Üresség érzés (beszélgetős fórum)
Nem is kell megjátszani, csak legyen önbizalmad. Minden , legalábbis majdnem minden munkahelyen vannak ilyenek, főleg, ha leépítések is vannak. Ne aggódj, próbálj meg ne aggódni, semmi nem fog változni, sőt csak jobb lehet, hiszen ha kiegyensúlyozottabb vagy, nem görcsölsz, a munkád is jobban tudod végezni.
Ha nagyon feszült vagy a munka miatt és azt érzed máshol nem lennél ilyen, próbálj meg váltani.
Gondolj arra mindig, képes vagy megcsinálni.
Van hogy sikerült, van hogy nem.Mert eleve nem bíznak rá az emberre a mit nem tud.
Sajnos én nem tudom magam megjátszani, hogy szuper minden amikor nem az, igen tudom, sokan csak előadják magukat, és van aki el is hiszi amit mondanak, én nem az a fajta vagyok.
A munkahelyen van akire kevesebb féle , és van akire többféle munkát rábíznak, és szidja egyik a másikat, h semmirevaló, meg a főnök is a beosztottakat.
Érdekelnek az emberek, csak nincs témám miről beszélgessek.Már ismerjük egymást nincs mindig téma.Nem vagyok olyan szórakoztató.
Gondold át ezeket a félelmeidet. Miért szégyenülnél meg? Nem tudom mi a konkrét félelmed, hogy nem áll olyan jól a ruha, frizura? Ez csak egy gyenge példa, de akinek a kritikájától félsz, ér annyit, hogy belebetegedj? Hidd el nem. Az ember egy ideig meg akar felelni, aztán rá kell jönni, hogy rohadtul nem kell. Miért nem tudnád elvégezni a rád szabott munkát? Idáig sikerült? Ha igen, akkor hidd el sikerülni is fog. Sokan tényleg nem tudják, de akkora az egojuk, hogy elhitetik másokon áttaposva, hogy ők tökéletesek, ha találnak hozzá partnert. Tehát az önbizalom, ami nagyon fontos, nem szabad állandóan megfelelési stresszben élni.
Ne félj attól sem előre, hogy elveszítesz valakit, hiszen elfelejtesz élni akkor, állandó rettegésben tartod magad. Inkább gondolj abba bele, hogy a legtöbbet hozz ki abből, amíg együtt lehettek. Ha külön, ha együtt élsz azzal a valakivel, akiért aggódsz.
Miért kéne megszégyenülnöd? Több ezer ember él, aki hasonló hozzád és bátran élik az életüket. Nem vagy te senkinél sem kisebb értékű ember!
Ha kaptál egy feladatot, munkát,akkor azt el is tudod végezni. Azért kaptad, mert képesnek tartanak rá. Ne kételkedj magadban!
Az egyedüllét ellen pedig te magad tudsz csak változtatni. Ha elhagyod magad, ha nem érdekelnek az emberek, ha nem nyitsz feléjük akkor valóban tarthatsz attól, hogy egyedül maradsz.
Valahol igazad van, hogy sokan csak a saját problémájukat tartják problémának, de hidd el, így van más betegséggel is.
Volt egy klinikai neurológus professzor asszony, és volt egy másik neurológus.
Évtizedekig dolgozott a prof.a. gerincbetegekkel is, egyszer aztán neki is gerincsérve lett. A másik doki injekciózta.
egyszer azt mondta a nő: - Évtizedekig kezeltem a betegeket, de sosem tudtam elképzelni, hogy ez ennyire tud fájni.
Tehát nem lehet elvárni azoktól, akik más életutat jártak be, hogy megértsenek.
Azt is el kell fogadnod, a pszichológus, pszichiáter sem tud helyetted tenni. Amikor felfogod, hogy valami nem stimmel, sajátmagadat kell a hajadnál fogva kihúzni a carból. Az orvos adhat egy irányt, esetleg gyógyszert, de helyetted nem élheti az életed.
Mondhatja, hogy változtass lakhelyet, ha nincs miből, hova. Mondhatja lépjen ki valaki egy kapcsolatból, ha a társa egy pszichopata.
Tehát térképet kaphatsz, de melyik utcán mész tovább az a te döntésed.
Nyilván. Mindenkinek van problémája, de azt hiszem kissé felnagyítod a sajátjaidat.
Nekem is vannak, voltak, de nem kezdtem sopánkodni, hanem "beleálltam" feldolgoztam, megoldottam.
Igen, kerestem a megoldást, szakemberekhez fordultam.De nem ők oldották meg, hanem azt magamnak kellett.
Helyre rakni a dolgokat, a gondolataimat, magamat a világban. Ezt egy pszichológus sem fogja elvégezni helyetted.
"de ha valakinek rossz gondolatai vannak, állandó félelmei , amiken nem tud úrrá lenni,és már fizikailag is akadályozza"
Ne a gondolataid határozzanak meg, hanem irányítsd te őket!
Mitől félsz? Mondd ki! Kell tőle félned?
Vegyél erőt magadon és ne panaszkodj!
Tudod, vannak emberek, akiknek sokkal súlyosabb gondokkal kell megküzdeni, mint az üresség, céltalanság, unalom.
Végezd el a feladatokat ami a környezeted rendben tartását jelenti és kezdj valami újat! Pl. iratkozz be egy online tanfolyamra!
Jah! Te már megállapítottad magadról, hogy borderline vagy?
Gondolom, összeolvastál mindent a neten a témában.:D
Voltam nagyon mélyen, azt hittem belehalok a fájdalomba, aztán én pont a Hoxa segítségével estem túl az ürességen. Valaki ajánlotta. Csak bambultam, mit írnak az emberek, játszottam. Ennek bizony már jópár éve. Aztán valahogy rám talált néhány a szívemnek kedves ember, és beszélgettünk, majd elkezdtem naplókat olvasgatni. Akkor még nem voltak zárt naplók, talán még hozzászólási lehetőség sem volt.
Annyira tragikus sorsokat ismertem meg, hogy rájöttem igaz, mindenkinek a sajátja a legnagyobb, de mégis az enyém eltörpül egy-egy ember élete mellett.
Aztán megbékéltem az életemmel és hálát adva a sorsnak, a legtöbbet próbáltam kihozni az életemből, a legtöbbet adni a szeretteimnek.
Aztán minden rendbejött, majd megint tragédia, tragédiák árnyékolták be az életem, de akkor már tudtam kezelni a dolgokat.
A mozgás, a sport, valami hobbi rengeteget tud segíteni.
Nem szabad az ilyen érzésnek átadni magad, belemélyülni, foglalkozni vele!
Végezz el valami szokványos háztartási munkát! Főzz, varrj, olvass, tornázz vagy csak aludj egy jót!
Ha valaki ürességet érez, gondolom nem vidáman éli meg.
Nem mindegy az sem mi az üresség oka, nincs munkahely, szakítás, válás, távolság a másiktól valamilyen okból, ne adja isten halál eset.
Mindegyiket másképpen lehet feldolgozni, és mindenki másképpen, habitusa, tapasztalatai alapján, valamint a mentális állapota szerint.