Túlreagálnám? (beszélgetős fórum)
8 év után akár el is várhatnád, hogy legalább mindennapi kommunikációs szinten beszéljen magyarul. Nem is értem, hogy képes így élni. Nem zavarja, hogy nem érti a "népedet", így nem tudja megismerni a szokásainkat, a kultúránkat? Ennyi ideje nem volt színházban?
Én nem vagyok annak híve, hogy minden pénz menjen egy számlára, de ebben a fickóban a nagyvonalúságnak a csírája sincs meg. Nem arról van szó, hogy neked gond-e kifizetni, vagy nem, hanem arról, hogy mennyire nem érdekled.
Ha ennyi ideig nem változott, eztán sem fog. Vagy így élsz, vagy mással élsz.
Hát, ez nagyon fura! 8 éve tűröd és csak most buksz ki? Hogy nem lehet 8 év alatt megtanulni egy nyelvet, még akkor sem, ha nem is akarja? Tuti, hogy direkt becsukja a fülét, nehogy megragadjon valami a magyar nyelvből a fejében! Nem érdemel meg téged, sokkal hamarabb kellett volna (le)lépned! Így sokkal nehezebb, ha úgy döntesz, hogy elég ebből! Fiatalabb sem leszel, kívánom, hogy dönts jól és gyorsan!
Nekem ez nem érné meg!
Egy életed van, így akarod leélni?
Sokszor felhoztam neki ezt a témát. A probléma, hogy nem engedi, hogy végigmondjam a mondanivalómat, ami egyre feszültebbé tesz és végén ordítok kb, annyira felidegesít. Csak mondja a saját maga igazát.
Nem reagálod túl és szomorú ha úgy gondolod annyi elég egy férfitól hogy nem iszik nem cigizik….. ez a pasi téged kihasznál, kényelmes ez így neki ezért van veled.
En ezt nem birnam.
Vagy szolj, h legkozelebb fizesse a repjegyed.
De ha fel se mered hozni a temat, mert veszekedes lesz, akkor talan mindegy is.
Kb a leiras alapjan megszoksz vagy megszöksz helyzet.
Röviden rólunk : a párom külföldi állampolgár, együtt lakunk Magyarországon közel 8 éve. Tudom és nem várom el, hogy beszéljen magyarul, ő viszont elvárja, hogy én intézzem a dolgokat, mert úgy könnyebb, gyorsabb, pontosabb. Fordítsak neki, menjek vele ide-oda. Kezdek kicsit elfáradni ebbe. Többször kértem, hogy legalább alap mondatokat, szavakat tanuljon, de nem. Csak lássam, hogy valamit tesz. Beirattam magamat nyelvtanfolyamra, elkezdtem tanulni az ő nyelvét, már csak azért is, hogy családi eseményeken ne érezzem magamat egyedül, tudjak a többiekkel társalogni, de kezdem elveszíteni a motivációt, a kedvet. Egyre jobban úgy érzem, hogy én teszek mindent ( házimunka, ügyintézés, nyelvtanulás stb) ő pedig semmit a munkáján kívül.Akkor telt be a pohár, amikor hétvégén elmentünk a családomhoz ( egy évben kétszer jön el velem egy napra, nem többre, én ha megyek hozzájuk egy évben kétszer, akkor viszont egy hétre minimum, mivel messze laknak) és elvárta hogy én fizessem az oda-vissza vonatjegyet. Nem drága oké, de miért is ? Ja, mert mikor ott vagyok náluk, akkor igazából kajára nem kell költenem, visz kocsival a reptérről..csak azt nem veszi figyelembe, hogy nekem az odarepules minimum 50 ezer ft. Jóval többet keres mint én, támogatják is anyagilag és képes arra, hogy velem fizetteti a vonatjegyet azért, hogy utána a telefonját nyomkodja és nem törődik senkivel..mert hogy alig beszélnek vele angolul. Többször volt ez téma nálunk, de kezdem feladni. Nem tudom hogyan beszéljem meg ezt vele,nem tartom igazságosnak és gőzöm nincs hogy kommunikáljam le vele, hogy ne legyen veszekedés..hogy gondolkodjon el végre.De az is lehet, hogy túlreagálom. Örüljek annak, hogy nem cigizik, nem alkoholista, nem jár el.
További ajánlott fórumok: