Túl nagy igények?!

Rengeteg nő érzi azt, hogy ha kimondja az igényeit, akkor rögtön "túl sok" lesz. De ha nem mondja ki, akkor pedig szerintem majd rossz kapcsolatokban köt ki. Mintha bármerre indulnánk, a hiba garantált. Pedig az elvárások nem falak, hanem irányok. Segítenek abban, hogy ne pazaroljuk az időnket olyan helyeken, ahol már az elején érezzük, hogy nem lesz jó.

Amikor szóba kerül, hogy mik az elképzeléseim, szinte mindig elhangzik a kérdés: – „Á, szóval van egy listád?”

Igen, van! Ahogy általában van elképzelésünk arról, hogy milyen lakásban szeretnénk élni, hogy milyen munkát vállalnánk el, vagy hogy milyen kávét iszunk szívesebben.

Ezeket senki nem kérdőjelezi meg. De ha egy nő beszél a párkapcsolati preferenciáiról, azt miért kell rögtön kritizálni??

Pedig a listám nem arról szól, hogy bárkit lenéznék. Arról szól, hogy tisztelem magamat annyira, hogy tudjam, mire van szükségem egy kapcsolatban.

A válasz klisék

Ezeket mindig megkapom:

- "Túl sok az elvárásod!"

Tényleg túl sok az, hogy valaki gondolkodjon, legyenek céljai, és ne csak sodródjon az életben? Lehet, hogy nem ez a leggyakoribb. De ettől még nem irreális.

- "Á, úgysem lesz olyan, aki mindennek megfelel!"

Nem is ezt várom. Nem egy tökéletes embert keresek, hanem olyat, akivel az alapok rendben vannak. Van, ami fontosabb, és van, ami csak plusz. Ha ezek nagy része stimmel, az már elég ahhoz, hogy legyen mire építeni.

- "A legjobb dolgok úgyis váratlanul jönnek, ne görcsölj rá!"

Ez sokszor igaz barátságokra. Egy párkapcsolatnál viszont szeretném, ha nem nulláról kellene elindulni. Nem nevelni akarok, nem megmenteni, nem irányt mutatni, hanem a megfelelő emberrel együtt haladni.

Túl sok elvárás

Nem vágyom extrákra. Nem tökéletességet keresek. Olyan embert szeretnék, aki értelmes, próbál felelősséget vállalni az életéért, érzelmileg nem teljesen elérhetetlen és törődik magával. Ennyi. Ez nem alap?

Ehhez jön még az, amit nem lehet kipipálni: humor, közös értékek, működő dinamika. Ezek vagy vannak, vagy nincsenek.

Azt vettem észre, hogy akik leginkább kritizálnak azért, mert tudom, mit akarok, gyakran maguk sem biztosak abban, mit keresnek. Ez nem baj. Csak más helyen tartunk. Mindig elmondom: Igen, vállalom, van egy listám. Igen, tudom, hogy mit szeretnék. Nem, nem várom, hogy valaki minden pontnak megfeleljen. De hiszek abban, hogy lesz olyan ember, akivel az alapok passzolnak, a többit pedig közösen lehet alakítani.

Szerintem ez nem arrogancia, mint aminek sokan beállítják, hanem önbecsülés.

Sok sikert nekem!