Új szerelem vette kezdetét, még pedig a kisfiam születésekor. (beszélgetős fórum)
Ez a fórum egy anonim vallomáshoz nyílt.
Ettől falra mászok, meg attól is, hogy a gyerek szájára ad puszit a szülő. Egy ovisom kisfiú, az apja hozza oviba, és úgy búcsúzik, hogy szerelmem, és szájra puszi van.
Én is imádom a gyerekemet, de ne keverjük már a szezont a fazonnal!
Nem, tényleg nem provokatív dolgot írtál ki. De miért piócázol? Senki nem szívta a véredet. Senki nem kötött beléd. Az eddigi hozzászólók a saját véleményüket írták le. Ahogy neked jogod van úgy érezni, hogy szerelmes vagy a gyerekedbe - ugyanúgy bárki másnak is joga van úgy érezni, és véleményt mondani erről, ahogy tették.
Nézd! Felőlem aztán érezheted szerelemnek a gyermekeddel kapcsolatos érzésedet. Felőlem aztán szájon is csókolgathatod. Sokan teszik ezt.
Nekem is van véleményem ezzel kapcsolatban: a szerelem nem keverendő az anyai érzésekkel. Szeretheted, imádhatod a gyerekedet. Rajonghatsz érte, lehetsz rá büszke. Mint írtam, felőlem aztán nevezheted ezt az érzést szerelemnek is. De fogadd el, hogy másnak más a véleménye!
Az enyém is más, mint a te véleményed. A szerelem két felnőtt ember közti érzelem.
Na tegyük tisztába a dolgot,
Örülök hogy kisbabád született, elhiszem hogy boldog vagy és büszke, és imádjad, hiszen a tiéd.
De, tudod milyen furán hangzik, amikor a boltban, az éppen elkóborló kisgyerek után igy kiabál az anyukája, ,,,jájjj Rámónka szerelmem, merre vagy,,,
Ezen kéne gondolkodni kicsit, legyél büszke hogy anyuka lettél.
Ilyenek az emberek.
Ha nekem megadatna, hogy gyermekem szülessen, én is szerelmes lennék belé. Imádnám.
Mindenki úgy fogalmaz ahogy akar.
Idegbajt kapok attól, mikor a gyereknek azt mondják hogy szerelmem.
Ez szeretet, akár imádat.
De nem ,,,szerelem,,,