Utazás = boldog élet? (beszélgetős fórum)
ez így igaz, más leszel, rengeteg új élményben lehet részed.
ha teheted, ne hagyd ki. :)
A szerző (Germanus Gyula felesége, onnan a G. betű) és a cím is nagyon ismerős, lehet, hogy a könyv ott lapul anyukám kedvencei között, valamelyik dobozban. Lehet, hogy olvastam is, de nagyon régen lehetett, mert nem nagyon emlékszem rá. Illetve vannak foszlányaim: részletesen leírja, hogy milyen körülmények közé kerültek (inas, szakács, egyéb személyzet) a költő, Tagore meghívására Indiába, milyenek a lakáskörülmények, s milyenek a vendéglátási szokások. Jól emlékszem? Vagy ez már egy másik Indiáról szóló könyv?
Anyukámtól is örökölhettem örökölhettem a könyvek szeretetét. Akik ismerték őt, kivétel nélkül nagyon műveltnek tartották. S azt kizárólag a könyveknek köszönhette.
Van egy mondás..részeg asszony angyal az ágyikóban :-)
Ha még angyal is...megbocsájtható :-):-)
jaj máris kedvet kaptam az olvasáshoz!!!! köszönöm!!!
Én most G. Hajnóczy Rózsa: Bengáli tűz című könyvét olvasom, Indiában töltött 3 évüket írja le, egy jó hosszú könyv majd 800 oldalas, ismered?
sziasztok!
iszonyat sokat törtem a fejem ezen, már tavaly februárban elkezdtem rajta gondolkozni, azelőtt gyesen voltam, így szóba sem jöhetett.
Majd májusban nyitottam egy számlát, amire gyűjtögettem, de ez nyárra-késő őszre még nem volt elég, de most már meg van a rávaló, csak ki kell várnom azt a fél évet, amíg nyár lesz.
Hová szeretnék menni? Igazából mindegy olyan szempontból, hogy a kikapcsolódás-felüdülés, a pároddal való együttlét ketten, és a gyerekekkel családostól már megéri bárhol is vagy.
Először is tervezem, hogy 4-e elmegyünk egy 4-5 napra valahova belföldön, a Balatonon gondolkozok, valószínű, hogy lesz olcsó szállásunk, mivel én Békés megyei vagyok, nekem a Balaton is élmény, pláne, hogy 20 éve nem láttam, vagy még több...kaját viszünk, és akkor a strandolás, belépők ami még plusz.
Külföldre meg csak ketten szeretnénk menni a férjemmel, mivel ehhez még kicsik a gyerekek, meg szeretnénk ketten is eltölteni egy hetet együtt, mert erre sem volt lehetőségünk 8 éve már.
Na ezen belül rengeteg minden felmerült, de ami most a legvalószínűbb egy dél-olasz körút (Róma-Nápoly-Sorrento-Capri-Pompei (Vezúv) programokkal, ez egy 9 napos út, és nem messze tőlünk lehet a buszra felszállni, van benne fél panziós ellátás, igaz éjszaka utazunk a buszon,de ez nekem belefér, így 89.000 Ft mindennel, szállodában. Plusz olyan 40-50 euró a belépők.
Most elsőre erre gondoltam. Ebben van táj is, tenger is, kultúra is egyben.
Egyébként két nagy álmom van, vagy egybe is beleférne, elmenni Kenyába egy szafarira és látni a fehér homokos tengert, de ez szerintem csak álom marad, egy ideje gondolkoztam rajta, hogy gyűjtsek-e 2-3 évet rá, de szerintem ennek az árából addig sok más helyre el tudok menni Európában, közelebbi-távolabbi helyekre, kombinálva belfölddel, mert én még hazánkat sem ismerem. Na jó hosszú lett.
Mindenkit más tesz boldoggá.
Személy szerint én külföldre egyáltalán nem vágyódom. Magyarországon szeretek kirándulni.
Már említettem a "Világjárók" sorozatot. De nagyon élvezetesek Fehér Klára utibeszámolói is. És álljon itt egy megható részlet V. Kulcsár Ildikó "Királynők vendége voltam" c. könyvéből.
