Úgy érzem, hogy elhidegültünk egymástól és ezért haragszom rá, mit tegyek? (beszélgetős fórum)

Hidd el, őszintén örülök ennek! :)

(Most és itt, csupán a magam nevében nyilatkozhatok)

Drukkolok nektek, hogy ez végleg így maradjon!

Igen, igazad van. És írtam is ezt, hogy túl rosszul festettem le az egészet. De többen kifejtették ezt privátban is (mármint hogy ennek így nem sok értelme van és hagyjam el). :(

Tény, hogy én írtam ide ki a bajom, de nem azért, hogy lebeszéljenek a kapcsolatról. Első pillanattól kezdve megoldani akartam.

Valószínű nehéz napom volt, azért volt éles a kommentem. Sajnálom.

És úgy is tűnik, hogy megoldódik. :)

Miért vársz bármilyen negatív kommenteket?

Mire jó az neked?

Szerintem minden jóérzésű ember örül annak, ha egy kapcsolat rendbe jön.

Egyébként nem a hozzászólók kezdtek panaszkodni és csaknem reménytelennek kimondani a kapcsolatodat, hanem te festetted le annak.

Hidd el senki nem szurkol ellened, csupán azért, hogy igaza legyen.

Bármilyen hihetetlen, szívesen olvasunk megjavult helyzetekről is. :))

Azoknak mondom, akik megállapították az egyetemes tényt, hogy ez a kapcsolat menthetetlen, hogy kifejezetten a javulás útjára léptünk. Tévhit az, hogy a pasi nem képes tenni a kapcsolatért, a nőért, akit szeret. Az enyém az tesz. Igen, várom a kommenteket, hogy majd elmúlik ez is. Nem fog. :)

Egyébként nem volt ilyen mértékű problémánk még a 2 év alatt, ezért volt ez ilyen "megrázó" és negatív felhangú.

Ez már el van rontva, csaknem javíthatatlanul.

Az soha nem volt egészséges dolog, ha mindketten ugyanannál a cégnél dolgoznak. Az meg főleg rossz konstelláció, ha főnök-beosztotti viszonyban, vagy családi vállalkozásban.

A családi vállalkozás még a legerősebb kötelékeket és képes széjjelzúzni, még akkor is, ha csak később indul a buli.

Nagyon keveseknek sikerül ez jól.

Szerintem próbáljál kiszállni belőle, ha lehet sérülések nélkül.

Ne dolgozz a pároddal egy munkahelyen. Nyilván van kivétel, de az esetek nagy részében, ez nem összehozza a párt, hanem felesleges konfrontációnak teszi ki. Magyarul feláldozod a kapcsolatod a pénzért, melóért. Ha nem együtt dolgoztok, és akkor is így viselkedik veled, akkor azon nagyon el kell gondolkodni.

Én is dolgoztam a párommal egy cégben: örökös sértődés és veszekedés volt a vége. És ugyanezt mesélte egy volt kolléganőm. Ők is három évig dolgoztak egy cégben és azt mondta, hogy az a csoda, hogy nem váltak el. Most már több, mint egy éve máshol dolgozik, és teljesen rendben van a kapcsolatuk. Azóta született egy gyermekük is.

Szia!

Előre is bocs a kérdésemért, de szöget ütött a fejemben:

Lehetséges, hogy a pasid megijedt, amikor azt mondtad neki h korlátozzátok a kapcsolatotokat a munkára? Felfogta hogy baj van, baj lesz...

Csak mert számomra furcsa, hogy 2 év után így hirtelen most minden problémát meg tudtatok beszélni...?!

Jól látod, erre a megállapításra jutottam én is.

Arra is ráébredtem, hogy ugyan tényleg vannak idegesítő dolgaim, de mindenhez két ember kell. A hibákhoz is. És végül is győzködés nélkül erre jutottunk tegnap közösen is. Mint írtam pár kommenttel lejjebb, beláttuk hogy ki, mit, miért. Ő is belátta, hogy nem tesz helyesen dolgokat. Nem kellett róla meggyőznöm, tudta. Nem kellett győzködnöm semmiről sem végül is, ezért is vagyok olyan nyugodt amilyen.

Magammal kapcsolatban pedig azt is eldöntöttem, hogy kritikusabb leszek. Mindenkiben megvan a képesség, hogy objektíven vizsgálja magát - csak sokszor könnyedén kiiktatjuk ezt az énünket. Nem fogok magamnak sem lehetőséget adni arra, hogy olyanra várjak, ami nem fog bekövetkezni. Ergo, ha nem lesz jó és látom, hogy menthetetlen befejezem az egészet. Megyek, őt meg magára hagyom. Szabadnak érzem most magam. Ő is érzi, hogy milyen változáson mentem keresztül, azt hiszem meg is ijedt annyira, amennyire kell. És ha ez nem elég, akkor tényleg nem érdemel meg.

Remélem sikerül véglegesen megtalálnod a barátodban, vagy másban, amit keresel.

De kérlek fogadj el tőlem egy jó tanácsot!

Minden sorodból, gondolatodból süt, hogy NAGYON hajlamos vagy az önvádra.

"...megerősödnöm jellemileg, mert kimerítettek a rossz kapcsolatok. Az előzőben én voltam a hunyó, hagytam hogy uralkodjon rajtam. Az azelőtti meg simán terror volt, "

Ezek az előzmények. A Jelenben is szinte mindenért magadat hibáztatod.

Nagyon sarkítva, erre találták ki azt a mondást, hogy "Támadás a legjobb védekezés!"

Nem mondom, hogy támadj, de ne mentegetőzz, ne magyarázkodj és ne védekezz a pasiknak.

Aki ezeket produkálja, az a gyengeség jele.

Lehet, hogy minden pasival ezzel rontod el dolgot, hogy túl "alájuk mész", túlságosan elismered a másik ember, a férfi felsőbbrendűségét.

Persze van olyan férfi, aki ezzel nem élne vissza, de úgy látszik eddig rosszul - csak bizonyos típusra korlátozva - választottál.

NE MAGADBAN KERESD A HIBÁT ÖRÖKKÉ!

Nem nagy a korkülönbség.

Vannak érzelmek, a játékok közben is. Olykor sajnos kevésbé érezhető vagy nekem nem jól eső módon. Ezt szóvá is tettem.

Ezeken lehet és akarunk is változtatni.

A jelzőt nem rád írtam, hanem azt, hogy ha érzelmek nem társulnak mellé, akkor neki arra van szüksége, nem komoly társra, felelősségvállalásra.

Remélem megoldódik minden és egy kis odafigyeléssel normalizálódik a helyzetetek.

A párod kora lényeges lehet a szexnél is és a párkapcsolatban is. Abban is, hogy valaki mennyire gerjed és mire... változtathatóak-e a szexuális szokásai... Nyilván nem számíthatsz rá, hogy pl.ötven -hatvan évesen lemond a "játékról" és alkalmazkodik hozzád... legalábbis nem hosszú távon.

Azt hiszem nagyon szélsőségesen vázoltam fel a helyzetet, bár ez nem csak az én hibám.

A tegnapi nap folyamán sikerült pro és kontra beszélgetnünk. Teljesen mást volt, mint az eddigi beszélgetések. Komoly volt és nehéz.

Volt már olyan kapcsolatom, amiből menekülnöm kellett, sajnos, de ez nem az az állapot. Mondhatjátok hogy még nem az. Ha mégis az lesz akkor már csak is magamat okolhatom érte.

Amikor megismerkedtünk éreztem azt, hogy igen ő az. Kicsit elszaladt velünk a ló mostanában és a legfontosabbal nem foglalkoztunk: egymással. Nagyon remélem, hogy csak "ennyi" hiba volt. Nyalogatjuk a sebeinket, de egyelőre várunk és teszünk a másikért.

Erősnek érzem a k*rva jelzőt magamra, sosem éreztem így egyetlen alakalommal sem.

Elképzelhető, hogy fiatal vagyok, de nem tervezem a harmincas éveimet pasihajkurászással tölteni és keresgélni, még ha nem is konkrétan ezzel foglalkozom, csak várom hogy mit hoz az élet.

A szerepjátékról. Azt hiszem az én hibám is az, hogy nem szóltam azonnal, amikor éreztem, hogy nekem ez nem jó. Másodrészt meg ő volt telhetetlen. Ezt is átbeszéltük. Ezen is változtatni kell.

Mivel nem megy egyik napról a másikra semmi sem olykor-olykor biztos visszatérek még ehhez a topichoz leírni, mi a helyzet.

Értelmes embereknek tartom magunkat, akik elismerték egymás előtt vétkességüket. Nincsen bennem semmilyen kételkedés őiránta - ezt érzem a legnagyobb biztosítéknak. Mindenki megérzi, ha hazudnak neki vagy csak azért ígérgetnek, hogy elodázzák a dolgokat, és bennem semmi kétely nincsen. Vakhittség sincs feléje bennem.

Olyan szinten megnyugodtam, hogy azt el sem tudom mondani.

Istenem, hát nem is kell a 25-26 évesekkel elkötelezned magad, de az a kapcsolat számodra nem nyújt semmit. A pároddal nem csak az a baj, hogy a munkában megalázóan viselkedik veled szemben, a nagyobbik baj ez a "szerepjáték" téma. K...a kell neki és nem egy társ ... ezt meg is veheti alkalmanként , és nem kell agyon kényeztetni senkit. Mivel a pasid nem fiatal, ezért nem is várhatod, hogy ez a helyzet változna. Lépj ki, keress másik munkahelyet, a legjobb, ha megszakítod vele a kapcsolatot. Egy bizonyos szintig elmegy a szerepjáték, de ha csak úgy működik, akkor az már beteges. Ha most lépsz, pár év múlva nem fogsz erről büszkén mesélni, az tuti.

Annyira (!!!!!!!!!!!!) fiatal vagy, hogy még előtted az élet, a nagy szerelem, ami kölcsönös lesz és tényleg elkényeztet majd és a tenyerén hordoz, csak azt kéri tőled, ami neked jól esik.

Mennyivel idősebb a párod? sokkal?

Nekem úgy tűnik, bár nem nagyon írtál róla, hogy ez a pasi jóval idősebb tőled.

A leírtak alapján pedig csak kihasznál. A kérdés most az, hogy neked ez a helyzet meddig lesz megfelelő? Úgy látom, már most eleged van belőle, nem is csodálom! Szerintem szépen építsd le ezt a kapcsolatot. Mivel a munkád összeköt vele, nem érdemes veszekedni. Egyszerűen kihűlt ez a dolog, tovább kell lépni. Úgy gondolom, ezt így meg is lehetne beszélni, higgadtan.De akár új munkahelyet is kereshetsz, szépen, amikor megvan, már el is tudsz menni. Ne érezze, hogy bármi is függhet tőle. Ügyesen!:)

Sikerült csúnyán elválni este. Kértem, hogy korlátozzuk a kapcsolatunkat csak a munkára. Nem volt reakció. Nem is érdekel ez az egész. Nem lehet vele beszélni.

A rossz az, hogy egyelőre a meló miatt napi kapcsolatban leszünk, de ezt már tudom kezelni.

Milyen igazatok van! Sose gondoltam bele, hogy menekülni is nehéz, de tényleg így van, bár a legnehezebb belátni és helyrehozni a hibáinkat, azaz megdolgozni a kapcsolatért.

Kérdés, hogy az ember csak tűr vagy reménykedik, hogy változhat még a helyzet.

Egy biztos, ezekre a dolgokra nem lehet egy tartós kapcsolatot, összeköltözést alapozni. 2 év után így vagytok egymással, nem valószínű, hogy kihúzzátok 20-50 évig, vagy ha igen, akkor valamelyikőtök vagy akár mindketten nagyon boldogtalanok lesztek, esetleg bekerül egy harmadik...

Ezt Te is jól látod, ne alkudj meg Önmagaddal!

Sok sikert és legyél boldog! :)

Nem jó a szex,ezt már kielemezték.

Szerintem egy rendes ember senkivel nem üvöltözik,meg hordja el mindennek,ha hibázik..és főleg nem hagyja napokig sírni.

Nem hiszem,hogy ez egy rendes ember(legalábbis én tömegével találkoztam sokkal rendesebbekkel),és azt sem,hogy vele kéne maradnod,bármiért is.teljesen elvész az önbecsülésed így.

"Megfutamodni a legkönnyebb, "

Szerintem pont,hogy nem! Pont azért mert nem is olyan könnyű megfutamodni maradnak benne a posványba az emberek,meg a rossz, méltatlan kapcsolatokba.... Ez csak egy önvígasztaló szlogen.

Ahogy olvaslak,elég okosan tudod te hogy mit várhatsz tőle és mit érzel.....a döntés a tied.