Totális döntésképtelenség. Mit tegyek? (beszélgetős fórum)

Szinte minden szavaddal maximálisan egyetértek.

...Valami azonban, úgy érzem, kimaradt ebből a mondatodból: "Egy biztonságos, szerető közegben felnőtt gyermekből egészséges lelkű felnőtt lesz, akinek vannak eszközei arra, hogy megküzdjön az életében felmerülő nehézségekkel."

Én úgy fejeztem volna be ezt a mondatot: "...és saját személyiségének az ellentmondásaival". (Előfordulhat ugyanis, szokták is mondani sokszor gyötrődő embereknek, hogy "a gond a te fejedben van, gondolkodj pozitívan, és minden másképp lesz!")

Mitől ijedtél meg? Mi volt az ami visszafordított?

Ha tényleg úgy érzed csak a szanatórium segíthet, akkor csomagolj és egyszerűen csak menj.

Semmi esetre sem nevezném divatnak. Egész egyszerűen ma már rengeteg információ rendelkezésünkre áll a lelki működésről (is)- ami korábban nem állt vagy nem volt elérhető széles rétegek számára.

Tagadhatatlan, hogy a személyiség alakulásában döntő befolyással bír az elsődleges szocializációs közeg, a család. Akik felnevelnek minket, megadják az alapokat. Ha ez a közeg nem a biztonságot jelenti, nem a feltétlen elfogadást, szeretetet, akkor könnyen kialakulnak felnőtt korra patológiás mintázatok a viselkedésben. Ennek a gyermek (a későbbi felnőtt) mindig az elszenvedője, nem tehető érte felelőssé. Az ilyen személy szakszerű segítségre szorul. Amikor arra bátorítod, hogy rázza meg magát és menjen tovább, egyúttal azt is üzened számára, hogy az érzései nem érvényesek, nem jogosak és vele van a probléma. Tehetetlennek és menthetetlennek fogja érezni magát.

Egy biztonságos, szerető közegben felnőtt gyermekből egészséges lelkű felnőtt lesz, akinek vannak eszközei arra, hogy megküzdjön az életében felmerülő nehézségekkel. A kérdezőnek nyilván nem állnak rendelkezésére ilyen megküzdési stratégiák.

Fogadd meg a saját tanácsod, miszerint "nem hibáztatni kell".

Az érzéseidre figyelj, amikor döntés-helyzetbe kerülsz. Figyelj befelé, mit súg a "ráérzésed". Ha erre ráérzel, hogyan kell odafigyelni rá, soha többet nem leszel döntésképtelen.

Persze azért az eszeddel is mérlegelni kell, hogy ha ezt-azt teszed, akkor annak a várható következménye ez-az, és akkor arra te ezt-azt tudod lépni... tehát ne csak egy lépést gondolj végig, ha igazán komoly helyzetben kell döntened, hanem előrébb nézz, "ne csak az orrod hegyéig láss"...

Az öltözködés, vagy smink, frizura témában bárki olyasmit mond, amivel kritizálja a dolgaidat, mond neki: te le vagy maradva, ez a legújabb trendi, nem tudtad? És röhögj a szemébe, ne törődj vele. :))

Persze ezek úgy hangzanak, mintha a döntés, mint olyan, egy valóban könnyű dolog lenne. De ne félj, mindenki követ el baklövést, senki sem tökéletes, de kizárólag csak úgy lehet megtanulni, ha csinálod!

Ahhoz konkrét probléma kellene.

Mindenkinek van nehéz időszaka, de, igenis meg kell rázza magát az ember.

Manapság ez lett a divat, mindenről a szülők tehetnek és a borzasztó gyerekkor..

Nem hibáztatni kell. Rázd meg magad, dönts, menj!

Egyszerűen nem merek dönteni, pláne éles helyzetekben, húsbavágó kérdéseknél. Elegem van.

Kis szitukban max. De valahogy soha nem bírom meghozni a sorsomat meghatározó fontos döntéseket. Pedig már a cél előtt vagyok.

Most is mentem volna be a szanatóriumba, mert annyira kész vagyok lelkileg, de megijedtem és visszafordultam. Annyira elegem van már..

Szerintem a szülői vasszigor miatt lettem ilyen. Mindig helyettem döntöttek, túlságosan fegyelmeztek engem, most meg már annyira önbizalomhiányos vagyok, hogy azt se tudom, hogy a kék, vagy a sárga pólót vegyem-e fel.

Rossz döntést meg nem akarok hozni, hoztam már eleget...