Úgy érzem lejárattam magam. Hogy tudtam így félreérteni a jeleket, ha voltak egyáltalán (beszélgetős fórum)
hát ezért kár lenne másik helyet keresni,
ne foglalkozz vele,köszönj neki,aztán menj tovább,
Valószínű. Sajnos új helyet kell keresnem, mert ezt a szégyent nem bírom elviselni, hogy így lejárattam magam. Ez akkora égés.
Köszönöm a nem leszólós választ.
Felpezsdítetted a napjait egy kicsit.
Semmi több.
Tudom sok ilyen topic nyílt már és félek is a reakcióktól, de muszáj megkérdeznem és ha lehet férfiaktól, vagy olyanoktól akik voltak már ilyen helyzetben.
Egy új munkahelyre kerültem, ahol az egyik főnökömmel mintha valami szimpátia alakult volna és több mint munkakapcsolat. Persze nem történt semmi különös csak lopva nézegettük egymást. Ritkán dolgoztunk együtt, de néhányszor előfordult. Amikor munkáról volt szó mindig nagyon komoly volt. Munkán kívül nem is nagyon beszélgettünk másról. Az viszont feltűnt hogy sokszor nézett, vagy mosolygott rám stb. Egyszer pedig annyira zavarban volt amikor elköszönt, hogy kétszer búcsúzott el és remegett a hangja. Előfordult az is, hogy zavarában csak nevetett. Sokszor én is zavarba jöttem a közelében. De ez az egész dolog hullámzó volt. Egyik pillanatban nevetett, kedves volt stb, de másnap esetleg már kimért. Én 4 hónapja átkerültem egy másik részlegre. Végre, gondolta vége lesz ennek az őrületnek. Alig fogom látni. Ez így is volt kb. két hónapig. Már nem gondoltam rá túl sokat. Ha néha láttam nem jöttem zavarba. Kétszer beszélgettünk is a folyosón teljesen átlagos dolgokról. Aztán karácsony előtt egy rendezvényen megint ott volt, de én nem is foglalkoztam vele. Erre elkezdett megint mosolyogni rám. Folyamatosan nézett. Na bennem megint fellángolt a lelkesedés. Azt gondoltam mégsem képzeltem be, hogy akar valami komolyabbat is. Már nem is a főnököm, így ez az akadály is elhárult. Úgy gondolom nincs felesége, bár biztosan nem tudom. Gyűrű nincs az ujján. Gyereke nincs. Persze folytatás megint nem lett. Ismét
átment távolságtartóba. Csak köszöngetés volt. Én viszont megint beleéltem magam valamibe aminek azt hittem folytatása lesz. Egyik pillanatban mosolyog, bámul és aztán, ha találkozunk a folyosón, ahol lenne alkalma beszélgetést kezdeményezni csak köszön és elmegy mellettem. Egyik alkalommal beszélgetett valakivel a folyosón és elkezdtem vele szemezni. Én kis naív azt gondoltam, hogy csak egy kis bátorításra van szüksége, Ezután egy darabig ment a vigyorogva köszöngetés. Beszélgetést nem kezdeményezett és sajnos én sem mertem. Várta, hogy ő lépjen. Persze nem lépett. A héten találkoztunk a folyosón gondoltam beszélgetést kezdeményezek, de annyira zavarba jöttem, hogy csak elnevettem magam, mint egy kis bolond fruska. Aztán köszöntünk egymásnak és mentünk tovább.Azóta is égek, hogy hogy járathattam le így magam és nem értem ezt az egész dolgot részéről. Tudom ez hosszúra sikerült és kívülállóként gyerekes butaságnak tűnik ez az egész. Nem vagyok már gyerek, de még csak fiatal sem és már nem is akarok semmit tőle, csak nagyon égek, mert úgy érzem kiadtam magam valakinek, aki csak hülyített és szeretném megérteni a viselkedését, hogy ne kerülhessek többet ilyen megalázó helyzetbe. Tudom szánalmas vagyok és a szituáció is, de egy kívülálló jobban átlátja ezt az egészet. Köszönöm előre is, ha valaki komolyan válaszol.
További ajánlott fórumok:
- Konfliktus kezelő fórum, feszültség levezetésre, félreértések tisztázására :)
- Mit gondoltok erről a félreértésről?
- Ez nagyon gáz? Nagyon lejárattam magam most?
- Jártatok már úgy, hogy valaki közeledését félreértettétek?
- Igaz lehet-e az, vagy félreértés, hogy közüzemű számlatartozással is a BAR listára lehet kerülni?
- Te hogyan hódítanád vissza az ex vőlegényed 1, 5 hónap szakítás után úgy hogy félreértés (szülők bekavartak) miatt mentetek szét?