Főoldal » Fórumok » Egyéb témák » Utazzunk! Hol jártál, báránykám? :) Regéljetek... fórum

Utazzunk! Hol jártál, báránykám? :) Regéljetek... (beszélgetős fórum)


1 2 3
18. vikucka (válaszként erre: 5. - C8ec504c40)
2012. dec. 2. 11:43

A férjem észt katona, akivel magyarországi kiküldetése alatt ismerkedtem meg 3 éve lesz lassan.

mielőtt ideköltöztem egy párszor voltam már Észtországban.


Hát igen, a honvágy az cudar egy érzés, valamikor jobb, valamikor rosszabb. Az első két hónapban mindennap megkérdeztem magamtól: miért vagyok én itt??? Most már tudom a választ: mert a férjem mellett a helyem. :))

Egyébként ő bármikor, kérdés nélkül visszamenne Magyarországra. :)

2012. dec. 2. 11:43
Horvátország, Bulgária, Görögország, Magyarország, Szlovákia a lakhelyem :-D
2012. dec. 2. 11:35

Írországban nem járt véletlen valamelyikőtök? Nagyon szeretnék oda eljutni, de még nem tudom hogyan. Kína is vonz. Ill. itthon a debreceni Virágkarnevál. Ez most inkább megvalósítható:)


Indiába viszont nem szívesen mennék, bár ha valaki meggyőz róla... vagy esetleg beszámol róla, milyen ott élni? Én, amit eddig láttam belőle, az elég koszos volt (TV-ből).

15. c8ec504c40 (válaszként erre: 12. - Békéséva)
2012. dec. 2. 11:32

Várom mielőbb. Egy volt osztálytársam imádja Törökországot, szerint ott a legjobbak a hapsik :)

Kíváncsi vagyok, neked mi tetszett a legjobban?

14. 5847448901 (válaszként erre: 12. - Békéséva)
2012. dec. 2. 11:31
Jaj! Dehogy,én is szeretem a meséket!:)
2012. dec. 2. 11:31

Tunéziában a férjemmel voltam, nászúton :)

Őszintén szólva tetszett is, meg nem is.

Tetszett: a távoli kultúra, a tengerpart közelsége, az építészetük, a kagyló-és kavicsgyűjtés, hogy beandalogtunk a tengerpart mentén a városközpontba, a sousse-i állat-és növénykert és imádtam a tevegelést! (a végén már nem is kapaszkodtam, úgy fotóztam a tájat)

Ami nem tetszett: hogy a férfiak nem ismerik a nemet, a szőnyegárusok erőszakossága, hogy a nők sok helyen alárendeltek a férfiaknak.

12. békéséva (válaszként erre: 11. - 5847448901)
2012. dec. 2. 11:30

Ne vedd el a kedvünket.....

Én szivesen olvasok mások utazási tapasztalatairól.

Most nincs sok időm, de majd én is beszámolok egy Törökország beli , kulturális körutazásról.

2012. dec. 2. 11:25
Ennek a fórumnak az is lehetett volna a címe:ki tud nagyobbat füllenteni fórum :DD
10. békéséva (válaszként erre: 7. - 298b15dfdd)
2012. dec. 2. 11:25

Persze mesélj!!!

Nagyon kíváncsiak vagyunk!!!

9. c8ec504c40 (válaszként erre: 7. - 298b15dfdd)
2012. dec. 2. 11:21

Kérlek, ha van időd, mesélj róla. Dubaibról én azt hallottam, ill. látom a neten, hogy nagyon gazdag ország, csodás látnivalókkal (bár némelyek azt mondták, akik ott jártak, hogy nagyon mű... szerinted?). Milyenek ott az emberek? Hát Egyiptomban?

Új-Zélandról épp most láttam a Travel Chanel-en egy filmet, szívesen ellátogatnék én is oda. Azért is vonz, mert ott játszódik (részben) Jules Verne Grant kapitány gyermekei című könyvéből készült film, amikor az őslakosok, a maoriak fogságába esnek...

Dolgozni fogsz ott?

8. c8ec504c40 (válaszként erre: 2. - Vikucka)
2012. dec. 2. 11:18

Jó ötlet, hogy Magyarországi helyekről is írjunk, hiszen itthon is vannak olyan ritka szép helyek, amiről nem is gondolnánk...


