Törvényszerű, hogy minden házasság kihül? (beszélgetős fórum)

Mi élettársak vagyunk 13 éve.

Jóban-rosszban.

Pedig nem sokat jósoltak nekünk,mikor összekerültünk.

Nagyon fiatalok voltunk.

Én terhes lettem 16 évesen,ő pedig egészen a szülésig külföldön volt.

Mégis kitartottunk és ki is fogunk egymás mellett még sokáig.

Még akkor is,ha az élet nem volt túl kegyes hozzánk.

Átvészelünk mindent.

akkor küldök csak így virtualice egy kis örömöt még,

a szüleim most töltötték a 60 éves házassági évfordulójukat :D

és még mindig szeretik egymást :)

mi csak 35 leszünk lassan, de a szerelem és a szeretet még mindig nem hiányzik a kapcsolatunkból :)

hogy miért válnak sokan? nem a megunás miatt, inkább azt hiszem lusták megbeszélni a gondokat, könnyebb odébb állni :(

sajnos.

pedig ha tudnák az illetők, minden házasság alapjában véve egyforma, a gondok hasonlóak, némi túlzással, de az élet hozza magával a megoldásra váró problémákat, de hiszen ettől nevelődünk és tanulunk sokat :D

Jó látni, hogy vannak itt huszon, harminc éves házasok is!Megnyugtató. :) Mi 10 éve vagyunk együtt és még mindig nagyon szeretjük egymást (én pl olyan szerelmes vagyok, mint az elején :)).De egyre több számomra tökéletesnek hitt házasság megy tönkre a környezetemben. Pl: egyik barátomék most válnak 20 év után, mert a pasi bár szereti a feleségét és hibát nem talál benne, valahogy mégis "megunta", másra vágyik, olyan tulajdonságú nőre, aki éppen ellentéte a feleségének.

Meg olyen sokat hallom ismerőseimet x év házasság után panaszkodni a párjukra. :( Ez annyira elszomorító. Én meg annyira nem szeretném ezt. Amikor mondok valami kedveset a páromnak, ő is mindig azzal jön, hogy na, jó most ezt mondod, de majd még 10 év múlva nem így fogod látni. De, miért ne láthatnám így? Az ismerőseim hülyének néznek, amikor azt mondom, hogy 20 év múlva is lehet szerelmes az ember ugyanabba a valakibe.

Annyira igaz!!! Egészen egyszerűen csak másként tudunk szeretni. Nálunk hatalmas különbségek vannak etéren - ha jól meggondolom. Sikerült engem is rádöbbentened erre a nyilvánvaló igazságra. Neked is köszönöm.

Lehet, hogy ma megint lila homlokkal megyek aludni a sok aha-effektus hatására?

A mienk is 32 éve... de most lyan súlyos mélypontra jutott, hogy "menekülőre fogtam".

Sosem volt "összezördülés mentes"... az érzzelmeink a mai napig igen magas hőfokon izzanak. Tán most se lesz még vége? Érdekes ez a gondolat, amit most ébresztettél bennem.

köszönöm.

Nem törvényszerű, ha elfogadjuk a másik hiányosságait, és azzal együtt is képesek vagyunk szeretni.

Az én párom például egy olyan családban nőtt fel, ahol a szülők nem igazán szeretgették sem egymást, sem gyermekeiket, ezért ő sem lett olyan érzelgős/bújós, én pedig rettenetesen az vagyok és mikor elmúlt a rózsaszín köd, ezt nagyon sérelmeztem és már-már pengeélen táncolt a kapcsolatunk (részemről) emiatt, amit persze ő is megérzett és soha nem felejtem el, ahogy akkor könnyes szemmel magához szorított. Láttam a szemeiben, hogy mennyire fél hogy elveszít... Akkor döbbentem rá, hogy ő nem szeret kevésbé, egyszerűen csak másképp.

Én most élem át,hogy milyen rossz,ha távol van,ráadásul betegen.

ilyenkor lehet csak igazán,hogy mennyire fontos.

Nem törvényszerű :)))))

A miénk már 45 éve tart, minden kihülés nélkül

-de nem összezördülés mentesen- mert szerintem ahol érzelmek vannak ott elkerülhetetlen :))

Sziasztok!

Nagyon igazad van!!!!

Mi 12 éve vagyunk együtt, 10 éve vagyunk házasok. Két gyermekünk van, kincsünk betegen született....

Mindent meg tudunk oldani, mindent meg tudunk beszélni. Nagyon sok "munka" van a kapcsolatunkban, de ha mind a két fél akarja nem hül ki a házasság!

Nagyon szerelmesek vagyunk még a párommal egymásba:))

A kapcsolat is olyan, mint egy virág. Ha nem ápolod, nem gondozod, nem törődsz vele, akkor elszárad, "kihűl".

Néha tök jó csak úgy spontán megajándékozni egymást, csak kettesben lenni (mondjuk nincs gyerekünk - kettesben vagyunk), a mindennapok néha nehéz túl élni, de este egy ölelés, egy összebújás tök sokat segíthet. Reggel 5 perccel előbb felébredni és lustálkodni :)

Valahogy így tudom elképzelni, hogy ne hűljön ki a kapcsolat.

De, környezetemben látott tapasztalataim alapján, sajnos ez törvényszerű. Teljesen törvényszerű :(

Sajnos ez van, de persze nagyon sokat lehet és kell is tenni ellene.

Nem. Valóban nem törvényszerű, de sorsszerű lehet... és csak lehet... mint ahogy a sorsunkat alapvetően tudjuk irányítani, ebben a vonatkozásban is sokat tehetünk.

Bizony sokszor nem könnyű a dolgunk itt sem.