jeleket.Lehet olyan hogy almon keresztul tudnak uzenni? Nem hiszem hogy veletlen egybeeses lett volna..:)
100. missanonim (válaszként erre: 99. - Ardélia)
2011. jan. 30. 20:57
Ez tényleg érdekes, ahogy így egybevágnak a dolgok.
2011. jan. 30. 20:55

En is szeretnem veletek megosztani elmenyemet a temaval kapcsolatban hatha volt valakinek erre pelda.

Az en tortenetem 2 evvel ezelotti aprilisra nyulik vissza amikor is edesapam elhunyt..Szenvedely beteg volt..Nem szeretnem reszletezni mi tortent vele a lenyeg hogy csak en voltam otthon,akkor voltam 17 eves,es a nagyszuleim pont lementek a nyaraloba ket ocsemmel kerteszkedni..Eletem vegeig kiserteni fog az erzes,a sokk amit ateltem,es a hianya..Nagyszuleim neveltek fel,edesapam hallas serult volt.Igazabol soha nem volt ugy igazan mellettem (szenvedely betegsege miatt),nem olyan volt a kapcsolatunk mint apa lanya,de nagyon szerettem ot,es sokat imadkoztam erte hogy tartsa meg ot a jo isten es kisgyerekkent is mindig lefekves elott csak ra tudtam gondolni hogy nehogy elveszitsem ot..de elveszitettem..Nagyon faj a mai napig.. Mivel otthon hunyt el,nem birtam otthon megmaradni,mert mindig ereztem azt hogy o meg ott van a szobajaban,hallottam estenkent ahogy kimegy a konyhaba es mer maganak egy tanyer etelt,hallottam a lelegzetet,az illatat edesapamnak...Nem birtam megnyugodni,hatalmas lelkiismeret furdalasom volt hogy nem tudtam segiteni rajta,panik beteg lettem,es elkoltoztem kollegiumba.Az egyik este pont a szenvedely betegsegekrol tartottak kiseloadast,en kulon kertem oket hogy nem szeretnek reszt venni rajta,de kotelezo volt.Mondanom sem kell hogy nem birtam az elso ot percben kiszaladtam a kollegiumbol nekivagtam pizsamaban szakado esoben a zugloi erdonek,zokogtam,teljesen elvoltam veszve a buntudatban.Pont februar 10.-e volt es azelotti ev aprilis 10.-en tortent meg a tragedia. Aznap este vissztertem a kollegiumba es almot lattam edesapammal,ugyanezen a napon mamam is.En mindig szinesen almodok,gyerekkoromban voltak fekete feher almaim,de ezt az almot szepiaban lattam.Edesapam megjelent egy hofeher fenyben otthon a konyhankban.Mint egy angyal.Nagyon megorultem neki,rohantam hozza es megoleltem ot,konyorogtem neki hogy maradjon.Sirtam,nagyon mint mikor meg kisgyerek voltam hogy ujra lathatom ot.Ram mosolygott es azt mondta hogy ne feljek.Mondta hogy meg marad egy kicsit mert segitenie kell a mamaeknak rendbe hozni a telket.Eltunt..Kepvaltas..Minden ujra szines ujra ateltem azt a pillanatot amikor meglattam ot a szobajaban mikor itthagyott minket,azonnal hivtam a mentoket de nem tudtam beutni a szamokat mert a telefonon osszemosodtak a szamok az ujjaim pedig gorcsbe randultak..a sajat sirasomra keltem fel ezutan..ez tortent egy keddi napon. Penteken hazamentem es mamam azzal a hirrel fogadott hogy apuval almodott megpedig azt hogy ultek a kocsiban mikozben mentek le a telekre es apu mosolyogva mondta mamamnak hogy segit a telek rendbehozasaban,de utana mennie kell....

98. Pancsika37 (válaszként erre: 97. - Redcrpet)
2011. jan. 30. 18:24
hogy érted hogy láttad Őt?
2011. jan. 30. 17:36
én is hiszek ezekben, én konkrétan amikor a mamám meghalt, a 9. napon láttam őt egy bevásárlóközpontban...borzasztó volt...
2011. jan. 30. 16:54
Jó lett a cikk és én hiszek ezekben a dolgokban,főleg.hogy nyáron Nagypapám sírjánál repkedett egy pillangó és rászállt az egyik lányom cipőjére és simán letudtam fotózni nem repült el,utána pedig a sírra szállt!Nekem akkor olyan furcsa érzésem volt,mintha "Papácskám"ott lenne!
95. Titánia83 (válaszként erre: 94. - Pamacs85)
2011. jan. 30. 16:22
Köszi Pamacsom! <3
2011. jan. 30. 15:44

Azok a bizonyos jelek amik egy kirakó darabjai és egyszer csak rájövünk a lényegére.

Jó lett a cikked. :)))

Bár ne kellett volna megírnod, de akkor lehet másképp alakul az életed.

93. Titánia83 (válaszként erre: 92. - Vikica76)
2011. jan. 30. 15:35

Ok, várjuk a történetedet! ;)


Addig is szép napot!

2011. jan. 30. 15:30

Sziasztok!


Nagyon érdekes dolgokat írtok.

Én is szeretném leírni az én történetem, de most el kell menjek itthonról.

Este elmesélem! Különösen érdekes...


Viki

91. Titánia83 (válaszként erre: 86. - Urigeller)
2011. jan. 30. 15:29
Ne foglalkozz ilyen emberekkel. Túlságosan el van anyagiasodva a világképe ezeknek az embereknek. Te soha ne engedd, hogy lehúzzanak! Mosolyogj rájuk, és küldj nekik szeretetet. Ennyi a megoldás. Te mindent megtettél, amit egy Őrangyal is megtett volna. :)
90. Titánia83 (válaszként erre: 89. - Polin)
2011. jan. 30. 15:14
Nem várható valamelyik rokoni vonalon gyermekáldás?
89. polin
2011. jan. 30. 15:05

Az utobbi hetekben minden éjjel egy meghalt rokonommal, ismerősömmel álmodok. Az álomban mindig előjön egy kisgyerek. Vajon ez mit jelenthet? Van valakinek ilyen élménye?

Tavaly ősszel meghalt a testvérem.

88. 83e25137af (válaszként erre: 86. - Urigeller)
2011. jan. 30. 15:02
szerintem ezekkel nem kell foglalkoznod..
1 2 3 4 5 6 7 8

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2020, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook