Unokatestvérek közötti szerelem! Szerintetek? (beszélgetős fórum)

Igen.

A család, mint fogalom van fent ma.20 éve még sokat jelentett.A család az a csoport, ahol tanulunk, s megbeszélünk.Vagyis, kellene, hogy legyen.Ez van az erkölccsel és az etikával is.

De kár tagadni, hogy akkor - 20 éve -, vagy régebben nem volt ilyen.De volt.Csak nem mindenről ír a töri, s nem mind derült ki.

,,hát igen nehéz az élet:S"Bizony, s,hol van még a neheze?:D

A gyermeki kíváncsiság természetes esemény.Az, hogy az ovis érdeklődik a másik nem felé,a teste felé, a szerelem érzése fogja el- nekem Julika lesz a feleségem- természetes.

Valamikor régen, a királyok stb.azért házasították családon belül magukat, gyermekeiket, hogy a hatalom a dinasztia kezében maradjon.Viszont, azok közeli rokonságban voltak, ezért volt probléma az idegrendszerükben,génjeikben-pld.Rettegett Iván, a Cézárok -.

Abban az esetben, ha nem közeli, nem gond.Viszont - szerintem -, itt is a gyermekség látható, ill. az, hogy a rokonok egy része hasonlít egymásra, így benne találja meg a személy a szerelmet.S talán kényelem is.A rokonomat ismerem, a külvilágot nem.Van ebben még gyermekség, s nevelési hiba.Nem kell pánikolni, elmúlik idővel.Ha nem közeli, gond se lesz tehát./ Szeretetből -ha érzelmekkel él csak az ember-könnyen lesz szerelem.

Igen, durvább szitu is van -anya és fia, apa és lánya - de azok betegek.Állati ösztön, köze nincs az emberi gondolkodáshoz.Na igen, az a fertő teteje.

Én már semmin sem lepődök meg...

De olyan helyzetben sem szeretnék lenni, hogy unokatesóba beleszeretni (feltéve, ha nem tudom, hogy ki az unokatesóm, mert amúgy kizárt! Egyáltalán nem néztem rá unokatesómra úgy, mint hapsi sosem. Én személy szerint elképzelhetetlennek tartom a rokoni kapcsolat miatt.)

De unokatesó helyett... egy éve vagyok szerelmes egy 51 éves pasiba 20 éves létemre. Nagyon bele estem, persze ebből sem lesz semmi! Nem rajtam múlik, az is biztos.

De barátnőmnél sem jobb a helyzet. Ő meg sikeresen bele szeretett egy papba...

Hát nekem sem jön össze semmi. Amúgy én sem hirdetem itthon, hogy szerelmes vagyok, ráadásul kibe! Agyvérzést kapnának lehet, apám biztos... Pedig nem is egy unokatesóról van szó...

sos!!! totál belezúgtam az uncsimba és ő is belém de nem tom hogyan tovább már csókolóztunk is titokban meg mindig csak rá tudok gondolni.

lefeküdni ugyan nem akarunk mer hát mégiscsak uncsitesók vagyunk de ha nem is lennénk uncsik akkor se feküdnénk le mert hát fiatalok is vagyunk még ehhez:S de nem tom mit tegyek el kéne felejtenem de nem megy. szerintetek gáz lenne ha csak járnánk de mármint hogy nem feküdnénk le soha? egyáltalán működne ez?:S

lécci lécci segítsen aki tud!!!:(

Sziasztok, mint mondtam már, nekem nagyon fontos lenne a segítségetek mert meghalok.:/

Nem tudom hogy tehettem meg ezt, de bele szerettem az unokatestvérembe, és nem tudom mit csináljak, napi 1 órában kb: 500x átfut a fejemen a neve, hol van, mit csinál, szeretem, meg ilyenek. Irjatok üzenetet vagy valamit, kérlek titeket.:/

Sziasztok !

Leírom az én történetem. Megpróbálom rövidre fogni.

Nem akarom megosztani a véleményeket, egyszerűen csak tanúságot szeretnék adni arra, hogy az érzelmekkel nem mindig lehet csatázni.

Gyermekkoromban, én is nagyobb szeretetet éreztem az első unokatestvérem iránt és Ő is így érzett irántam. Nem beszéltünk róla soha, csak figyeltünk és amolyan gyermeki módon megsimítottuk / érintettük egymást. Teltek az évek, néha találkoztunk a családi összejöveteleken és soha nem történt ennél több, csak volt bennünk egy érzés, ami más volt, mint "normális" esetekben.

Mindketten mentünk a magunk útján, jöttek szerelmek, kapcsolatok, messze kerültünk egymástól, én családot alapítottam, gyerekeim vannak.

Sok év után újra találkoztunk, én ekkor már független voltam újra és el kell mondjam, hogy a sok év ellenére is épp úgy néztünk egymásra, mint ahogy azt annak idején tettük ( ennek akkor adtunk hangot, miután újra napi szinten beszéltünk egymással )és őszintén szólva örültünk mindketten ennek az érzésnek. :)

Gyermekkorunkban sem volt semmi ellenérzés bennem és a mai napig sincs, még ha én is gondolkodtam hajdanán úgy, hogy " jajj, rokonnal ?? na neee ", hiszen nem ez a "normális" és éltem azt az életet, amit annak tartunk és lettek gyermekeim, ahogy az a nagy könyvben meg van írva.

És még is !! Egy rokon !! És ráadásul, első unokatestvér. :)

Életem eddigi éveiben megtanultam értékelni az érzéseim és másokét is elfogadni, de ami a legfontosabb, hogy a lelkemmel hadakozni, felesleges és értelmetlen, mert akkor csak magam ellen cselekednék.

Megtettem mindazt, ami a "normális" élet szerint a "dolgom és kötelességem" ( bár ezt így imádom ahogy van, hiszen a család fontos dolog :))

De rájöttem, hogy a boldogság nem válogat és ha így alakult, hogy épp Ő az akivel az lehetek, akkor nem bánom, mert veszíteni semmit nem fogok :)Nem tehetünk arról, hova születünk és mint az elején írtam, a lélek sem azt nézi, ki kicsoda. Csak keresi a társát !!

Nem minden napi a történetem, de valós és nem vagyok ezzel egyedül. Ami a legfontosabb, hogy vannak szabályai egy ilyen kapcsolatnak és ezeket betartva, boldogan lehet élni anélkül, hogy másokat sértenénk s bántanánk ezzel.

Titokban, vigyázva, de szeretve :)

Nem buzdítok rá senkit, hogy nyugodtan kövesse a példám, de az elfogadás nemes EMBERI erény ! :)

A lélek útjai kifürkészhetetlenek.

Kívánok mind annyitoknak, boldog életet és tiszta szerelmet ! :))

Üdv : Titokban

Az undorító megjegyzésre vonatozóan:"Két külön világban élnek, s mégis egyben… szerelmük örök, de mégsem született meg soha…

Hogy miért?

Mert TILTOTT és félnek tőle, mert nem ismerik. Az emberek félnek, és megvetik az ismeretlen dolgokat, érzelmeket, és a makacsságuk ragályos… ez teszi a tiltott szerelmet tiltott szerelemmé." Ez az utolsó bekezdése a novellámnak, amit éppen ebben a témában írtam, és nem úgy írtam, hogy a hasamra csaptam.

Ebből az is lejöhet, hogy semmi megvetendő, elítélendő dolog nincs abban, hogy - kedvenc könyvemből idézve: "...két fiatal és túl közeli rokonságban álló ember csókolózni kezdhetett egymással anélkül, hogy bármi vagy bárki megakadályozta volna őket benne. " Hát szeresség egymást, én is szeretem az unokatesómat, sokan szeretik, csak nem erik bevallani sem maguknak, sem a másiknak... és az egyetlen rizikó valóban az esetleges gyerekvállalás lehet...

Én a 4. unokatesómmal járok már évek óta! Azelőtt soha sem láttuk egymást, nem ismerte egymást a két család tehát tényleg puszta véletlen hogy mi találkoztunk. A dédnagymamám szerint ő és a párom dédnagypapája első unokatestvérek voltak. Igy mi 4.-ek lennénk, így tudjuk. Pontos családfakutatást nem végeztünk.

Nem mondom, hogy örülök neki de nekem ő a mindenem, vele találtam meg a boldogságot és nem szeretném elengedni. :(

Egyik b-nom osszejott egy szilveszteri buliba egy fiuval, majdnem le is fekudtek...de megsem..aztan jarogattak...el jott az ido hogy bemutassak egymast a szuloknek akkor..BUMM...kiderult masadik unokatesok...a fiu rogton szakitott..hogy maradjanak csak baratok...a b-nom csak folytatni akarta mert szerette a sracot, aki amint kiderult ez az uncsi tesos menet..ugy kezdett viselkedni mint valami felvigyazo/nevelo...;( nevetseges volt az o hozzalasa is...:( lassan a b-nom beletorodott hogy nem lehetnek egyutt...azert a masadik szerintem meg verrokon...

utana mind 2 kulon kulon megtalalta masban a szerelmet...:)

elsőfokú unokatestvérek házasságát tiltja a törvény.

szvsz sztem nem egészséges.