Nekem itthon: Pécs, Mohács, Zalakaros és természetesen Budapest a kedvenc helyem.

Ami a fürdőjét illeti: a kaposvári Virágfürdő, a dávodi fürdő, a zalakarosi MenDan hotel wellness fürdője és a barcsi családbarát fürdőkomplexumot is szeretem.

Zalakaros egy nagyon kedves, rendezett városka, ahova gyakran járunk vissza, minden évszakban, ezek közül a tavasz ott a legszebb, amikor virágzanak a sétányon a fák... annál szebb nincs is! Az ételeik is finomak, a MenDan Hotel alatti kajáldákban, ahol pl. cipóban készült fokhagyma levest kínálnak... de itt ettünk először fokhagymás-tejfölös ágyon csülökfalatokat is, ami szintén isteni!


Pécset imádom, szeretem a mediterrán jellegét, a sokféle képzési lehetőséget, azt, hogy mindig történik ott valami.

Mohács egy szép kis város, negyed óra alatt bárhova odaérsz és ki nem hagynám a Busó járást!

Budapest: lázba hoz a város forgataga, ott aztán van minden, temérdek látnivaló, szívesen költöznék oda, hiszen amúgyis nagyvároshoz vagyok szokva. Ehhez képest most egy nagyközségben élek:)

2012. dec. 2. 11:13
Regéljek,meséljek? 15 évet Dubaiban, 3évet Egyiptomban éltem.Készülök Új-Zélandra.
6. c8ec504c40 (válaszként erre: 3. - Andi6020)
2012. dec. 2. 11:10
Mesélj róla! Ez pont egy olyan hely, ahova az ember tényleg ritkán juthat el.
5. c8ec504c40 (válaszként erre: 2. - Vikucka)
2012. dec. 2. 11:10

Köszi, hogy leírtad, nagyon jó így olvasni ezekről a dolgokról.

Én ősszel voltam Finnországban, hideg volt nagyon, de a tájkép az valami gyönyörűséges volt... kár, hogy akkor még nem volt olyan jó fényképezőgépem, amivel rendesen megörökíthettem volna.


A férjed észt, ha szabad kérdeznem?

Mi volt nehéz, honvágyad volt neked is?

Az biztos, hogy egész más az olyan emberek élete, akik a tenger mellett élnek. Nyugodtabb, egészségesebb, szerintem tenger mellett élni stresszmentes lehet.

4. c8ec504c40 (válaszként erre: 1. - C8ec504c40)
2012. dec. 2. 11:05

Folyt. köv.:)


Horvátországba először a barátnőmmel mentem, ő odavalósi, s sokáig nem mehetett haza a szerb-horvát háború miatt. Amikor ott jártunk sem mehettünk be a falujába (Kopács), csak Eszéktől sétáltunk ki a határáig... elég félelmetes volt a friss golyónyomokkal, a lerombolt épületekkel, a "lázadókkal" a városban.

Másodjára már az otthonáig tudtunk menni, nagyon szép helyen van Kopács, de a mezőre nem mehettünk ki, mert ott még nem szedték fel akkor a taposóaknákat.

Azóta már persze rendeződött a helyzet, s egyik kedvenc kirándulós helyem lett az ő szülőfaluja is:) legutóbb a Halász Napokra mentünk le, s olyan isteni finom vaddisznó pörköltet ettünk, hogy csak!

Cirkvencikat egy kórházi kirándulás során ismertem meg, nagyon szép kis tengerparti városka, szívesen elnyaralgatnék ott több ideig is. Imádok fényképezni, hát itt is volt mit.

A Plitvicei tavakhoz régen el akartam menni, a kollegákkal végül sikerült is. Hát, azt is látni kell! De kisgyermeket én nem vinnék, mert a pallók csúsztak (esett az eső), mindig jöttek szembe is (annyi a túrista) és a mélységek fölött sincs korlát... felnőtteknek azonban nem szabad kihagyniuk Földünk eme csodás helyét.


