Türelmetlen szülők? (beszélgetés)

Sziasztok!

Látom mindenkinél a "szelektív hallás" a gond. Sajnos ez nálunk is meg van. Sőt van hogy amit mondok csak azért sem úgy csinálja. Pakolni sem hajlandó. Nagyon makacs. Nem tudom hogy kezeljem mert úgy érzem hogy sosem fogad szót. Ha pl mondom neki hogy ne nyúlj hozzá csak azért is meg fog mindent.

Én igyekszek türelmes lenni.

Annyi stressz ér minket a mindennapokban,nem akarom,hogy a gyereknevelés is ide tartozzon.

Alapvetően elég lazán állunk a dologhoz.Ez a szelektív hallása is csak azóta van mióta ovis.

Egyébként szófogadó gyerek.

A barátnőm gyerekeinél látom,hogy mit ér a nagy szigor.Náluk voltunk és ő szokása szerint kiabált a srácaival.

A kisfiam odajött hozzám és azt mondta,Anya menjünk innen,mert a néni mindig kiabál.(a barátnőm is hallotta)

hát ha majd egyszer túl lesztek mint mondjuk mi jönnek az unokák kik már egészen más felelőség a szülőé mienk a nagyszülői szerep.. sokkal, egyszerübb mint..

persze ha így emlékezem ma már sok mindenért nem szólnék.. ami akkor tragikusnak tűnt...pedig csak semmiségek voltak..

azt hiszem mikor az ember felnevel egy tucat vagy majd egy tucat gyereket szinte mindennel találkozik ... így hát kicsi lazaságot javaslok...

és pihenésképp a naplómat nektek

Az én kisfiam három éves és neki is szelektív a hallása.

Az oviban azt mondták,azzal kell büntetni,amit a legjobban szeret.A férjem a "Túrórudimegvonásban "látja a megoldást,de szerintem ez hülyeség!

Nálam két dolog vált be.Ha kérek tőle valamit és nem hallja meg,csak annyit mondok:-kisfiam kétszer szóltam,harmadjára baj lesz.Ez a varázsmondat,ennek hatására mindent megcsinál.

Ha "rossz",hisztizik meg ilyenek:-menj be a szobádba és csak akkor gyere ki ha újra tudsz normálisan viselkedni!

Kb:két perc alatt észhez tér mindig.

Mi is.

Épp a picinél volt csüt. a védőnő,3 éves teszten....aztán elbőgtem magam a naggyal mennyi baj van.Azt mondta bizti kell a harmadik,ha a naggyal ennyi a gond....????

Hát,maradi módon azt gondolom,hogy ezt mi felnőttek döntjük el.

De különben nekünk sem akaródzik a kistesó összejönni és a védőnő szerint a stressz is oka....úgyhogy megpróbálok,nyugodt,higgadt és határozott anyuka lenni.

Imádom mindkét gyerekemet:de ismeritek a mondást?:inkább sírjon a gyerek,mint a szülő.

Egy-egy harcba nem akarok belerokkanni.Az lux lenne.Úgyhogy továbbra is szeretni,imádni fogom a gyerekeimet,de most már magamat is........

Reggel nálunk is van komplikációk-ezt sajna Apa rendezi,ő kel fel suli előtt..... a délutáni tor-túra az enyém.....

Nem gondolom hogy benned van a hiba.

Sajna a mai világ ezt hozza.

A suliban terhelik,nyúzzák,hajtják őket,nem beszélve mennyi inger éri őket.

Sok hülyeség is rájuk ragad,lótnak,futnak .....

A gyeplőt nekünk kell tartanunk.....mert a tanárnő ott bent nem tud 1001 felé irányítgatni,vagy néhol nem is akar.

Én is ezt érzem minden reggel szinte megy a harc már volt mesemegvonás reggel és láss csodát szépen felöltöztünk a reggeli műsor alatt!!

Aztán itthon 12 ig negy a gondolkodás hogy majd ez meg az lesz másképp az oviban angyal azt mondják itthon tombolja ki magát hol máshol.......hát köszi de minden regggel ez az ideg főleg hogy babát szeretnénk!

NA Megyek én is:-)Pux

Holnap azt hiszem egy kicsit elbeszélgetek vele, lehet, süketet is játszom majd, még nem tudom, csak nem akarok azért a ló túloldalára esni sem. Ugyanis az 1000. könyörgés után néha elkap a harci ideg és akkor aztán rázúdítom a puttonyomat. Meg sem mer szólalni. Aztán pár nap és minden kezdődik elölről. Ilyen az én álmodozó gyerekem. Én is ilyen voltam. Egyébként. :) Nekem senki nem könyörgött ennyit, jó sok büntit kaptam, meg elcsattant ez-az. De nem is felhőtlen a kapcsolatom a szüleimmel.

Már holnap van, úgyhogy elköszönök, de hamarosan jelentkezem. Sziasztok, és kitartás!!! Jó8

Úgy látom lesz még közös témánk.

Hasonlóak a mindennapjaink amit leírtál...

A mai kamaszok mások,mint mi voltunk.

Én nap mint nap megrendülök mik történnek a suliban......ezért kell őket jobban fogni.Sztem.

Szia!

Ne csüggedj,tudom mondani könnyű.

Ne felejtsd el a babót a pocidban.

Nálunk is nagy a korkülönbség,ami most már vissza is csap időnként.

Nálunk másodikban már egyedül ment teljesen suliba-közel van.

De úgy,hogy ő ragaszkodott hozzá.

Apa mondta oké,de 1-szer kétszer ellenőrzi,merre megy és 1-szer csípi el valami butaságon,meg van a kijelölt út,ami kikerüli a közeli játszót.....-onnantól nyolcadikig kocsival viszi-ami neki ciki.

Ne stresszelj annyira.Ezt pont én írom,csütörtökön nálunk is állt a bál,szárazra bőgtem a szemeimet.....3 beírást hozott+egy 1-est.

Bőgtem mint egy ovis.Aztán jól elbeszélgettünk vele alaposan.Mondanom sem kell,hogy kiborultam....aztán közöltem vele,hogy imádom,de eddig voltam a minden sóhajodat leső anya,ez és ez a feladatot,ha szüksége van segítségre mindig segítek,de faragjuk egy kicsit vissza a dolgokból.....A pénteket át tanulta kissebb nagyobb szünetekkel,néha segítettem neki......most mamáéknál van,kedden jön.....és most pihenünk már amennyit tudunk a tesótól.....de a nagy is szellőzteti a fejét,és mi is.Fontos,hogy neked a picire is kell gondolnod,ne ereszd el a nagyod,mert később nehezebb lesz.......

Jó éjt!

Áááá! Nálunk sincs hétköznap gépezés, max. hét vége fele egy-egy 30 perces Starwars, de ez a max. Most legutóbb azzal akasztott ki, h egyszerűen nem érti meg, h körül kell nézni az úton. Csináltunk már mindent. Kiskorában olyan jól műküdött, balra-jbbra-balra. De amióta másodikos.... Komolyan, lehet, h nem a legjobb módszer, de a sok könyörgés, szépen elbeszélgetés, fenyegetés után leültettem a net elé és mutattam neki ezt-azt. Persze nem kifordult belű hullákat, de egy-egy összetört biciklit, helyszínelő rendőröket, mentősöket munka közben, és szépen szőttem köré egy történetet. Amúgy nagyon érzékeny lelkű kisfiú, akkor meg is zakkant kissé, és az apja azt mondja, úgy látja azóta körül néz, de ki tudja meddig tart ez is. Épitkezünk, babát várunk, sokat stresszelünk, de semmiképpen sem szeretnénk rajta levezetni a feszültséget. Ami még hatni szokott néhány napig,: Este szeretnék veled elbeszélgetni.

Akkor kicsit megreccen. Ilyenkor teljesen felnőttesen elmondok mindent, ami gond van vele, de persze meg is dícsérem. Nem emelem meg a hangom, szinte baráti a "hallgatása" - mert ilyenkor csak én beszélek -de mégis sírni szokott ilyenkor, azt mondja bántja a lelki ismeret.

Persze én is tisztában vagyok vele, h túl vannak terhelve, amikor egy elsős gyerek mellett áll januuárban a tanító néni stopperrel és 300 matekpéldát csináltat meg vele 30 perc alatt. Igyekszünk is nem elfelejteni időnként a kedvébe járni. Ma is moziban voltunk hármasban. Sztem én a kamaszkor környékén világgá megyek majd egy kicsit...

Hát,mintha magamat olvasnám.....ezek a kummandók,halandzsák nálunk is jelen vannak.

Csak lebukik.Nem nálam,sajna engem simán megvezet,mert anya elfogult,és "pici" fia olyan okos.....de Apa átlátja.

Igen,ebből is le-le kell adnia,mert a suliban ez kiütközik,konfliktus adódhat-ott.....gáz.

Tudom,nálunk ugyanez van.Mennek a kiskamasz korba.Okosak és tudják nagyon hogy osszák a lapokat.

Kedves Lencsi!

Ismerős.

Nálunk a nagynál,aki 10 lesz ez már odáig jutott,hogy elfelejt ezt-azt hazahozni a suliból,a legújabb,hogy kalandozik órán,dogánál....stb.Vissza kell rántogatni az életbe.Elismerem,hogy túlterheltek,na meg a mai kor is hozza.Mostanában a kistesó is rákapott a könyörögtetésre.Vagy igen, én is felemelem a hangom 1 picit,vagy igen jön:jó,ha te így akkor én sem fogok hallani ha te kérsz.....

Egyébként nálunk érdekes módon Apának 1-szer sem kell könyörögni.

Vissza-vissza kell rántogatni a való életbe,az álmodozásból.De ez nem olyan nagy baj,sz.tem.Főként a sulis dolgoknál .

Kitartás!

A tévé tiltás,gépezés nálunk amúgy sem működik,mert annyi a lecke hétköznap is,hogy mire végez,jön a vacsi,esetleg 1 kis szusszanás,játék a tesóval.

És ha úgy adódik,egy ilyen elszaladt a szekér c. történetnél én gyakorló feladatokat írkálok neki,vagy hangos olvasás,vagy gyere fújjuk a szabályokat.......és ez még a hasznára is válik.

Tudom,tanulással nem szabad büntetni,én nem is büntinek szánom........de most ez jön be.

7-8 évesen leírattam vele 100-szor az adott hülyeséget:nem felejtem el a leckét megírni,vagy nem beszélek csúnyán-unta már 20-nál,de olyan szépen megtanult írni,hogy első,másodikban őt küldték szépíróversenyre.......

Bocs,kicsit sok lett.

Azt megjegyzem,4-es 5-ös tanuló....így az úgymondd büntinek előnye is van.

Nálunk is gond ez,a "szelektív hallás".

Úgy tűni,hatásos hosszú távon,hogy mindent csak 2 alkalommal mondok el.Utána én is "szelektív süket" leszek.Nem hallom meg ha kakaót kér,vagy vacsit....mikor már eléggé bosszantja,vissza szoktam kérdezni mit is kértem tőle aznap,amit nem csinált meg,nem hallott meg.Álltalában meglepő módon jól tudja,mire is gondolok,elgondolkozik ilyenkor.Főleg hogy nem vagyok hajlandó én sem megkenni a kenyerét vagy kakaót főzni,el is magyarázom,ha ő se hallgat rám,én se fogok.

Nem rögtön hoz eredményt,de én már látom sokat javul a helyzet,mióta ezt csinálom.Már csak egyszer szólok,aztán ha újra kell,figyelmeztetem hogy:ha te nem figyelsz rám,én sem fogok rád....

És persze jutalmazom ha egy-két napig nem kell vitatkozni,könyörögni.

Szia Barbika25!

A mi kisfőnökünk most lesz 8, és nemsokára testvér érkezik. Tuti, h nem emiatt van, mert ez régi gondunk, de egyre élénkebben kijön mostanában. A testvért nagyon várja már, 2 éves kora óta szerette volna. Amúgy jó gyerek, de nem tudom mit vethetnék be ellene, mert semmi nem jut eszembe. A testi fenyítés nem játszik nálunk. Már tiltottam el számítógéptől, tévézéstől, esti mese olvasástól...Igazából nem tudom mi lenne az ami nem túl nagy, nem túl kicsi dolog, de hatásos.

Sziasztok!

Megnyugtatást, tanácsot és sorstársakat keresek, akik hasonló helyzetben vannak a gyermekükkel.

Az én kisfiam teljesen olyan, mintha egy másik bolygón élne. Nem hallja, ha szólunk neki, csak már a 3. 4. ismétlésnél. Szájába rágok mindent, mégis elfelejti. Mindent megmagyaráz, és sajnos nekünk egy -egy ilyen húzósabb nap után már igazán nincs türelmünk, h mindenért 100x könyörögjünk. Ilyenkor aztán jön az, h felemeljük a hangunkat, meg a fenyegetőzés. Valójában tanácsra lenne szükségem hasonló helyzetben lévő szülőktől. Egyébként kitűnő tanuló, nem hyperaktív, és nem minden napunk így telik.