Útkeresőknek (beszélgetős fórum)

Hja,elméletben könnyű:))

Édes ez a Seneca,tuti pasi,aki nem álmodozik egy olyan jövőröl,vagy csak egy napról,amikor nem kell takarítania:))))

Mindenki sietteti életét, sóvárog a jövőre, melyről meg van győződve, hogy jobb mint a jelenlegi körülményei.

Az viszont, aki minden idejét a saját hasznára fordítja és minden napját úgy rendezi el, mintha a legutolsó volna, nem kívánja a holnapot, de nem is fél tőle.

Nem igaz tehát, hogy ősz fürtjei és ráncai alapján bárkiről gondolhatod azt, hogy sokat élt: nem sokat élt, hanem régóta létezik!

/Seneca/

Valahol pont erre akartam kilukadni,hogy hol az a bizonyos határ,amikor mindenkinek jó...mert csak úgy jó:))

Sokan esnek át a ló túlsó oldalára mindkét oldalról.

A "Mi " vel sem értek egyet.

Nem szükséges egy jó és szerető kapcsolatban "átalakulni",mert ha minden igaz a két fél úgy szeretett egymásba,ahogy ,nem hinném ,hogy a változtatni kellene önmagunkon,mert épp együtt élünk a szerelmünkkel.

Kompromisszum ,tolerancia az egy teljesen más kérdés,arra bárhol a világban,bármilyen helyzetben szükség van.

Ami nekem eszembe jut erről, az nem a meghasonlás,az hogy jobbnak mutassa magát az ember.

Akit már nem szeretsz,éltek egymás mellett esetleg úgy mint két szomszéd nem érdekel hogy mi történik vele,vagy hogy mitől érezné jól magát,még akkor sem ha ezért azt gondolja, hogy már rosszabb lettél. Egyszerűen már nem érdekel.

Viszont ha vkit szeretsz,akkor nem mindig azt csinálod amit szeretnél, mert akkor már az is fontos hogy a másik mitől lenne boldog.

Multkor volt a Feldmárnak egy dokumentumfilmje,amiben azt mondta, hogy csak úgy lehet boldog 1pár, ha külön-külön mind a ketten meghalnak, és születik kettőjükből egy "mi"

És ha születik egy gyermek, akkor a "kétszemélyes mi"-nek kell meghalnia és létre kell jönnie a "3sz.mi"-nek.

Úgy nem működik jól egy kapcsolat, ha mind a ketten meg akarják mutatni hogy ők kik, csak éppen ezt már egymás mellett próbálják. Szóval ezt mondta Feldmár és nagyon igaznak goldolom.

Mostmár jól elkanyarodtam:)

Szóval az igaz, hogy nem azért csinál bármit is az ember egy kapcsolatban, hogy jót gondoljanak róla, hanem azért mert az neki is jó...

Ez igen elgondolkodtató kis idézet,morfondíroztam is rajta eleget:)

Még most sem igazán tudom megfogalmazni,hogy mit is gondolok ,csak ülök itt és az jár a fejemben ,vajon hol a határ aközött,hogy ki vagyok én és ki az a valaki ,aki a szeretteinek esetleg meghasonúlva próbálja a legjobbat nyújtani.Vajon ha meg akarom mutatni mindenkinek ,ki vagyok én és nem érdekel majd ,hogy mit gondolnak rólam,már nem is fogom szeretni őket(?),csak mert szeretnék ÉN lenni?

...azt hiszem nagy butaságot mondott Kundera,vagy én nem értem kristály tisztán mire akart célozni??:))

"Amint nem érdekel bennünket, milyennek lát az akit szeretünk, biztosak lehetünk benne, hogy már nem szeretjük."

Kundera

Két kis magzat beszélget egy anya hasában:

- Te hiszel a születés utáni életben?

- Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Talán itt is azért

vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.

- Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is, hogyan

nézne ki?

- Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt.

- Talán a saját lábunkon fogunk járni, és majd a szájunkkal eszünk.

- Hát ez ostobaság! Járni nem lehet. És szájjal enni - ez meg végképp

nevetséges! Hiszen mi a köldökzsinóron keresztül táplálkozunk De mondok én

neked valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert a köldökzsinór már

most túlságosan rövid.

- De, de, valami biztosan lesz. Csak valószínüleg minden egy kicsit másképpen,

mint amihez itt hozzászoktunk.

- De hát onnan még soha senki nem tért vissza. A születéssel az élet egyszerűen

véget ér. Különben is, az élet nem más, mint örökös zsúfoltság a sötétben.

- Én nem tudom pontosan, milyen lesz, ha megszületünk, de mindenesetre

meglátjuk a mamát, és ő majd gondoskodik rólunk.

- A mamát? Te hiszel a mamában? És szerinted ő mégis hol van?

- Hát mindenütt körülöttünk! Benne és neki köszönhetően élünk. Nélküle

egyáltalán nem lennénk.

- Ezt nem hiszem! Én soha, semmiféle mamát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy

nincs is.

- No, de néha, amikor csendben vagyunk, halljuk, ahogy énekel, és azt is

érezzük, ahogy simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én tényleg azt hiszem,

hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk.

Ámen.

Ez igy igaz:)

"A szeretet az élet alapelve, létszükségletünk. Azért élünk, mert szerettek minket és addig élünk, amíg szeretni tudunk. A szeretet meghatározása igen nehéz, szinte lehetetlennek látszó feladat. Már a magasabbrendű állat is elpusztul, ha társai kivetik maguk közül, vagy ha csecsemő korában anyai szeretet, gondoskodás nélkül nő fel: felnőttként életképtelen lesz. Az emberi pszichikum számára is létfontosságú a szeretet, amely tanult érzelem. Az anyai gondoskodás során, az anya becéző viselkedés- formáinak átélése és megtanulása rögzíti a csecsemő személyiségében a szeretet élményét csakúgy, mint az ezen érzelemhez tartozó magatartásmódokat. Az élet kezdetén az első empátiás adó-vevő csak anya és gyermeke számára létezik. A gyermek már akkor felfogja a szavak érzelmi jelentését, amikor még azok értelmét nem is ismeri. Átérzi és megérti az anya emocionális hullámzásait a metakommunikatív jelzésekből a belőlük számára küldött „üzeneteket", amelyek a mások számára észrevétlenek és jelentéstelenek maradnának.

Miután a szeretet és a létszükséglet -szinte a születés pillanatától összefonódnak a személyiségben, joggal állíthatjuk, hogy szeretet nélkül nem élet az élet, s akit nem szeretnek megbetegszik, belepusztul a szeretet hiányérzetébe."(Dr.Lux Elvira szexuálpszichológus)

"Szeretet az élet." (Móra Ferenc)

2. Tanulni, tanulni, tanulni - Lenin elvtárs is megmondta :)))Úgyis hiába akarod abbahagyni, a természetgyógyászatban nincs (sincs) megállás.

3. Dolgozni? A munka nemesít, de jelen társadalmunkba semmi szükség a nemesekre :))

4. Vallás? Tapasztalataim szerint csak a hitet deformálja.........

Hát lássuk csk:

1.éljem a nyugdijasok gondtalan életét,

2.tanuljak-e továbbra is

3.dolgozzak-e (már másfél éve nem teszek ilyet)

4.belekostoljak-e a vallás világába

És még van egypár kicsi, de kanyargós út:)

Talán már nem, én inkább több utat találtam és választanom kellene.

Szóval nem kereső, hanem választó vagyok:)