Türelmetlen szülők? (beszélgetés)

Nyugodj meg!Én is transzoltam,mikor a picivel terhes voltam,hogy hogy fogok a nagyra figyelni.... de szerencsém volt akkor,mert nagyon ideális baba volt,evett,aludt....stb.Szinte fura volt,mert a nagyobbik már picinek is beteges volt...stb.Úgyhogy mielőtt szülni mentem halálra aggódtam magamat,a párommal volt itthon,ő rágta a szájába a dolgokat,rendezte .... és aggódtam azon is,mire a pici megtanul járni,akkor indítom a nagyot iskolába...hogy fogok vele ábc-t tanulni,mikor majd a picire is nagyon sokat kell majd figyelnem.......és tessék,a pici nem sokára ovis, a nagy nem sokára 4.osztályos.

Pont akkora a korkülönbség,hogy a pici már dackorszakos a nagy meg most ballag a kiskamaszkorba,már suliban megy a mi a menő,divat,csajok,úgy ligtsosan.

Sokszor nagyon nehéz,mikor mindkettő "ma nagyon rossz napom van"-ban van,vagy mire az egyik megnyukszik,addigra a másikkal történik valami.

De erre mondják,hogy zajlik az élet és az élet úgy szép,ha zajlik.....

Ne aggódj,lesz időd mindkettőre.

Csak ne görcsölj annyit.(mint én minden nap-hülye szokásom...)

Hát.Nálunk ez úgy van a 3 éves simán megcsinálja ezeket,a pici,de a nagynak nálunk is ezek ugyan olyan szájbarágósak voltak,mint ahogyan te írtad.

Azt szokták mondani a lányok másak,ügyelnek a rendre stb... a fiúk meg a tipikus férfi stílusban adják elő,már egészen kicsinek.

De érdekes módon,mikor a picinek vannak ilyen "nem hallom" kedve,akkor a nagy figyelmezteti,nem hallod?Anya szólt.

Na,mondom ilyenkor de jó a füled,mikor nem téged fegyelmezlek.....

Ne viccelj.Minnél korábban,annál önállóbb később.

Ismeritek azt az idézetet,csak kb.-ra:nagyobb értéket nem hagyhat a szülő gyermekére,mint az önállóságot.....valahogy így van.Tehát nagyobb érték megtanítani őt élni,boldogulni,dolgokat elvégezni......mint ha zsetont kapnának.A gyerekein lehet nem értenek ezzel 1-gyet.....

Ja,mi is kzdjük a házi munkát.Pénteken letörölte a fűrdőben a tükröt.....de ennyi elég is volt neki..... a baj,hogy apjáéknál ebben a témában is rosszat lát,miután ott nagymama a cseléd papa meg tévézik.......

De szoktatgatom,morog?Morogjon.Szeretem és érte teszem..... :)

Ezt ismered? Búcsúzóul bemásolom neked.

"Ha teljesen előröl kezdhetném gyermekem nevelését,

Többet festenék az ujjammal, és kevesebbet mutogatnék vele.

Javítgatások helyett inkább a kapcsolatunk építésére törekednék.

Tekintetemet levenném az óráról, és inkább rá figyelnék.

Kevesebbet törődnék azzal, hogy tudjak; és tudnám, hogy törődjek vele többet.

Többet járnék vele kirándulni és sárkányt eregetni.

Nem játszanám azt, hogy komoly vagyok, helyette komolyan játszanék.

Többet szaladgálnék mezőkön, és többet bámulnám a csillagokat.

Többet ölelgetném, és kevesebbet ráncigálnám.

Ritkábban lennék határozott, és többet helyeselnék.

Először önbecsülést építenék, és csak utána házat.

Kevesebbet tanítanék neki a hatalom szeretetéről, és többet a szeretet hatalmáról." (Diane Loomans)

Nekem is segítenek, de az - gondolom már te is tudod - nem olyan, mint te. Ha már ők is belefolynak a nevelésbe, akkor elég nehéz, főleg, ha rá is vagyunk kényszerülve.

Nálunk apu pl. sosem volt az a "leülök veletek játszani, meghallgatom a gondodat" apuka. Most is inkább az észt osztja az unokának, mint leülne vele társasozni. Ebből - ha nem muszáj, nem kérek. :)

Egy kicsit kemény. De lehet hogy én sem csinálnám másképp.

Én a játékok elpakolásával vagyok gondban. De hát egy 3 éves gyereket hogyan tanítsam meg arra, hogy már pedig első szóra pakolja össze a játékait.

Ez így igaz. Sajnos a felnőttek stresszelnek és ezt a gyerekek is érzik. Hiába próbál az ember szépen szólni, nem mindig sikerül megfelelő hangnemet megtalálni.

Én pl hiába érzem hogy kedvesen szóltam hozzá, nem biztos hogy ő ezt így érzi.

Kitartás!

Annyira olyan mintha én írnék,csak nálunk a pici már lassan ovis lesz....

Ez az élet rendje.Zajlik az élet.

Csak nekem még anno még sok-sok más miatt is kellett aggódnom,de ez nem ideillő téma.

A lényeg,hogy maximálisan átélem a helyzetedet és hidd el csak azt tudom javasolni,hogy muszáj a sarkadra állnod néha-néha.

Sokszor adódik nálunk is nem kicsi baj-ok,és muszály nem elkenődni.....főként ne azt lássa,hogy anya törékeny.Hosszú-hosszú ideig én is mindig padlót fogtam elkeseredésemben,na most ezt hogy oldjam meg....stb. és a gyerekek nagyon okosak.Okosabban,mint a felnőttek,hisz tudják mikor mit tehetnek,léphetnek meg,akár hogyan játszák ki őket.Én imádom mindkét gyerekemet.És az elsőnél,a nagyobbiknál bele-bele estem abba a csapdába,hogy egyszer-kétszer-huszonkétszer elsiklottam apróságokon.Nem kellett volna,mert most ott tartok,hogy rájött érzelmileg hogyan zsaroljon,mikor mit mondhat vissza válaszként stb.

Nagyon szeretem,de be kell vallanom,ahogy lehetett úgy kapattam el.ÉS most fegyelmezni próbálom,majdnem 10 évesen.....úgyhogy a apukája az életében,nevelésében,támogatásában nem vesz részt,nagyszülők még nehezítenek is...stb.

A sulival minden nap küzdünk,ellenőrizzük,hogy a szintet(4-5-ös) tartsuk,de nagyon nehéz.Sűrűn átvág minket-pedig nagyon szeretnénk ha nem így tenne.Mindennap azon görcsölök,hogy normális,átlagos probléma mentes délutánt,estét töltsünk el,akár a tesóval se legyenek vitái....

Nehéz.A mai gyerekekkel nagyon nehéz.És mindezért a mai világot okolom.Amelyben rohanni kell,állandó stressz éri a gyerekeket,felnőtteket.Mindenhol csak kihívás van és pihenés nincs......