Újszülött csecsemődet hány hetes korától engednéd, hogy a rokonok, barátok, látogatók, kivegyék a kiságyból, és "babusgassák"? (tudásbázis kérdés)

Bevásárlóközpontba kb. fél éves koráig nem vittem.

Az már az én ingerküszöbömet is meghaladta.

Attól a mai napig (lassan 4,5 éves) frászt kapok, ha vadidegenek megsimogatják a haját, vagy a pofijához hozzáérnek, hogy jajj, de aranyos, meg milyen nagy szeme van. Kiskorában ilyenkor kitört belőlem az Anyatigris, hogy nem rongybaba, és nehogy már hozzáérjen a mocskos kezével :-). Most már a gyerek nem engedi, így már nem kell tigrisnek lennem.

Jaaa...:)) Csak én már gondolatban továbbfűztem a kommentek alapján:)

Persze, az nyilván teljesen magánügy, hogy mikor fogad látogatókat a kismama.

Jaj, én nem ilyen szélsőséges esetekről beszélek!:(

Csak erről az esetről gondolkodom így.

Igazad van, de ha veszélynek teszi ki, az is magánügy?

(lásd: "magára hagyott babakocsis" fórum...)

A közeli családtagokat nem is nagyon lehet eltiltani, mert ők jönnek hívás nélkül:) Én nem zavartam el senkit, de nem is hívtam.

Az az érdekes, hogy most, amikor már mindennap jöhetnének, nagy ívben tojnak a gyerekre. Addig volt érdekes, amig "új" volt.

Hát igen, a gyerekek sokmindent túlélnek... még a felelőtlen szüleiket is.

Igaz, hogy nincs közöm hozzá, mert nem az én gyerekem, de én nagyon haragszom az olyan anyukákra, akik kiteszik a babát mindenféle ártalomnak. LEHET, hogy nem lesz baja... és ha igen? Akkor bocsika, vagy mi?

4 napos babát bevásárlóközpontba?? No comment...:(

Az enyém sem vásári majom, elhiheted, de senkitől nem szeretem elvenni a lehetőséget, hogy a legkisebb csodát, aki a családunkba érkezett, meg ne csodálja :-).

Az "első fürdetés" családilag családunkban ez már több mint 30 éves hagyomány, és eddig egy gyereknek se származott belőle baja. Igaz, egyre többen vagyunk, mivel szaporodik a család (gyerekekkel, csatolt részekkel). Mi pénteken jöttünk haza a kórházból, és vasárnap volt a közös fürdetés. Beszélgetéssel, kajálással, gyerek-csodálással :-). Ez szerintem még mindig jobb, mintha naponta jött volna hozzánk pár ember.

A fiam nem vásári majom, de nem is cukor-gyerek, akitől a széltől is óvni kell, mert jajjj, baja lesz. Egy egészséges kisgyerek. A közeli rokonokat (Mamáék, tesóim, tesóim gyerekei, csatolt emberekkel) meg nem fogom eltiltani a gyerekemtől. Nekem az a furcsa, amikor valaki elfordul a családjától, mert gyereke született.

A közeli családon kívüli többi emberhez meg mi mentünk, mikor már elmúlt két hónapos. Az átjáróházat nem szerettem. Január végén született, egy hetesen már zárt teraszon, nyitott ajtónál.

Minden Anyuka másként neveli a gyerekét, ez a jó, de azért le vásári majomozni más gyerekét, azért az egy kicsit erős. Sajnálni tudom azokat az embereket, akiknél nem olyan erős a családi összetartás, hogy el akarják zárni előlük a gyereket.

Ne is törődj vele, hogy mások mit írnak, hogy élnek, mit csinálnak, mi náluk a gyakorlat.

Mindenkinek szíve joga a saját babáját úgy félteni, vagy nem félteni, ahogy akarja.

Ez abszolút magánügy!!!

Jaj, dehogy utálnálak!!!

Nem hátrány, ha valaki tiszteletteljes és finom! Sőt, előny !!!:):):)

Én a kis sumákokról beszéltem, akik az ember szemében sziruposak, a háta mögött meg tuningolják a férjet, vagy fórumokon fröcsögnek.

De ez is csak azóta alakult ki bennem, mióta hoxázom!:)

Addig is szerettem a menyem, de most már egyenesen imádom, hogy látom milyenek vannak!:)

Na az én fejemet nemrég leharapták egy másik fórumon, mert szerintem egy újszülött gyerek nem játékbaba, pár napos koráig idegenek ne nézegessék, ne fogdossák. És a nagyon picit nem is szabad emberek közé vinni.

Amikor mi hazajöttünk a kórházból, a férjem szülei átjöttek, ők megfogták a babát, és a doktorbácsi közölte, hogy rajtuk kívül senki ne jöjjön hozzánk 6 hetes koráig.

Köztünk azért nincs konfliktus a menyemmel, mert az első perctől kezdve mindent - rosszindulat nélkül - kitárgyalunk, ha nagy ritkán van olyan érzésünk, hogy beszélnünk kell valamiről.

Mondott szóból ért az ember!:)

Jobban szeretem az egyenes, esetleg nagyszájú lányokat - én is ilyen voltam - mint a kis alamuszikat, akik az ember háta mögött dünnyögnek.

Valójában a környezetnek kell annyira intelligensnek lennie, hogy felfogják, itt a szabályokat az ANYA diktálja.

Hogy ezek túlzóak, vagy sem, senkinek semmi köze hozzá!... mondom ezt 3 unokás nagymamaként és anyósként.

Mi hála Istennek nagyon jó viszonyban vagyunk a menyemmel, szeretem is őt.

Az első unokánál láttam a túlféltést, a harmadiknál már nem.

De nem szóltam bele, Ő táplálta a testében 9 hónapig, fájdalommal megszülte és Ő fogja felnevelni, tehát tartsuk tiszteletben a játékszabályait ez ügyben...is!

De szülőként és nagyszülőként is frászt kapok, amikor kisbabákat csókolgatnak (pláne szájon) felnőttek. Mindegy milyen a rokonsági fok!

Azért az én gyermekem nincs elzárva a világtól, mindenhová visszük magunkkal. :)

És ha valaki szeretné megfogni, megengedem, de az akkor is alap, hogy kérdezze meg.

Én nem engedtem mindenkivel fotózni a gyerekemet, nem vásári majom Ő, hogy mindenkivel kelljen közös fotó.

De ez az én véleményem :)

Első pillanattól a hármunké a közös fürdetés, akkor senki nem lehet benn. De anyós jött már be megnézni 1-2-szer.:)

hát azt hiszem én is merényletet követtem el annó :D

Bár nekem már a gyerek születésekor bemuatatta az élet, hogy a gyerek nincs cukorból... Mi már pár naposan kimentünk az utcára (mert kellett), 1 hetesen csípőig begipszelték a csöpp gyerekemet, hol máshol, mint a kórházban, ahol aztán tényleg bármit össze lehet szedni, és ott volt vagy 4 vadidegen ember, aki lefogta. Hát tényleg kisebb gondom is nagyobb volt annál, minthogy anyósom, vagy anyám, vagy bárki megfogja-e a gyereket. Inkább örültem, hogy van egy kis segítségem, és nem fordítanak hátat a bajban.

Húha, visszaolvastam egy-két hozzászólást, ezek szerint én gyilkossági-kísérletet követtem el annó a fiammal szemben, mikor az öt napos gyerekemen "végigment" a szűk család. Kézről-kézre, mindenkivel fotó... Ez volt az első közös fürdetés, cirka úgy 10 ember volt (legalább).

A kórházban csak kb. 6-7 ember fogta meg, és csodák csodájára még mindig virul a gyerekem :-)).

Ehhez képest van egy erős immunrendszerű, lassan 4,5 éves nagyfiam, aki ezt a támadást nem vette zokon :-).