Úgy hiányzik, hogy 'belepusztulok'! Éreztél már Te is így? (beszélgetés)

Most azt érzem, hogy nagyon akarom Őt!!!

Tudod olyan furcsa, mert kimondottan férfias férfi(külsőre), mégis annyi gyengédség van benne, hogy teljesen elérzékenyülök, ha a közelében vagyok, meg akkor is, ha nem:)

Ő azt mondta, hogy az előző barátnők nem engedték, hogy ennyire szeresse őket..

Jó nagy bolondok voltak:D Én imádom, hogy ilyen!:))))))))

Sziasztok, nekem is hiányzik a párom, csak a helyzetünk még bonyolultabb. :S Nem egyedülálló, hanem gyerekei vannak, és 1200 km a távolság, amit januárban kocsival simán megtett miattam, mikor otthon bevallott mindent, és azóta minden csodás volt a múlt hétig, mikor elővette a gyerekek hiánya, és azóta teljesen magába roskadt, visszament most a szülőhazájába és elmondása szerint kettészakadva érzi magát. Nagyon szeret, de a gyerekeit is nagyon szereti és azt mondja, hiányzik neki a gyerekzsivaj maga körül, hiányzik a "családi élet". Ezt én nem tudom neki megadni, és iszonyúan fáj a szívem, mert időt kért, hogy végiggondolja, mi legyen. Most itt ülök, és azon kattogok, tudok-e tenni valamit azon kívül, hogy pozitívan és bizalommal közelítek felé, vagy sem. Tudtok erre vmi tanácsot adni?

Köszi, engel

Mindkettem 32 évesek vagyunk:)

Azt mondja, hogy 3-4 hónap után, egyik percről a másikra "lelépnek" mellőle a nők.

Ez engem egy kicsit elbizonytalanít:)))

Mi 3 hónapja vagyunk együtt, de még nem tapasztaltam semmi olyat, ami miatt le kellene lépnem..

Ez így van:) Én sem lennék ilyen férfi mellett:)

Egyébként arra is gondoltam, hogy arra is meg kell érni, hogy az ember ennyi törődést, és szeretetet el tudjon fogadni.

Ez nem mindenkinek megy:)

Pár éve, még nekem sem ment volna, egészen máshogy álltam az ilyen érzelmes férfiakhoz:)

Egy dolog miatt vagyok bizonytalan..

Nem voltam hosszú kapcsolatai, és ez nekem furcsa.

Azért furcsa, mert a kedvessége, szeretete, türelme, és törődése határtalan.

Bár tény, hogy ez sok nőnek nem kell, illetve kell, csak nem tudnak mit kezdeni vele.

Azt hiszem, hogy az ilyen fajta kapcsolatra meg kell érni:)

Vagy ez rosszul gondolom?

:)

Mi sem bírjuk, de szerintem Ő még nálam is jobban "fél" ettől az egésztől..:)

Nap mint nap 100km?:))))

Komolyan mondom, hogy olyan jó ilyet olvasni.

:)))

Mi 70km-re élünk egymástól.. nem tudom, hogy ez soknak számít-e?:)))

Volt olyan kapcsolatom, ahol a távolság 250km volt:D

Csak úgy érzem, hogy ez már nem normális.

Ha rám néz elolvadok, ha hozzám ér szintén..:)

Ha nincs velem, megbolondulok!

Utálom, hogy a hétköznapokat nem tudom "normálisan" élni, hogy állandóan a napokat számlálom, hogy csak pénteken- és szombaton "élek":)

Persze ez jóóóó, csak... nem tudom, nehéz..! :)

:)

Akkor ez tényleg szerelem:))

Ő is így érez? Mármint szenved, ha nem elhet Veled?:)

Az volt az első szerelmes film amit együtt néztünk meg,azóta az a "filmünk":D

Na,azt most meg nem merném nézni:O :(

Fú,ezt meg mintha én írtam volna..:)Belőlem sem a rózsaszín köd beszél..hanem a józan ész..:)

És jó,hogy így is ezt látom benne...

Mi már 2 évesek vagyunk,de még mindig szenvedek ha nincs velem..:(

Tegnap este még megnéztem az Angyalok városát..

Én tényleg nem vagyok normális..

Azóta tiszta "dilis" vagyok:D

Nem bolondultál meg..:)

Én nem is merek hallgatni szerelmesebb zenéket mert bedepizek.....

Mikor Vele vagyok elrepül az idő....bezzeg mikor itthon Nélküle,akkor meg borzalmasan lassan telnek a napok..:(

Ő egy csodálatom ember, de tényleg. És nem a lila, meg rózsaszín köd miatt mondom ezt.

Olyan férfi, akivel még soha nem találkoztam.

Annyi szeretet, gondoskodás, törődés van benne, amit még soha nem éreztem. (ne nevessetek, de ez egyedül, ennyire nagyon, Anyukámtól kaptam meg)

Elájulok Tőle, de tényeleg.:)))

Bevallom, hogy én még nem gondolkodtam az összeköltözésen, és szerintem Ő sem.

A kérdés onnan jött, (mármint a tudatbázis) hogy itt szenvedek magamban, és azon tűnődtem, hogy megbolondultam, vagy normális dolog-e amit érzek?:)