Túl lehet lenni azon, ha megcsaltak? (beszélgetős fórum)

"AZ IGAZSÁG SZABADDÁ TESZ "

Ez nagyon igaz mondás!

Hülye hiszékenyek tudunk lenni, sokszor a józan ész határin kívül...

Inkább elhisszük a párunknak, akivel összekötöttük az életünket, hogy látott 1 elefántot repülni, mint, hogy be akar csapni.

Ha igazan szereted akkor megbocsajtod es szepen elfelejted ezt a kis törtenetet amit a feleseged sirva meselt el !

Ugyanis egy ferfi az utolso percig tagadna mindent es esze agaban sem volna sirva fakadni !!! Csak a nök olyan ostoba,lelkiismeretessek hogy , mindent meggyonnak !

Szasztok!

Én egy középkorú férfi vagyok. Sajnos engem is megcsaltak és úgy érzem megszakadt bennem valami.17 éves házasok vagyunk van két gyermekünk.

5 évvel ezelőtt angolul akart tanulni feleségem és kérte hogy had járjon órákra én természetesen engedtem egy idő után sűrűsödött és hosszabbodott az "angolra" fordított idő én kezdtem féltékenykedni de mondta hogy semmi okom rá menjek én is el vele néha.Azt mondta hogy a tanára egy úriember,én el is mentem vele talán 2-3 alkalommal.És meg is nyugodtam mivel jó pár évvel idősebb is volt feleségemnél,Kedves volt és egy idő után kb (4-5-hét) feleségem azt mondta hogy meghívná öt hozzánk egy vasárnapi ebédre merthogy többet foglalkozik a tanításával és nem fogad el plusz fizetséget,én igent mondtam és meghívtuk.Az ebéd jó volt beszélgetéssel telt a délután.Ezt követően még többet járt hozzá amit amit már rossz szemmel néztem. Kezdett új ruhákat vásárolni mielőtt ment hozzá lefürdött,én gyanakodtam és kértem ne járjon többet,de ö azt mondta hogy csak egy jó barát higgyem el és engem szeret és nem tudná senkivel sem elképzelni rajtam kívül.(Nagyon megbíztam benne soha nem volt neki más csak én, szüzen vettem feleségül)

De egy fóró nyári napon mikor hazaért az óráról (én kint ültem a kerti padon) bement átöltözni majd kiült mellém egy lenge szoknyában beszélgettünk én elkezdtem simogatni a combját és azt az érzést leírni nem tudom ott láttam egy kis megszáradt foltot kérdeztem mi ez gyorsan lekaparta és tagadott határozottan és magabiztosan hogy az valami más meg hogy ugyan már. (ne vessen meg senki nagyon bíztam benne el is hittem meg nem is) de utána egyre erélyesebben mondtam neki hogy hadjon fel az órára járással ezután ritkulni kezdett majd teljesen abbamaradt.Ez öt éve történt és én sokszor álmodtam azóta erröl hogy ők ketten eggyütt...és az elmult öt évben töbször is kérdeztem,felhoztam hogy mi volt akkor ö mindig azt mondta semmi.

Egy hete mikor hazaért a munkából én már felbontottam egy sört és a kerti asztalnál iszogattam mikor odaült mellém elmondtam hogy megint mit álmodtam ö erre sírva fakadt és elmondott mindent azt mondta közösülés nem volt kb 10-15 akalommal volt csókolózás kissebb simogatás, és egyszer volt hogy kézzel kielégítette és ö megnyalta a punciát.

Most nem tudom mi lesz elveszett tisztasága hinni sem tudok van hogy egész este csak egy két órát alszok.

Ui:

Ne vessetek megy a vakságomért a bizalmam és a hitem hogy nem hazudik nagy volt.

persze h túl lehet lenni rajta!!!! De a lelkeden akkora sebet hagy h még élsz nem gyógyulbe.

Föleg akkor ha együtt is maradsz a pároddal. Mi 8 éve vagyunk együtt és van 1 gyermekünk,de még mindig nem bizok meg benne teljesen.És ha visszagondolok arra h megcsalt....... akkora ideg és gyülölett önt el h abban a pillanatban hagynám ott :S

Szia!

A hozzászólásaimra gondoltam!:)

Úgy tudod megnézni, hogy rákattintasz a nevemre, az kiadja az adatlapomat és ott az interaktivitás lapon a régi hozzászólásaimat vissza tudod olvasni! Sajnos kevés időm van! De tényleg igaz, hogy a rendbehozáshoz ketten kelletek! Egyedül nem megy! Ez se!

