TKÉ testen kívüli élmény (beszélgetős fórum)
Vagy csak neked nem tűnik fel, hogy érezted:)
Amikor álmodba kinn vagy az a természetes. Bár sokan mint én is ekkor is tudatába vannak, hogy épp alszanak és ez másik világ :)
Kedves SAKKOZZUNK!
Mivel nem loptad a tudást, gondolom megtapasztaltad és azt követően tanultad is, így valami alábbi elfogadható válaszra várt az ide betérő hitetlen és hívő egyaránt.
„Mit is nevezünk testen kívüli élménynek, hogyan fogalmazza meg ezt a jelenséget az ezotéria? A testen kívüli élmény (a továbbiakban csak TKÈ) egy olyan tudatállapot létrejöttét jelenti, amikor az asztráltest elhagyja a fizikai testet. Az éber tudat ideiglenesen elszakad a fizikai testtől, amely egy önmagunk által létrehozott transzállapotban vagy spontán történik meg. Ez a transzállapot lehet az alvás folyamata vagy egy általunk létrehozott nyugalmi állapot. De sokan úgy is magyarázzák, hogy a TKÈ során a lélek hagyja el a fizikai testet. És itt álljunk meg egy pillanatra. Mi oka lenne a léleknek elhagyni a fizikai testet? Hogy fejlődjön és tapasztalatokat szerezzen - válaszolja az ezotéria. De hát a lélek éppen a fizikai test megtapasztalása által fejlődik, minek kellene ehhez elhagynia a fizikai testet. Ha elhagyná, az a halállal lenne egyenlő.
A TKÈ nagyon hasonló tudatállapot az álomhoz, azzal a különbséggel, hogy ez sokkal tudatosabb. Tehát a megélt élményt, mint valóságot fogadjuk el, hiszen ebben az állapotban képesek vagyunk látni, hallani, érzékelni, sőt még tapintani is. De mint tudjuk az álom sem valóság. A TKÈ esetén teljesen úgy működünk (vagy az az érzésünk), mint az anyagi világban, azzal a különbséggel, hogy a gondolataink azonnal képesek megvalósulni. Tehát ha kigondolunk valamit, az meg is történik. A testelhagyás nagyon jó és izgalmas érzés, pont ebben rejlik a veszélye.
Ha az működne, hogy valaki el tudná hagyni (tudatosan) a testét és más fizikai vagy szellemi világokat lenne képes meglátogatni, „félisteni” tulajdonságokkal rendelkezne. Félistenek pedig a földön nincsenek. Egyetlen élőlény sem hagyhatja el azt a síkot önszántából, ahova beleszületett és ahol élnie kell.”
A fentiek után - talán az ide betérők kapnak valami fogalmat arról, amiről beszélnél és talán megtapasztaltál, és ez talán majd a további vitáidban segítségedre lesz.
Én teljesen értem, csak amit mondasz az nem igaz.
Inkább Te nem érted hogy én mit mondok, meg a világ működését úgy ámblokk.
De sosem késő tanulni.
Nem csak neked szólt, hanem úgy ámblokk. Viszont nem érted, mit írok s miért, ezért felesleges a kommunikáció erről veled vagy az ilyen típusú/gondolkodású emberekkel erről a témáról...
Ragaszkodsz a nézetedhez. Ha neked ez így megfelel, akkor tedd,engem nem zavar - mi meg abban érezzük jól magunkat, amiben mi vagyunk.
Asztrálutazás: titkok a jövőről
Minden éjjel öntudatlanul kilépsz a testedből, és asztrálutazásra indulsz, ahol számos múltbeli összefüggés és jövőbeli titok tárul fel előtted, ha hagyod magad...
Ez gondolom nekem szól, úgyhogy válaszolok.
Az objektív valóságot a tudomány tárja fel és nem a spiritualizmus.
A tudomány működik, hiszen folyamatosan bizonyít az által, hogy használható eszközöket ad a kezünkbe, pl. ezt a számítógépet amin gépelsz. Űrszondákat juttat a naprendszeren kívülre, a Marsra stb. Az illúziók itt nem sokat érnének.
Persze gondolhatjuk azt hogy minden illúzió, de a világ valóságosságának kérdése nem elméleti, hanem gyakorlati kérdés.
Úgy némelyeknek:
Nem minden spirituális ember gondolja azt, hogy nem célja mások meggyőzése. A tudósok, akik szintén spiritualizmusban hívők, a tanítók/mesterek (kik ama bizonyos céllal születtek le, hogy megtanítsanak - pl. Franz Bardon mágus), az egoisták, kiknek meggyőződésük, hogy csak az lehet a jó irányelv, ami az övék...na ők biztosan "bizonyítani", alátámasztani akarnak téziseket.
A legtöbb spirituális útra lépett ember, ki már jó ideje azon lépdel, azt már nem érdekli annyira, hogy a kétkedők elfogadják-e nézeteiket vagy sem. Nem azért, mert hibát találhatnának benne, hanem pusztán azért, mert a spiritualizmus ad egy olyan "nyugalmat", ami nem kér bizonyítást, csak elfogadást, átélést, megtapasztalást.
Van kétkedő, ki csak provokál, s olyannyira meggyőződéses materialista, hogy azt felismerve, teljesen felesleges a vele való kommunikáció, mert csak energiát szív el azáltal, hogy kötekedik.
Más kétkedők meg úgyis ha eljutnak arra a pontra, hogy utat nyitnak egy másik gondolkodásmódra, amit meg is tapasztalhatnak, majd elindulnak rajta. Egy idő után meg rájönnek, hogy jééé, tényleg, az úgy van, ahogy több helyen hallotta, leírták stb.
Összegezve, a legtöbb spirituális ember parttalan vitának tartja hite bizonyítékokkal való alátámasztását, így szükségét sem érzi sok esetben, pont azért, mert a spiritualizmusban való hit/élet egyfajta tudást hoz felszínre, ami mindenkiben benne van s csak egy ajtót kell kinyitni hozzá; de aki (a materialista) rángatja azt, ahelyett hogy a kulcsot használná, az nem fog átjutni rajta...
A spirituális ember a valóságot látja, illúziók nélkül.