Szlovéniát is érintettük a kórházi kirándulásunk alkalmával. Itt a híres barlangjukat néztük meg, mélyen a föld alatt, némelykor kis vasúttal, máskor gyalog közlekedve, tetszett, bár azért megfordult a fejemben, hogy mi történne, ha ott ragadnánk? Meg is csináltak egy olyat, hogy az egyik gyalogos részen direkt lekapcsolják a villanyokat és pár percig ott vagy a teljes sötétségben... hát az nem volt kellemes. S egy valami nem tetszett még, hogy nem lehet fényképezni! Szerintem ez nem igazságos.

De egyébként ez is egy olyan hely, amit egyszer látni kell az életben!


Románia tengerpartját majdnem kihagytam: kb. 10 éves koromig minden évben ott nyaraltunk. A legemlékezetesebb, amikor ovis koromban medúzákkal játszottam a homokban és óriás homokvárakat építettem. A kavicsok is mindig lenyűgöztek.

Viszont az nem tetszett, amikor iszap fürdőt vettünk... a szüleim szerint egészséges volt...

2012. dec. 2. 11:04
Én Brazíliában éreztem magam legjobban. Szívesen oda is költöznék.
2012. dec. 2. 10:59

Szia!



Nekem a legkedvesebb hely, ahol mindig otthon érzem magam, pedig nem is ott születtem: az Őrség. Magyarországon található, Szlovéniával határos. Imádom a mező és az erdő illatát, imádom, hogy olyan tiszta (bár egyre több beruházás folyik) inkább a falusi turizmus jellemző. Minden évszakban van valami fesztivál: Tök-fesztivál, Hajdina-fesztivál, Őrségi-vásár stb. stb.

Egy időben mindig oda szerettem volna költözni, de sajnos munkalehetőség nem igen van.

Meg idén Észtországba költöztem, jelenleg Tallinnban élek a férjemmel. Imádom, bár az első 2 hónap nagyon nehéz volt. Én is tapasztaltam, mint te a finneknél (rokonok az észtekkel), hogy nagyon sok salátát esznek, egészségesen élnek. Olyan jó, hogy közel van a tenger, hogy friss az idő, hogy nem érzem a frontokat. Mondjuk sokan ódzkodnak északi országot választani úticélként, de nyáron simán megéri. Télen pedig a hó miatt. :)

Olyan jól megfér egymás mellett a sokféle stílusú ember.

Nem tipikus szocialista utódállam, ahogy fejlődik, az ember egyre inkább nyugaton érzi magát. :)

2012. dec. 2. 10:46

Utazzunk a nagyvilágban. Vannak olyan helyek, ahova soha nem jutunk el, de közülünk valaki talán már járt ott, esetleg most is ott él? Osszuk meg tapasztalatainkat, milyen volt, mit tetszett e legjobban, milyenek ott az emberek, az ételek, a környezet?

Mi nem tetszett?

Van esetleg valami storyd is, mulatságos, netalántán félelmetes, amit elmesélnél nekünk?

Kezdem a sort:


Romániában Nagyváradra utazunk gyakran a családdal, annál az egyszerű oknál fogva, hogy ott születtem és éltem 14 éves koromig, ráadásul ott vannak a gyökereim és élnek még ott rokonaim is. Nagyon szeretem a szülővárosom, évekig gyötört a honvágy, hogy el kellett jönnünk.

Az elmúlt években sokat változott a város, kibővült, sajnos óriási lett a forgalom (ez negatívum), viszont olyan óriási üzletláncok épültek ki, hogy az ember csak ámul-bámul.

Azért megvannak a kedves, emlékezetes helyek is, amit szívesen mutatok meg a családnak, pl. végigsétálok a most 7 éves lánykámmal azon a hosszú, diófáktól szegélyezett utcán, amin egykor én jártam az elemi iskolába.

Férjemnek a Pece-parti Párizst mutatom meg esténként... nagyon sok a szórakozási lehetőség a főutcán, de szívesebben sétálok a Körös-parton, vagy a várkertben, amit gyönyörűen felújítottak.

Gyermekkoromban sokat voltam a nagyváradi színház remek előadásain, most már inkább csak kívülről fotózom az épületeket.

Azt hiszem, estig tudnám regélni, ami eszembe jut a szülővárosomról, ezért most áttérek a többi városra.


Romániában természetesen megszámlálhatatlanul sok helyen jártam, amíg ott éltem, így pl: Kolozsvár, ami nagyon szép, de nekem inkább a botanikus kertje tetszett a leginkább.