"Margitka a világ körül
Ma, amikor egyre többen utaznak "Görögbeee..., Törökbeee..., Olaszbaaa... (brrr!), és egyre több beszámolót hallok az említett országokban kapható bőrkabátokról, mind többet gondolok Margitkára, a hihetetlenül művelt, világjáró tanárnőmre. Ő eleinte az iskolában, később az aprócska lakásában fertőzött meg a görög-római kultúra iránti rajongással, az utazás-csavargás örömével.
A szerény, barátságos nappalit hatalmas, plafonig érő könyvespolcrendszer uralja. A kötetek precízen katalogizálva sorakoznak, mint egy igazi könyvtárban. Az erkélyajtótól jobbra - katonás rendben - állnak vigyázzban az útikönyvek és az utazásokhoz kapcsolódó, fontos irodalmi alkotások. A kedvenc polcomon: Athén, Mükéne, Kréta, Rodosz, görög regék, mondák, ókori filozófusok, Szabó Magda: Zeusz küszöbén... Soroljam? Vagy egy másik: Róma, Forum Romanum, Nápoly, Pompei, Verona, Seneca...
De van francia polc, indiai, japán és svéd is, mindenki érdeklődése szerint kalandozhat Margitka birodalmában.
Soha nem engedte, hogy a hónunk alatt egy könyvvel - csöndben - távozzunk a házi könyvtárából, ragaszkodott ahhoz, hogy megbeszéljük vele az olvasottakat. Aztán nem csak megbeszéltük, hanem csodálatos utazásokon is részt vettünk!
Muszaka és szirtaki
Sok barátommal együtt éveken át csak a kicsi Bimbó úti lakásban üldögélve kalandoztam a világban. Úgy ismertem Mükéne romjait, Agamemnón sírját, az athéni Omónia teret, a szunioni Poszeidon-templomot a világhírű naplementéjével, mintha többször jártam volna ott. Micsoda gazdagsága tárul fel a múltnak, ha hatan-heten "összedobjuk", amit tudunk, egy olyan tanár irányításával, akinek a világ minden szegletéről eszébe jut egy legenda!
Aki beszél görögül, latinul, németül és franciául. Muszakát, görög salátát készítünk, görög zenét hallgatunk, közben ő mesél.
- Gyerekeim, ha nem ismeritek az ősi romok történetét, ha nem tudjátok, hogyan éltek, építkeztek, játszottak színházat sok ezer évvel ezelőtt, akkor csak néztek, de semmit sem láttok! Vegyétek tudomásul, hogy egész Európa a görögöktől tanult! Építészetet, irodalmat, filozófiát, mindent. Párizs is csak akkor nyílik meg nektek, ha fel tudjátok ismerni, melyik épület klasszicista - görög ihletésű -, melyik romantikus, szecessziós vagy netán román stílusú.
- Higgyétek el, műveltség nélkül nem érdemes utazni! Mert akkor csak arra jöttök rá, hogy mit kaphattok olcsóbban az egyes országokban... Erről szólna az élet? Ugyan már!
Siratófal, stációk, Aranymecset
Margitka nem ragadt le a görögöknél és a rómaiaknál. Soha nem feledhetem azt az izraeli estjét, amelyet már felnőttként, a kislányom társaságában élveztem nála végig. Megnéztünk egy videót Jeruzsálemről - nyugdíjasként sem volt rest elballagni a sarki videotékába -, de mivel a film csak felületes leltár volt Izrael kincseiről, ő alaposan "megemelte" a színvonalat. Egy Jeruzsálemben két évig élt zsidó barátnőmmel meséltetett a vallási szokásokról meg a Siratófal történetéről, egy Ferenc-rendi barátja, István atya - aki szintén eltöltött néhány hónapot Jeruzsálemben - számolt be a keresztény emlékekről, az arab negyedben található stációkról, az Olajfák hegyéről, Szűz Mária sírjáról. Mivel mohamedán nem volt a társaságban, Margitka vállalta, hogy a harmadik nagy világvallás keletkezéséről és az Aranymecsetről meséljen nekünk. A hétéves kislányom este tízkor sem akart hazaindulni! Azóta is kitartóan hajtogatja, hogy utazzunk Jeruzsálembe...
A vasoszlop
Azután jött egy új korszak: úgy hozta sors (a szerencse, az égiek kegye), hogy végre-valahára utazhattam. És én minden nagyobb út előtt felkerestem Margitkát, aki úgy felkészített, hogy soha nem volt szükségem idegenvezetőre.
Sőt! Sok utat végigizgultam, hogy azokat a helyeket is láthassam, amelyeket nem mindig mutatnak meg az idegennek. Mert Margitka jóvoltából pontosan tudtam, mit kell megnézni! Az ő hatására kapaszkodtam fel Rómában a lateráni lépcsőn, találtam rá Tokióban egy eldugott - lélegzetelállítóan gyönyörű - Buddhatemplomra. Indiába viszont olyan váratlanul utazhattam négy évvel ezelőtt, hogy még Margitkát sem kerestem fel indulás előtt. A követség megdöbbentő gyorsasággal intézte el, hogy interjút készíthessek a dzsaipuri maharadzsa feleségével. Kapkodás, sietség, könyvhegyek, aztán indulás előtt gyors búcsútelefon. - Margitka, mindenfélét összeolvastam már, holnap indulok!
- Édesem, öleld át a vasoszlopot! Ugye, ismered?
- Hááát... - nyögtem zavartan, mert zsongott fejem a hinduizmustól, Gandhitól, az indiai történelemtől, de az oszlop elkerülte a figyelmemet.
- Drága angyalom, tudnod kell, hogy sok ezer évvel ezelőtt állították fel, és a tudósok még ma sem értik, hogyan tudtak eleink olyan vasötvözetet készíteni, amely azóta sem rozsdásodik! És a legenda szerint, ha háttal állva átöleled az oszlopot, teljesül egy kívánságod - hadarta Margitka.
Egy hét múlva a vasoszlop mellett álltam. Megbabonázva bámultam a csodát - vadul szikrázott a gyilkos napfényben, és nemcsak azért éreztem magam kicsinek, mert szédítően sokat tudtak a régmúlt tudósai, hanem azért is, mert Margitka figyelmeztetése nélkül kihagytam volna ezt az élményt...
Utazzunk együtt!
- Margitka, gyere velünk! Interjút kell készítenem Bécsben, és van szabad hely a kocsiban! A szállásod sem kerül pénzbe. Halihó, együtt utazunk! - hadartam gyermekded lelkesedéssel a telefonba 1996 elején. Nem értettem a csöndet, tehát lelkesen-boldogan tervezgettem tovább. - Elmegyünk a Burgba, megnézzük Schönbrunnt, biztosan régen láttad...
- Én soha nem jártam Schönbrunnban - mondta nagyon csöndesen Margitka.
- Lehetetlen! - kiáltottam felháborodva. - Te, aki Tokiótól Jeruzsálemig, Athéntől Delhiig bejártad a világot!?
- Szeretem, hogy ilyen lelkes vagy, kedvesem! Gyere el hozzám holnap este, majd mesélek... - felelte barátságosan, és letette a telefont.
A világ a Bimbó úton lakik
Többé nem találkoztunk. István atya hívott fel másnap.
- Margitka éjjel szívrohamot kapott. Most már valahol odafenn, egy égi könyvtárban tart előadást Egyiptomról vagy a lélekvándorlásról...
Dadogás, könnyek, hirtelen elfogyott a levegő: képtelenség, iszonyat, tegnap még beszéltünk...
A temetés után jó néhány hónappal találkozott a kis társaság pap barátunk parókiáján. István atya valamennyiünknek átadott egy dobozt. Az enyém telis-tele volt könyvvel, fotóval, méghozzá Közép- és Dél-Amerikáról.
Értetlenül forgattam az ajándékaimat, hiszen kevés közöm volt akkoriban a világ e különös-hatalmas szegletéhez.
A doboz alján levélkét találtam: "Fogalmad sincs az azték kultúráról, ideje, hogy belemélyedj!"
Sírtam, nevettem, lám, az édes, drága Margitka még most is nevel! Pontosan tudja, hol vannak a "fehér foltjaim"...
- Ó Dél-Amerikában is járt? - kérdeztem meghatottan István atyát.
- Te nem tudod, hogy Margitka soha nem járt külföldön? Mindig azt mondta, hogy a világ a Bimbó úton lakik. És sajnálta azokat, akiknek van pénzük az utazás(ok)ra, de szemük, műveltségük nincs hozzá.
- Őrület! Amikor először jártam Jeruzsálemben, Margitka úgy magyarázta el, hogy mit nézzek meg, mintha éveket töltött volna ott.
- Nem vert át benneteket - magyarázta István atya -, ha megkérdeztétek volna, hol járt, gond nélkül megmondta volna, hogy sehol. De ti nem kérdeztetek, csak ittátok a szavait. Az előző rendszer lenulIázta a családját - a korán meghalt, egyetemi tanár férjét is -, de a műveltségét nem vehette el senki! Ő az olvasmányai alapján tényleg százszor többet tudott a világról, mint bármelyikünk! És átadta nektek a tudását, aztán agyonizgulta magát, hogy mindent lássatok. Úristen, mennyire szeretett benneteket, mennyit aggódott értetek! Hogy a világ ne tegyen üressé benneteket!"
Tehát valóban be lehet járni a világot egy szobába ülve is. :)
Szerintem sem mindig sok pénz kérdése. Meg mondjuk nyilván én sem jártam teljesen végig minden országot, mert pl. Franciaországban is Párizsban jártam, meg egyszer lenn délen, szóval egy városlátogatás még nem annyira drága. Hát az mondjuk tény, ha valakinek nincs annyira sok pénze, akkor más dolgokról kell lemondani. Én legalábbis így tettem, inkább lemondtam, csak összejöjjön az út ára.
Ha sok pénzem lenne, akkor nem ezekbe az országokba mentem volna először, hanem amiket már leírtam.
Ha kevés a pénnzed,irány az antikvárium, :-)
Mikor ifi legény voltam,BimbamTeri gyönyörű dala szólt: Szeretném bejárni a földet...Akkor csóró fiúkaként.az álmaimban én is útra keltem. Viszont látni,tudni szerettem volna útjaim helyszineit .Panoráma Utikönyveket kezdtem vásárolni.Olvastam és olvastam,bejárva a föld országait.
:Mikor már kezdtem összeszedni magam,kocsit vettem és megterveztem első utamat.
Azóta minden nyáron,néha télen is,be a kocsiba és felfedezni a világot.Ahol rám esteledik megalszom és mehet tovább.a világ szépségei felé:-)
Pár kép az adatlapomon a legutóbbiról.
Bizony, a könyvek által eljutottam Dél-Amerika esődzsungeleibe is. Különösen a „Világjárók” sorozat volt a kedvencem. Már nem emlékszem melyik kötetében olvastam, hogy valamelyik Lajos francia király eljutott Polinéziába, s egy ottani törzsfőnöktől kapott ajándékba egy hatalmas kagylót, amit ő az egyháznak ajándékozott. A kagyló a párizsi Saint-Sulpice templomba került szenteltvíz tartónak. Aki nem hiszi, járjon utána. Ezt a történetet megjegyeztem, s amikor évtizedek múlva eljutottam Párizsba, elmentem (a velem utazó kollégák legnagyobb megrökönyödésére, hiszen az a templom nem a legfőbb nevezetessége a városnak), és megnéztem: a kagyló valóban ott volt.
Igaz, ez volt az egyetlen élmény, ami az olvasmányaimmal kapcsolatban kézzel foghatóvá vált, de nekem tökéletes illúziót adtak a könyvekben olvasottak. Hasonló élményt jelentenek a különböző helyeket bemutató filmek is. Azt szoktam mondani: én a fotelomban ülve utazok. :D
További ajánlott fórumok:
- Mennyire érzed boldognak az életedet? (1 és 100 között)
- Keserű gyermekkor = boldogtalan élet
- Lány: 23 éves diplomás, Fiú: 37 éves, nem diplomás...szerintetek lehet ez a kapcsolat egy életen át boldog?
- Személyiségfejlesztés, gondolkodás megváltoztatása, út a boldogabb élethez, konfliktusmegoldás - linkek
- Légy boldog, vonzd be a jót az életedbe, gondolj pozitívan! DE HOGYAN??
- Beszélgessünk, bármiről, életről, boldogságról, szomorúságról, vagy éppen arról ami épp most foglalkoztat..