Üzemorvos munkaalkalmassági vizsgálat (beszélgetős fórum)

Nem mondta el,hiszen nem kérdezték!Mi nem tudjuk meggyőzni eselleg a szakembernek sikerül.

Én járok pszichológushoz,nehezen dolgozom del a nem pszichés betegségemet,de szedem rá a gyógyszert -és sok mindent reálisabban látok.

Így lelkiismerete rendben hiszen máshol nincs munka.

Könyörgöm. Itt emberek életéről beszélünk, ahol nap, mint nap szellemileg, lelkileg, fizikálisan is oda kell magát tennie! Menne ez neki? Kötve hiszem, hogy gyógyszerek nélkül igen. Ne csinálja! Így is rossz az eü ellátás, nem kell fokozni! :(

Tények:34. 37.11.

76-77 hozzászólásait

Fekírták,nem szedi a gyógyszert.A családban sok Pszichiátriai beteg van.nem mondta mert nem kérdezték.Így lelkiismerete rendben hiszen máshol nincs munka.

Ezért írtam hogy pszichiáter ÉS pszichológus is

A szociális munkás megint egy másik munkakör. Ne keverd össze. Amúgy a fórumot olvasva, én nem ajánlom a szociális gondozást a fórumindítónak.

Egyrészt, mert ez a munka a betegségét/ tüneteit csak fokozni fogja, másrészt meg úgy olvastam, azért vállalná el, mert jelenleg nincs más. Ezt így ezzel a kettővel NEM lehet csinálni.

Nem mondta el hogy pszichés problémája van.Nézd meg az indított fórumjait.Szerintem senki se tudja rávenni a gyógyszer szedésére.

Talán ha jár kezelésre kicsit könnyebben veszi ezt a nehéz és felelőségteljes munkát

Nem ezt írtam?

Mindkét helyre nlmenjen!

Szerintem érthető voltam.Menjen pszichológus IS,nem CSAK pszichiáterhez.Ő írta hogy volt pszichiáternél sőt gyógyszert is kapott, csak nem szedi

TEHÁT nem csak pszichiáterhez érdemes menni (és szedni a gyógyszert l) egy pszichoterápia is jó lenne

Azert a pszichiater es a pszichologus kozott van egy paraszthajszalnyi kulonbseg!

Az, hogy irhat fel az elobbi gyogyszert, nem az ordogtol valo. Aki nem tudja a mankot hasznalni, nem mas hibaja!

A hajam égnek áll az ilyen tanácsoktól, még ha orvos is lennél látatlanban akkor is ostobaság lenne tanácsot adni, hogy gyógyszeres, vagy nélküli kezelésre van valakinek szüksége, de mivel nem vagy az, így borzasztó felelőtlenség ilyen "okos" tanácsokkal ellátni.

Képzeld, volt olyan ismerősöm, aki ha nem fordul orvoshoz, megölhette volna a rokona boldog gyermekét, mert idegesítette. Szerencsére volt még annyi esze, hogy orvosi segítséget kérjen, a gyógyszertől rendbe jött. Tehát, a gyógyszer nem mindig ördögtől való!

van hogy úgy vagyok vele, hogy úristen mit gondolnak stb de utána el tudom háritani hogy baromira nem érdekel, úgyis mindenhol kiröhögnek, tehát fél óra múlva már nem érdekel az egész. Sokszor gondolom hogy kiröhögnek, lehet igy is van ezt nem tudom már bizonyitani, de fél óra múlva tényleg elfelejtem az egészet.

Úgy vagyok vele hogy sosem leszek olyan mint egy normális ember és irigykedem azokra akik boldogokok emiatt nem tudom elviselni ha valaki boldog és teljesen normális életet él, fel tudnék robbanni. Meg nem tudom elviselni a népszerű embereket, akik a középpontban vannak, a pokolba kivánom őket. Az irigység beszél belőlem, ezért se szeretem a gyerekeket, mert nekik gondtalan az életük, meg őket babusgatja mindenki meg foglalkoznak velük, a hajamat tépkedem ilyenkor. Kisgyerekekre vonatkozik ez

És most, hogy ezt nekem leírod, mit gondolsz saját magadról, ezekről a dolgaidról?

Szégyelled vagy kínosnak találod, vagy hogy viszonyulsz ezekhez?

Inkább nem írnám le hogy mivel, maradjunk annyiban hogy fenyegetés, ekkor elborul az agyam, persze eszem ágában sincs megtenni, csak gondolatban léteznek, amit nem tudok már mivel fokozni.

A családi veszekedés az igazi profilomon volt, az ál profilon fent sincsenek nekem, mert mondván a hülyeségeimet nem jelölik vissza.

A tanfolyamon megtörtént sajnos szóban is, előtte mindig csak a netes ismerősöket, ezért nem volt szóban. Családon belül is csak azért irásban mert más városban laknak. De ezért képesek voltak aztán eljönni több mint 100 km-t utaztak.

vedd fel magad videóra, minél hosszabb anyagot készíts

aztán nézd vissza! Lehet, magad is észreveszel olyan dolgokat, amiket joggal tart a másik ember furának, betegesnek

lehet igazad van, mióta orvosnál jártam, kezdem belátni a dolgokat, pedig előtte teljesen normálisnak gondoltam magam és ideges voltam, ha lebetegeztek, sőt még unokatesóim is évekig és mondogatták hogy menjek pszichiáterhez.

Ez az októberi esemény betette a kaput, eljöttek és megmondták hogy innentől kezdve felejtsem el őket, csak akkor legfeljebb ha normális leszek és felmutatom az orvosi papirokat, ott könyörögtek hogy menjek el. Aztán röhögtek h úgysem fogok elmenni, ezt visszahallottam, nyilván nem előttem mondták. Hát csak azért is elmentem