Úgy érzem minden összeomlik körülöttem... (beszélgetős fórum)

Nincs közös tulajdon, anno volt házassági szerződés pont azért, hogy nekem semmim se legyen.

Arra viszont nem számított, hogy szegény nagynéném és nagymamám haláluk után is gondoskodtak rólam.

Így nekem a vállalkozásom is a sajátom és a ház is amiben élek. A gyerekeimnek pedig azzal tennék a legjobbat ha teljesen kizárnám az életükből ezt az embert...

Viszont tudom az apjuk és ezt ő sem hagyná...

Szerintem a név a legkevesebb. De a házassági anyakönyvi kivonatban van benne van a születendő gyerekek vezetékneve. És lesz egy vélelmezett apa. Aki a történetben a tényleges.

Engem érdekel a kimenetel, mint a kolibrik lakóhelyének csökkenése.

Ha sikerül a szülés előtt szabadulni, nem kell a választott vezetéknevét használni?

Az apa meg nem tudja hol lakik... Volt ma egy másik fórum. Így lesz a válóper?

Erőszakos cselekményeknél lehet kérni az adatok titokban tartását. Simán válásnal is?

Közös tulajdonotok sincs?

Anno én sem tartottam igényt semmire, még a közösből nekem járó részre sem, de a bíró (törvény) szerint ilyen nem lehet.

És te sem mondhatsz le azokról a dolgokról, amik később a gyermekeidé lesznek, tehát amiről most le akarsz mondani, gyakorlatilag a gyermekeidet rövidítenéd meg vele.

Én nem tartok igényt semmilyére sem így ezzel gond nem lesz.

Sajnos itt az a baj, hogy ő nem nagyon akar elengedni...

Amit írtam, hogy a válópert és a vagyon megosztást indítsák külön, nem a gyermekek anyakönyvezése miatt írtam.

Ha már hivatalosan is egyedülálló anya lesz, családi pótléktól kezdve sok minden egyéb juttatás, stb. másként kerül elbírálásra...

A válópert gyorsan le lehet zárni, ha nem kötitek össze vagyon megosztással. Azzal szokták elhúzni, és amíg abban nincs megegyezés, addig nincs határozat sem.

Vagyis külön keresetben kell indítani a válópert, és külön a vagyonmegosztási eljárást.

Ha a családomra gondolsz ők sokat bántottak, gyerekként bele kényszerítettek sok mindenbe, ami miatt hosszú évekig menekülni sem tudtam... Egészen felnőtt koromig.

Látok rajtuk egy kis megbánást és nagyon egyedül érzem magam,két szerettemet is elveszítettem, talán ez miatt is gondoltam úgy, egy esélyt megérdemelnek.

Bár én semmi rosszat nem tettem ellenük én már kezdeményeztem feléjük, hogy békülnék.

A többi már rajtuk áll...

Viszont ők kötik az ebet a karóhoz...

A kicsik valószínű az én vezeték nevemet fogják kapni az apukájukkal nem olyan rózsás a helyzet, jelenleg azt sem tudja, hol élek és ez remélem így is marad addig amíg kell. Bár még a várandósság elején vagyok, ha megszületnek egyedül sem merném vele hagyni a gyerekeket mert félnék elvinni öket tőlem és soha nem látnám őket többé, vagy zsarolna velük.

Jelenleg nem is nagyon beszélek vele bár ő írogat nekem...

Most a válás lenne a lényeg, a kicsik születése előtt remélem meglesz bár ő annyira nem akarja...

A családodnak mondd meg, hogy te szeretnél tiszta lapot indítani. A régi sérelmeket oda-vissza elfeledni. Majd jelentkeznek, ha ők is készen állnak rá.

A pároddal tisztázni kell az apaságit, a piciket anyakönyvezni kell. És természetesen a láthatást is meg kell beszélni, no meg akármilyen jó anyagi helyzetben vagy, a gyerektartásról se mondj le. Ha most nincs is rá szükséged, rakd be a nevükre megtakarításként. Jól jön majd az, amikor a saját önálló életüket indítják. :))

Megcsinálod, az új barátok/barátnők pedig majd előkerülnek, amikor látják, milyen nagyszerű és csodálatos ember, anya vagy! Csak bátran tovább!

Nem csak érzelmileg húztak már le...

Eddig viszont úgy gondoltam van némi változás így talán még ha nem is tökéletes de jobb kapcsolatom lehet velük, de úgy látszik ők nem így gondolják.

Én sem hiszem el, hogy anya leszek és ezért hálás is vagyok, csak félek nem tudok vagy nem jól oldok meg dolgokat.

Sok minden a nyakamba szakadt vállalkozás, ház, válás stb... Nehéz.

Anyagilag nem függők senkitől, ezért is mertem vállalni a kicsiket.

Barátkozásra biztos nyitott leszek de egy új kapcsolatra, arra nem.

Vagyis most így gondolom.

1. Ikreid lesznek. Ők lesznek a családod. :) Én a fél karom odaadnám egy babáért, hát még kettőért!

2. Anyagilag ezek szerint egyedül is stabil helyzetben vagy. Ez is nagyon jó, sokan nem mondhatják el magukról.

Ez kapásból két nagyon klassz dolog, amibe kapaszkodhatsz.

A mérgező kapcsolatokat zárd le. A szakember segíthet ebben. Csinálj olyan dolgokat, amiket szeretsz és egyedül is lehet, nem sokára lesz bőven társaságod.🙃🙃

Eljutsz odáig, hogy egyedül megvagy, munkád jó, pénzed van, gyerekeid vannak, feldolgoztad a múltad. Akkor nyiss, barátkozz más családokkal, esetleg elvált apukákkal vagy csak legyél nyitott. Aztán majd alakul, szerelem, barátság, ami jön.

Nem olyan rossz a helyzet, mint látszik. 🙂

Köszönöm.

Azért remélem a tisztes távolságot tartani fogja és jobb apa lesz mint férj volt...

Mint az előbb írtam nem részletezném de annyit azért elmondok, hogy nekem nem igazán volt semmibe sem beleszólásom/döntésem...

Mindenben ő döntött abban is mikor, hol, hányszor.

Ezért is jöttem el amikor lehetőségem adódott.

Nem volt rossz inkább szörnyű annyit azért nyertem vele, hogy lesz két gyermekem de ennyi is.

Nem is kell részletezni,sejtem,hogy milyen lehetett,ezért nem is akarom hogy feltèpd a sebeket .

Egyedül is helyt fogsz állni,büszke anyuka leszel,két csodás gyermekkel,legyen az exed ott mint apa ,lehessen számítani így rá mindenben,ez a lényeg.

Kitartás neked.

Nagyon részletezni nem szeretném de ez a "kapcsolat" kényszer volt...

Szinte gyerek voltam amikor hozzá mentem...

Többször el akartam jönni tőle de nem volt rá lehetőségem.

A végére már ő is változott de azt a sok rosszat nem tudom neki elfelejteni neki amit tett...

Örül és szeretné ha újra együtt lehetnénk de ez kizárt.

A családdal ,ha jót akarsz magadnak,ne békülj ki.

Tudom, miről beszélek...sokkal jobb lesz neked is a lelkednek is hogy nincsenek az életedben

A pároddal miért lett vége ?

Mit szólt a babákhoz?

Ikrek igen.

Biztos nehéz, de valószínű nem igen fog támogatni a családom érzelmileg. (Anyagilag pedig nem kell).

Vissza költöztem ide ahol felnőttem de nincsenek barátaim.

Ezért próbáltam a családommal "kibékülni" de nem jó irányba haladunk...

Ikrek? Hány hetes terhes vagy?

Egyedül gyereket nevelni nem könnyű, családi háttérrel könnyebb. Ha az sincs, akkor legalább 2-3 szoros barátság kell, akikre számíthatsz.

Nemrég kiléptem egy nagyon rossz házasságból, sajnos hosszú évekig szenvedtem mellette és csak most tudtam elszakadni tőle... Pedig már ezerszer próbáltam...

A családommal sem igazán jó a kapcsolatom, nagyban hozzá járultak ahhoz, hogy az életem elviselhetetlen legyen...

Próbálom velük normalizálni a kapcsolatom, ők is belátják sokat hibáztak de sajnos így sem jövünk ki egymással...

Két nagyon fontos személyt is elvesztettem és nagyon nehezen dolgozom fel.

A "szakítás" után nem sokkal kiderült babákat várok aminek örülök. Ez az ami még tartja bennem a lelket.

Közben sajnos a babák apja szeretne vissza kapni, de ez teljesen kizárt!

Úgy érzem minden a nyakamba szakadt és egyedül nem tudok megbírkózni vele...

Nincs senki akivel beszélhetnék munkába temetkezek.

Talán kellene beszélnem egy szakemberrel aki meghallgat?

Az egyetlen jó dolog ebben a sok rosszban a két pici miattuk próbálok nyugodt lenni hisz a sok stressz biztos nem tesz jót nekik.

A családommal is szeretnék jobban kijönni de ha ennyi év alatt nem sikerült most mit tehetnék?

Azon is gondolkodtam megszakítok velük minden kapcsolatot mert sokszor eszembe jut miket tettek...

De akkor tényleg senkim nem lesz már, talán jobb is lenne teljesen egyedül? Nem tudom.