Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Tudni, vagy nem tudni? Ez itt a kérdés! fórum

Tudni, vagy nem tudni? Ez itt a kérdés! (beszélgetős fórum)


Ez a fórum a következő cikkhez nyílt: Tudni, vagy nem tudni? Ez itt a kérdés!

2010. jún. 23. 09:22
Mindenképpen tudni akarnám !
17. Tücke
2010. jún. 23. 07:59
Az hogy jó e ha közlik vagy sem ha valami gond van hát sztem mindenféle képpen közölje mert akkor minden eshetőségre feltudsz készülni
16. Tücke
2010. jún. 23. 07:58
Jesszusom nekem ezek meg se forultak a fejemben a terhességem alatt... mármint hogy köldökzsinór rátekeredés , gyengülő szívhang, nekem magas vérnyomás.... nekem a legnagyobb félelmem az volt hogy természetes úton kell szülnöm és elpattanhat egy ér az agyamba és akkor a gyerekem anya nélkül nő fel.... ráadásul az apja tuti nem vállalta volna be így az akkor 46 éves anyukámnak kellett volna felnevelnie. De amikor megtudtam, hogy kettőzött lábtartásos és a dokim közölte hogy mindenféle képpen császározunk mert nem akar szétszakítani megnyugodtam... igaz így is amegbeszélt idő előtt született a kisasszony 2héttel ( 38dik hét) mert hiába nem voltak fájásaim egyszercsak elfolyt a magzatvizem... SAkkor kezdtem el aggódni hogy mi lesz ha nem érek be időben a kórházba mi lesz ha a szülőcsatornába kerül a gyerek és nem tud megcsászározni... ezek a pánikok is azért törtek rám mert ahogy elfolyt a magzatvizem azonnal 5 perces fájásokat észleltem.
15. Aquarel (válaszként erre: 6. - 3a92f8d690)
2010. jún. 23. 00:44
annyira nagyon sajnálom :((((
14. Molyka (válaszként erre: 1. - Babszibobó)
2010. jún. 22. 13:07

Hu, mintha én írtam volna a cikked egy részét. Aggódtam, túlon túl is, mindennek utánajártam, fél percig nem fértem meg a seggemen.


A nap, amikor született a kisfiam a naplómból idézek:


Tudni kell, hogy magas vérnyomásom volt a terhesség előtt is, ez azonban normalizálódott babavárás alatt.


"Basszus, nem vagyok nyugodt. Igaz, a vérnyomásom 150 alatt van, de egy zsák gyógyszerrel. Zúg és fáj a fejem, a közérzetem is szó szerint szar. Nincs mit szépíteni ezen.

Nem tudom mi értelme van, hogy várunk??? Holnap 38+5 hetes lesz a baba, kifejlett, szép nagy, már amennyire nagynak kell hogy legyen, koraszülöttségről szó sincsen... Eddig minden rendben volt, attól félek, nehogy most legyen baj, amikor már megelőzhető lett volna. Mert ugye a huszonvalahény hetes babát nem kapnak ki a pocakból, hiszen nagyobb a kinti lét kockázata, de nálunk? Nálunk már odabent kockázatosabb. Vagy nem? Rosszul látom és megkérdőjelezem az orvosom szavát? Vajon ettől függetlenül, hogy tömöm magam kemikáliákkal, magas a vérnyomásom, érezheti a baba jól bent magát? Mellesleg ma lustább is a szokásosnál. Reagál ha nyaggatom, de nem olyan aktív mint szokott lenni. Ideges vagyok és félek. Röviden ennyi. 155/78...


...A 10-i bejegyzésemet követően lezuhanyoztam, majd mondtam férjemnek, hogy indulni kéne, de előbb még kicsikarok a babából néhány mozdulatot. Nagy nehezen nekiállt ficeregni, majd megmértük a vérnyomásomat. 133/75 volt... Elindultunk, mondtam nem várunk tovább egy percet sem.

Beértünk, rátettek CTG-re, a baba meg se állt, szívhang rendben volt, viszont akkorra a vérnoymásom már 170/110 volt. Kaptam nyelv alá Cordaflexet, majd fél óra múlva ismét megmérték. Akkor már csak 165/100 volt... Mondta az ügyeletes, hogy biztos bent kell maradnom, ha le tudjuk vinni a vérnyomásom jó, ha nem, akkor császármetszés. Közben megvizsgáltak, méhszáj ugyan olyan volt, visszatettek CTG-re, az is maradt tökéletes, majd újabb vérnyomásmérés. 140/90 volt, azt mondták semmi baj, karbantartható.

Lekerültem osztályra, lefekvés előtt 155/90 volt.

Hajnalban kellett mennem ellenőrzésre, 4.00-kor mérték 166/105. Kaptam nyelv alá puffot, rá fél órára ismét mérés: 165/105. Hívta az ügyeletes nővér a szülészetet, hogy indulok fel a papírjaimmal. Beirányítottak egy szobába, majd rátettek CTG-re. A vérnyomásom magas volt, a pulzusom 150 feletti. Az egyik nővérben felmerült, hogy a CTG nem a baba szívhangját érzékeli, hanem az enyémet. Az egyik nővér pánikba esett, a másik a pulzusomat egyeztette a szívhanggal. Egyik kézről kerültem a másikra, illetve a csuklóm, egyik nővér bizonygatta a másiknak, hogy az a baba szívhangja, nincs összehangban az enyémmel. Aki kevéssé volt biztos a dolgában elrohant az ügyeletes orvosért, aki azonnal uh-ra küldött. Remegtem, zokogtam, és csak az járt a fejemben, hogy az a baba szívhangja, nem pedig az enyém. Az uh-on sokáig nézelődött a doki, kereste a pici szívét, és meg is találta, bár nem azonnal. Amint megláttam, hogy kalapál mégjobban elkezdtem remegni, valamiféle megkönnyebbülés tört rám, ugyanakkor féltem, hogy mi lesz. Csinált flowmtriát is, ami nem volt olyan egyenletes, mint amit Eszter csinált a múltkor, de rábólintott arra is. Visszakísért a szülőszobára, majd mondta, hogy mi a helyzet. A baba attól függetlenül, hogy harántba fekszik, jól érzi magát, viszont a vérnyomásom miatt, továbbá, hogy szó sem lehet sima szülésről azt javasolja, hogy legyen meg a császármetszés. Hogy mit akarok? Mondtam egy egészséges babát, mást nem. Szólt a nővéreknek, hogy készítsenek elő műtétre...


Bocs, ha hosszúra sikerült :)

13. Ylush
2010. jún. 22. 12:41

Mindkét oldalon állnak érvek... szerintem legalábbis:

Jó, ha tájékoztatnak, hiszen, ha bármilyen változást érzel, pl: a baba nem elég aktív, kevesebbet, vagy épp máshogy mozog, és te tudod, hogy a nyakán van a köldökzsinór, akkor nem fogod betudni annak, hogy aluszékonyabb, vagy front van, hanem igenis elmész orvoshoz. Még, ha ott idiótának is néznek...

És, ha baj van, akkor igenis tudnak cselekedni.

Másrészből meg azért rosszabb, ha tudod, mert akkor alapból pánikolsz, és ezt a baba is megérzi, esetleg többet mozog, és akkor megint ott lehet a baj... szülésnél meg akkor nem arra koncentrálsz, hogy mit, hogy, merre, meddig, hanem azon rágódsz majd egész végig, hogy nehogy baj legyen.

Tényleg nehéz eldönteni, de én mégis azt mondom, jobb, ha tudod...

Nálunk is a nyakán volt a köldökzsinór, amit csak a szülésnél (kitolásnál) vettek már észre. Uh-on mindig csak annyit mondtak, hogy az arcánál van, azt nem, hogy a nyakán. Szülés előtti hetekben már egyáltalán nem voltam uh-on, és a szülőszobán se csináltak uh-ot. Most azt mondom, nem bánom... mert akkor nem biztos, hogy átélhettem volna, milyen természetes úton szülni... de ha baj lett volna abból, hogy 2 percig oxigénhiányos lett a picikém, akkor tuti másképp gondolnám. Jobb nem kockáztatni, én azt mondom. Ennek ellenére hiába vigyázunk 9 hónapig egy apró kis életre, kegyetlen az élet, hogy bármelyik pillanatban elveheti tőlünk... minden figyelmeztetés, és ok nélkül...


Örülök, hogy nem lett semmi baj nálatok, és, a végén minden szuper lett, leszámítva azt a pokoli két hetet...


Sok egészséget, erőt, és boldog együtt töltött perceket kívánok Nektek! :)

2010. jún. 22. 12:39

Hát igen tanulságos cikk,nekem az volt a gond hogy zöld volt a víz,nagynéném kislánya is így halt meg születése után,ha nem vagyok benn a kórházban és nem néznek magzatvizet ki tudja...szerencse!


Minden jót nektek!

2010. jún. 22. 12:13
Gratulálok a cikkedhez, nagyon tanulságos. Szerintem jó ha mindig mindenről tájékoztatnak és ez a baba születése után is fontos.
10. erababa1111 (válaszként erre: 9. - Babszibobó)
2010. jún. 22. 11:51
:) Oksi! Meglesz!
9. babszibobó (válaszként erre: 8. - Erababa1111)
2010. jún. 22. 11:42

Csak jóra, semmi másra, csak a Jóra gondolj!

Jó egészséget!

2010. jún. 22. 11:27

Örülök, hogy jó vége lett a történetednek! :) Nekem ez a "lehetőség" eszembe sem jutott! Most mi is a 2. babát várjuk, de eddig nem izgultam, hogy baj is lehet. Pedig mennyi dolog közbejöhet egy pillanat alatt... Azért én megpróbálok nem gondolni a rosszra, hiszen a pozitív gondolkodás sokat számít! Lehet, hogy a te gyermeked is ezt érezte Rajtad, ezért nem lett nagy baj :)

Gratulálok, és jó egészséget!

2010. jún. 22. 11:17
Nekem szerencsére nem lett rossz vége a dolognak. A harmadik fiamnál szülés közben ment le 60-ra a szívhang. Be is pánikoltak az orvosok, de annyira gyors volt minden (szerencsére), hogy nem volt ideje az orvosnak, sem nekem szinte gondolkodni sem. Végül is a férjem tekerte le a kicsi nyakáról a kétszer rátekeredett köldökzsinórt.
2010. jún. 22. 11:05
Hát igen.........nekem itt a tragédiám 1 éve volt.....nekünk 32 cm volt a köldökzsinór az átlag 50-60 cm helyett itt nem tekeredett hanem megfeszült a 35 héten és meghalt...én 8 napig jártam a kórházat nst meg minden én is bizakodtam hisz mindig car volt az eredmény de mivel nem látják hány cm a zsinór így mikor meghalt ők sem tudták mi történhetett.igen nekem is sokan felteszik a kérdést miért nem császároztak meg hisz a baba túlélte volna köszi ilyenkor mindig úgy érzem mint akibe belerúgnak....NEM nem császároznak meg senkit a 34-35 héten........sőt fel sem tették a kérdést !!!Sajnos a szülés után derült ki az ok........4d ide vagy oda ez van!!!!
2010. jún. 22. 11:04

Szia!

A mi esetünkben egy 29. hetes bevérzéstől eltekintve semmilyen probléma nem adódott.

Én azt hiszem, nem szeretném tudni, ha baj van, mert az sem jó, ha még én is rágörcsölök a helyzetre.

Jó, mondom ezt most, aztán adott pillanatban lehet egész másképp vélekednék.

Minden jót Nektek!

2010. jún. 22. 10:34

:-)


Ismét tanulságos cikket hoztál össze csajjé:)

2010. jún. 22. 10:31

babszobobó, tudom, h ismered a történetünket.

ennek ellenére azt gondolom, h jogos a felvetésed, h vajon jó-e tudni, ha ilyen dolog van. Bálintnak többszörösen volt a nyakán-arcán a zsinór, áramlások, nst, szívhang mindig rendben volt... egészen addig. a 39héten egy pillanat.

ha kórházban vagyok se tudtak volna mit tenni...(meg miért is lettem volna ott, eredmények rendben, nem túlhordás, csak harántfekvéses)

én az egész várandósság alatt, az utolsó pillanatig boldog voltam, és felhőtlen... nem tudom, mi a válasz a kérdésedre.

jobb-e tudni, és izgulni, kikészülni, vagy lesz ami lesz alapon, amit az élet ad, azt elfogadni.

nem tudom. kénytelenek vagyunk elfogadni. ez is az élet része. de nem könnyű.

jó, h írtál egy ilyen cikket.. érdekes felvetés.

boldogságot kívánok!

2010. jún. 22. 10:16

Szia!

Ez a köldökzsinór probléma engem is foglakoztat.

Az én kisfiamnak kétszer volt megtekeredve a köldökzsinor a nyakán és még egy csomó is volt rajta. Amikor megtudtam, a víz is kivert, hogy milyen nagy baj történhetett volna. Szerencsére egészségesen megszületett a kisfiam, de én sem tudom mikor veszik ki a babát és miért nem foglalkoznak vele.

2010. jún. 22. 10:08
Ha lehet így fogalmazni, akkor én a nyugodt anyukák kategóriába sorolnám magamat. Félreértés ne essék, mint minden más szülőnek, úgy az én szemem előtt is a gyermekeim egészsége, épsége és jövője lebeg, de nem pánikolok egy láz vagy egy esés láttán (hogy most ez helyes-e, azt nem tudom).
Érdekes módon én a terhességemet pánikoltam végig, még fizikai jeleket is produkáltam, légszomj, magas pulzusszám, nevezzük nevén: Pánikroham.

Ugrás a teljes cikkre: Tudni, vagy nem tudni? Ez itt a kérdés!

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook