Tudatos életvezetés vagy ahogy esik, úgy puffan? (beszélgetős fórum)
Szervezzem úgy az életem, hogy jelen se kelljen lennem?
Inkább tudatos.
ha tudod mit akarsz,akkor tedd meg mindenáron!!!!!
Küzdj a célodért,4 év az nem sok,hamar elmegy:-)
Ha én is kitaláltam "mi leszek,ha nagy leszek",akkor azért én is mindent megfogok tenni,és az sem izgat,ha 27-28 évesen ül megint iskolapadba.
Célok nekem is vannak,de isten mindig közrejátszik:-)
Munka szempontjából még mindig nem tudom merre menjek.Van érettségim,meg szakmám,de úgy érzem ez nem az igazi nekem,és még fogalmam sincs mit csinálnák szívesen.Kinevezés előtt álltam,mikor váratlanul a második gyerekkel terhes lettem,így ugrott a karrier.
Távoli célok vannak,saját ház,kocsit azt nem akarok.
A céljaimért küzdök mindenáron.
Általában ha rövid távon tervezek,az tuti nem jön be,így már nem tervezek,hanem rögtönözök.Például elterveztem,hogy elmegyünk egy jó kis családi napra,tuti beteg lett a gyerek.vagy bográcsozni akarok,biztos szakad az eső,meg ilyenek.
Ha álmodsz, de nem rejt rabul álmod...
Ha gondolkodol, nem gondolat a cél.
Ha diadalt vagy bukást kell találnod,
e két selma benned megvetve él.
Ha elviseled azt, hogy igazságod ripőkjáték legyen,
S minden, amiért éltél, összeroskad...
S te újra kezded - dőlt köveken... (Pierre Lermite)
Persze, hogy az embernek vannak tervei... tanulás, munka, otthon, szerelem, család... Aztán történik valami, és borul minden...
A jelenben élni kell, a jövőre gondolni, de mindig a pillanat határozza meg az életet.
Szia!
Gratulálok! Ez nagyon jó! Sok sikert neked az utadon!
Én mindig tudtam mit akarok, mikor, kivel és miért?? Egészen addig, míg "egyik pillanatról a másikra" megváltoztam (nagyon!) és a korábban dédelgetett álmaimból, melyekért annyit küzdöttem, szinte semmi nem lett fontos. Ellenben más dolgokkal. Már teljesen mást szeretnék elérni, másik emberrel, más helyen stb...
Azt gondolom, hogy a tudatosságom juttatott el idáig, ahol most vagyok és ahol nagyon boldog vagyok. Igaz, 180 fokos fordulat következett be életem minden területén, mert fel mertem adni azt amiért annyit küzdöttem, ugyanis rájöttem azok a dolgok Engem már nem tudnak többé boldoggá tenni!
Fontos a tudatosság, mert a "cél nélküli hajósnak nem kedvez a szél", de a jövőre nézve Én már "csak" az irányt követem, az út pedig majd a megfelelő időben megmutatkozik előttem.
Kíváncsi vagyok, mások hogy élik ilyen szempontból az életüket. Gondolok itt arra, hogy felállítatok-e valamilyen célokat a jövőre nézve határidőkkel esetleg, és tudatosan irányítjátok a sorsotokat, vagy csak úgy éltek bele a nagyvilágba?
Tudom, mindenkinek vannak céljai, de olyasmire gondolok például, hogy:
-ügyvéd leszek (és ezért mindent megteszek, keményen tanulok, és be is jön, mert mindig ez lebeg a szemem előtt)
-miután ügyvéd lettem,tuti melót akarok, és pontosan tudom, hogy hol és mit, és hogy hány éven belül hol akarok tartani az életemmel...
-x éven belül kocsit, házat, stb. akarok, és meg is veszem, mert eddig úgy alakítottam az életemet, és keményen küzdöttem...(nem magamról írok)
Ez nyilván csak egy példa volt, de érdekel, hogy ki az, aki nagyon is tudja, vagy már fiatalabb korábban tudta, mit vár el az élettől, és mi a célja vele, mit akar elérni, és meg is tett mindent ennek érdekében. Vagy jobb csak úgy lenni, hogy ne tudjuk, mit hoz a holnap?