Örülök, hogy vkiknek ez sikerült, hátha nekünk is sikerül rendbe rakni a házasságunk. Csak ez két ember akaratán múlik, s ha csak én akarom az nagyon kevés. A párom még nem tudja mit akar, fél a hibáival, bűneivel szembe nézni s félek inkább kimenekül belőle, míg van kihez.

Hogyan hoztátok rendbe?

Mi az a hsz-imet?

Tegnap csak megkérdeztem, válasszon, mert így nem bírom tovább. Kértem szakítson a szerelmével most, de azt mondta nem tud, s fél tőlem, hogy vmit teszek magammal.Azt kérdezte, hogy magamhoz akarom láncolni? Nem, de nem tudom elengedni. Nem akarok csonka családot, a gyerekeimnek itt akarom nap mint nap az apjukat.Kérdeztem tőle mit lát ha velem marad? Ő: Még jobban megkötöm, nem engedem, féltékeny leszek. Ha a másikat választja? Arra nem mondott semmit. Csak én mondtam, hogy szabadabb lennél. Látom, hogy menekül, fél már a tettei következményeinek a nap mint nap történő számonkérésétől, még ha vissza is jönne a gyerekei miatt, engem totál megutálna. Nem az a típus vagyok, aki még ha meg is bocsát, ne lenne a tüske a szívembe, hogy megcsaltak, megaláztak s ezt ne adnám vissza neki. A düh, a bosszú, a kétségbe esés minden kavarog bennem. Már azt is mondtam neki, hogy sose lesz boldog, ha elmegy, s ha itt marad akkor se. De még úgy érzem, harcolnom kell érte, könyörögtem neki ne hagyja el a családját. Azt mondta idő kell neki, mert én se egy nap alatt tettem ezt vele. Így muszáj vagyok várni, hátha az idő begyógyítja a sérelmeket, s lassan, ha azt látja tőlem, hogy szeretem, s nem faggatom, magától el felejti a szerelmét. A kezdetek kezdetén Ő sokat küzdött értem kétszer kérte meg a kezem is a szüleimtől, mert tiltották tőlem, de én 13 év tiltott szerelem után csak hozzá mentem feleségül. Volt, hogy közbe én is mást akartam, el akartam hagyni, de ő küzdött értem, hogy szinte már nem tudtam tőle megszabadulni, s sajnálatból vele maradtam, s újra szerettem, most én mondtam neki ugyan ezt, hogy én küzdök érted,s nem akarlak el veszíteni.

23 év együtt, s a két gyerek ezt nehéz elszakítani. Nem akarom elveszíteni. Nem tudom, újra kezdeni. Várom a döntését, abban reménykedek, nem elég bátor elhagyni minket. De közben lehet, hogy csak további hazugságba hajszolom magunkat. Egyszer ki fog robbanni,hogy mit is akarunk. S most csak várok, remélek, hiszek és szeretek. Mert amit adsz azt kapsz. S a remény hal meg utoljára. De mint ahogy írtad, ha nem változik, én is kirúgom, de még az elején vagyok. S őszintén nem akarom, hogy az a fiatal kis liba aki elvette a párom, ő nyerjen. Már a lányt is felhívtam, s kértem, ne tegye tönkre a családunk, a két gyermekem, úgy se lesz vele se boldog, de azt mondta ezt nekünk kell meg beszélni, ő élete végéig várni fogja a férjem.

Mondtam neki ő még csak 24 én 39 neki könnyebb új társak keresni, de nekem két gyerekkel már nem megy.De semmi se hatja meg.

Vasárnap is azt mondta dolgozni megy, hívtam telefonon a férjem, de fel se vette, erre fogtam a két gyereket és fel kerestem a szerelmét hátha meglátom az autót nála, de szerencsére tényleg dolgozott. Hát ilyeneket teszek kétségbeesésembe és kitudja még mi lesz. Már egy hete mióta tudom nem eszek, csak cigizek, pedig előtte nem cigiztem, mert nem bírja a torkom. Próbálok erőt adni magamnak azzal, hogy este úgy is hazajön. S meddig ez itt a kérdés? Nagyon megtört lélek, lelkizős, én csak most törtem meg hogy elveszítem. S remélem azzal, hogy látja én is össze vagyok törve nem lesz ereje elhagyni, annál jobb ember. Más nem szánalmas leszek így is úgy is az vagyok. Várok és jót remélek....

Tudom, sajna azt eszem. Még itthon van velünk, de nem igazán boldog. Hiába kérem, hogy szakítson meg minden szálat a szerelmével, még nem teszi. Azt mondja még nem beszélt vele, de itt van. Én úgy érzem legalább a hitet kéne megadnia nekem, hogy azt mondaná bocsi amit tettem,adjunk egy esélyt mindkettőnknek, de nem mond semmit. Már kérdezni se merem, félek elmegy. Pedig pontot kéne tenni ennek a végére, el kellene döntse mit akar. Ha válni akar akkor úgy se tudom magamnál tartani, mert a szíve máshova húzza.Ha meg maradni akar akkor ki lehet azt mondani, hogy marad. Mert annyira felőrlöm magam, hogy ez már a gyerekek kárára megy. Nem tudok már velük se nyugodtan beszélni, csak kiabálok, nagyon türelmetlen vagyok. Nagyon lassan telik az idő. Várom,hogy valami jó irányba változzon. Legszívesebben én menekülnék ebből a kapcsolatból, mert kevés esélyt látok, hogy boldog család leszünk újra. S most azt látom, hogy ő menekül,késő estig dolgozik, csak szinte aludni jár haza, ne sok időm maradjon este,hogy faggatni tudjam, hogyan döntött. A szülők még nem tudnak semmit, most haldoklik az anyukája is, s az az érzésem húzza az időt. Mondtam neki ha elhagy el kell, hogy költözzek vidékre a szüleimhez, mert nem tudom egyedül a két gyermeket segítség nélkül felnevelni. Munkanélküli is vagyok, s így míg helyre nem jön a házasságom, a munka se érdekel. Kértem költözzünk el, hagyja ott a munkahelyét, mert munkatársa a szerelme, de hallani se akar róla.

Félek a döntésétől, félek elhagy, s ahogy a szerelme mondta csak azért van velem nehogy vmi bajt csináljak magammal.

Tudom nem jó zsarolni ezzel, mert csak jobban elűzöm, s csak rontok a helyzeten. De ha a lábamra állok és választás elé állítom akkor meg attól félek, hogy vége lesz mindennek. Mit tegyek?

Szia!

Húú, ez nagyon nehéz kérdés...

Mi rendbehoztuk, azt hiszem.. :)

Ha van időd olvasd el a hsz-imet, talán találsz benne olyasmit, ami segíthet!

Én most kezdem el.Meglátjuk majd mit hozz a jövő.

Megcsaltak, mert nem szeretem. S most hogy látom, hogy elveszíthetem képes vagyok érte mindenre. Lehet vak vagyok, vagy csak az egedül léttől félek, hogy itt maradok két gyerekkel.Lehet csak én ragaszkodok hozzá. Szerelmes lett egy tőle 14 évvel fiatalabb lányba, s más fél éve titokban találkozgatnak.Gyanítottam, hogy vmi nincs rendbe köztünk, s kértem hozzuk rendbe a házasságunk, de mivel szeretetet nem kaptam így én sem tudtam önzetlenül szeretni. Depressziósnak és szomorúnak tűnt mellettünk,hiába kérdeztem mi baja nem mondta el.Már a gyerekeivel se volt igazán boldog. Ő kérte, hogy változzak meg,de én veszekedésekkor elzavartam, várva hátha észhez tér s rájön mit veszíthet. De csak jobban adtam alá a lovat, hogy elhagyjon minket. Azt mondta már belefáradt az egészbe. Szinte bele van betegedve. Most mikor kiderítettem, hogy tényleg megcsalt én kértem, hogy adjunk egy utolsó esélyt

egymásnak, Ő azt mondta nem tudja mit akar. A szeretőjét felhívtam, hogy megtudjam neki mit mondott.Fél, hogy a gyerekeivel vidékre költözök, s nem akarja ezt. Már az öngyilkosságot is felvetettem neki, hogy nem tudok nélküle élni, ha elhagy, most még ezért van mellettem.De nem lennék öngyilkos, mert a gyerekeim többet érnek annál. Megtudom bocsátani, hogy megcsalt, mert én is hibás vagyok benne, hogy ez így alakult, de a családot nem akarom szét szakítani és vele akarok élni. A bizalom ami nehéz lesz, de úgy érzem, hogy szeretettel, kitartással visszatudom nyerni a szívét, mert én is szeretem, s nem tudok más férfit elképzelni. A kezdetek kezdetén nekem volt házam, autóm, neki semmije s ezzel visszaéltem s sajnos a fejéhez vágtam, amit ma már láttok nem lett volna szabad. Mondtam is neki, ha elmegy mindent elveszít házat, autót gyerekeket tönkre teszi, de ő azt mondta úgy sincs semmije nincs mit veszítenie. A pénzt meglehet keresni.Ez igaz.Látom elvesztette mellettem a hitét, önbecsülését. Mindent vissza akarok neki adni, mert nekem se érnek semmit se nélküle.Még nem döntött marad-e vagy megy. Félek csak addig marad míg összegyűjt egy kis pénzt és elmegy a lányhoz albérletbe, s újra kezd mindent.

Mit tegyek engedjem el vagy vakon bízva benne szeressem, mert félek ez az utolsó esélyem?

szia drága

igen, túl lehet lenni....

úgy szeretném neked megmutatni, hogy milyen a lelkem

mert látnád, hogy sose nem az a probléma ami történt, hanem az hogy mi a véleményed róla.

nem tudom a korod?

de tudod drága, az élet szép, gyönyörü, minden nap új életet lehet kezdeni, mindent amit csak szeretnél ki lehet próbálni,

nem vagyunk egymás tulajdonai a kapcsolatban, ezért , megcsalni csak MAGADAT tudod, mert nincs ilyen , amit a gondolkodásoddal megengedsz magadnak, az nem bűn, tedd te is ha megkivánsz valakit, sajnos nem rendelkezünk éretséggel a párválasztás elött, ezért aztán , kiváncsiak leszünk másra is, ez nem bün, ha te csináltad volna- másképp látnád, csak felhivom a figyelmed, ha te "hü" vagy akkor téged kielégit a párod, ha ő kikacsintott akkor azt kell irjam neked, hogy te nem vagy 100%-san az akire vágyik... valamit még keres, vagy épp ezek által jön rá, hogy Te vagy az igazi párja....

mert tudod addig nem tudjuk becsülni amink van amig el nem veszitjük....

én azt javaslom neked, ne sajnáld magad, és ne hisztiz, inkább olvass önfejlesztő könyveket, ismerd meg magad.... és meglátod amit már én látok....

semmi nem fontos, csak az hogy jól érezd magad a bőrődben.... és sz csak tőled függ....

ajénlom neked olvass el pár OSHO könyvet, és szerintem megtalálod a boldogságod igazi kulcsát

elsőnek a Nők könyvét OSHO-tól ( a netről letölthető) egy igazi felvilágositó könyv, a kapcsolatainkról , hogy miért ilyenek....

és minden könyve OSHO-nak valamilyen , oldalunkról megvilágosit.

ha boldog akarsz lenni, itt a lehetőség....

sok boldogságot kivánok

Krekó Mari

Húha hát én nem igy látom a helyzetet::))

szerintem akit megcsaltak csalja meg pont ugyanugy a pasiját ahoyg őt megcsalták .

én megcsináltam érezn iakartam amit ő.

hát ledöbbentem amikor rájöttem hog ymennyir enem lehet ezt véletlenül meg belesodródva meg tudtalanul.Szóval ne áltassátok magatokat tudta jol hogy mit csinál.Namármost és hoyg mire számitott hogy ugyse fogtok csinálni semmit hanem még ti fogtok küzdeni magatokkal hogy ne haragudjatok rá. hát megmondom nektek a pasik ilyenkor csak röhögnek a nőkön.

Ja és halottatok már olyan pasirol akit megcsalt a felesége a legjobb haverjával és ő meg még magát okolta? ugye hogy nem.hát nem irnám le hoyg minek nem nevezne titeket.igy álljatok hozzá .

És légyszi legalább mi nök tarsunk össze ne biztassuk már egymást arra , hogy hülyét taposnivalőt csináljunk magunkbol .

és ha mindenki iyg gondolkodna nem i slenne a pasiknak kivel megcsalni a feleségük. naugye?

Örülök, hogy Neked rendbe jött. Ezek szerint van remény! Talán mi is jól alakulunk majd. Most tényleg figyel rám, és igyekszik visszafogni magát, nagyon bulizós. Azt mondta, hogy nem fog menni többet, aztán jött az hogy majd ritkábban és most ott tartunk, hogy már menne. A régi énem azt mondaná nyugodt szívvel, hogy menj. Most, nem is a bizalom hiánya miatt, de nem esik jól. Úgy érzem egy ígéretet szeg meg és nem vagyok elég fontos.

Tudom, ez már talán hiszti.

Jó érzés kíülállóktól bíztatást kapni, köszönöm!