A kaloteszegi vidékeken lenyűgöz a népművészet, oda pénzzel érdemes utazni, mert tuti, hogy találsz kedvedre való ajándékokat.

Erdélyben nagyon gyönyörű kirándulóhelyek vannak, ezekről mindig az osztálykirándulások jutnak az eszembe: a belényesi Medvebarlang, Sinaia, stb., ill. a családi utazások is ezeken a helyeken. Volt olyan, hogy a rengetegben a bokor egyik oldalán mi ettük a málnát, a másik oldalon meg egy mackó...

Olyan is volt, hogy annyira lenyűgözött a táj szépsége, hogy leléptem egy maga kőfalról és bizonyosan nyakam szegem, ha az égiek nem lépnek közbe, ugyanis tettek alám egy havasi fenyőt, ami ugyan szúrós volt, de felfogta az első zuhanást, majd egy békésen legelésző tehént, amire ráestem, így "simán" megúsztam az egyébként halálos, több méteres zuhanást. A hátamon még ma is látszik a fenyőfa szúró leveleinek a lenyomata és szegény tehén lehet, hogy azóta is fut...

Ez egyébként ott történt, ahol van egy mesterséges tó, amit egykoron Ceausescu ráengedett egy falu népének házaira, templomára. Amikor apály van, félelmetesen kilátszik a templom tornya... csónakkal egészen horrorisztikus közlekedni a víz alatt falu fölött.


Olaszország: mindig is vonzott. A gimivel aztán sikerült eljutnom Velencébe, Ravennába, Bolognába és az Adriára. Minden percét imádtam, ill. csak azt nem, amikor elütött egy autó, majd egy biciklis :) hálisten nem kerültem kórházba, de most már igazat adok azoknak a híreszteléseknek, miszerint az olaszok a vérmérsékletük szerint vezetnek...

Természetesen Velence tetszett a legjobban, lenyűgöző város. Az Adria partján kagylókat gyűjtögettem, amikor odajött hozzám két kíváncsi kutyus és megnézte mit csinálok. Megsimogattam őket. A következő pillanatban jött a gazdájuk és a markomba adott pár gyönyörű, piros kagylót... nagyon kellemes emlékként él bennem.

Ravenna egy nagyon aranyos, napos, békés kis város, szintén tetszett.

Szóval Olaszország örök szerelem. Bármikor elutaznék oda nyaralni.


Finnországban tanulmányi úton voltam kb. 1 hónapig. Azt a tiszta, hideg levegőt sehol máshol nem éreztem eddig. Gyönyörű a táj, a sok tavacska, a zöld fenyvesek. Viszont engem megrémiszt, hogy a települések messze vannak egymástól, s egy "könnyed kis sétaútnál" több kilométerre van egymástól a két városrész.

Pl. a szállásunk egy kollégiumban a város szélén volt (ami olyan volt, mint egy külváros), de a házakat, tömbházakat erdőszerű részek választják el egymástól, ami bizony elég félelmetes tud lenni hajnali 5-kor, amíg a buszra vársz egyedül... főleg, hogy én hülye épp előző nap kérdeztem rá a medvékre...

A kórház Lahtiban nagyon modern, még könyvtáruk is van az egyes osztályoknak, s persze nagyon barátságos a berendezés. A finn és svéd kollegák nagyon kedvesek. Az ebédlőben egyáltalán nem különülnek el beképzelten egymástól, a dokik együtt esznek a takarítókkal és így tovább.

Ott ettem életem legfinomabb mandulával töltött sült halát, azóta is itt van a számban az íze!

Az ottani fiatalok modernek, sokat járnak szaunába (mi is elmentünk velük, de majd megfagytunk az igazi finn hideg vizes medencében:) szórakozni is voltunk, de mivel még nem voltunk 18 évesek, nem engedtek be minket a diszkókba :(

Így aztán beültünk egy ételbárba, s észrevettük, hogy ők minden étkezés előtt töménytelen mennyiségű salátákat esznek étkezés előtt. Szóval egészségesen élnek. S meg se kottyant nekik, hogy szauna után simán kimentek a dermesztő éjszakába vizes hajjal...

1 2 3

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook