Új generációs egészségügyi dolgozók kontra veteránok (beszélgetős fórum)

Van egy ismersöm, aki ápolónő lesz majd(talán), ha elvégzi (egyáltalán) az iskoláit. Gyenge tanuló volt mindig, az eü szakiskolába felvették. Rendszeresen ellógja az órákat, igazolatlanul hiányzik, keményen cigarettázik, bulizik. Amikor hallottam ezeket, eszembe villant, hogyan bánna egy kezeire bízott beteg emberrel?! Mekkora felelősséggel közeledne hozzá?!

De ezzel együtt az is eszembe jutott, hogy ma, amikor az egyetemek nagy része fizetős és tehetős családok csemetéjéből orvost akarnak faragtatni, az 5 év hekyett akár 8 év alatt, aztán kikerülve persze ezt már senki sem ellenőrzi, de a neve előtt ott fityeg az a két betű és az illető büszkesége teljes fényében vonul, mert ő lett a mindenttudó. Ha pedig hibázik?! Hát istenem! Túl beteg volt a beteg! Ki is tudná bebizonyítani, hogy egy magasabb szaktudással, nagyobb figylemmel/empátiával esetleg megmenthető lett volna?!

Ahogy a cikkben is elhangzott jópárszor, tisztelet a kivételnek! Csak az a baj, hogy a kivételekből egyre kevesebb van.

Elsősorban a pénz miatt, mert ha nyugdijas, a hálapénz már ugrott.

Nem minden nyugdijas beteg és magatehetetlen, azzal töltik a napjuk egy részét, amihez értenek , ezt főleg a mai orvoshiányban még dotálják is.

nekem sok orvos ismerősöm van, de állandóan panaszkodtak a kevés fizetés miatt .

Őszintén szólva ezt a jelenséget majdnem minden szakmában tapasztalom :)

Normális iparost találni főnyeremény. Használati tárgyak javításával nem foglalkoznak - kuka! Minden munka kívánnivalót hagy maga után. Nem mindenről ők tehetnek, mert az alapanyagok is silányak, vevő nem köteles szakvizsgával rendelkezni, mielőtt vásárolni indul. Hivatali packa mindenütt. Egyik hivatalból a másikba küldenek, több napig intézünk egy 5 percig tartó ügyet. Sorolhatnám, bizonyára nektek is van tapasztalatok. Ha mindenki azzal foglalkozna, ami a feladata, és úgy, ahogyan kell, kevesebb bosszúság lenne. Én most a vizes szakmát szidom. Írjak cikket? :)