Titokban, tilosban (beszélgetős fórum)

Nem, nem értettem félre.

Nem olvastad, hogy ő miket írt?

Azért, mert nem telepedünk egymásra, vagy mert öregek vagyunk? Nincs testi kontaktus. Ezt honnan veszi?

A magyaroknál megy az eltávolodás? Szerencsére itt vagyok és nem kell elviselnem az adott más kultura begyepesedett nézeteit.

Úgy mondanám, hogy ne induljon ki magából!

Röhejes tud lenni sokszor Gribedli. Azt hiszi, hogy nagyon okos, aztán meg úgy kezd el magyarázkodni, hogy másokat rugdos.

Baromira nem érdekel, ha valakinek az jó, hogy minden percéről el kell számolnia (mert ugye a sorozatot otthon nézi és az edzés is otthon van, azaz ki nem lép a házból egyedül), de ne találgassa, hogy nálunk mi van, vagy másoknál mi van.

Nevetséges!

De, akárhogy próbálod most kimosni magad az egészből, ez rátelepedés, ellenőrizgetés, szabadság korlátozás, csak próbálod szépen előadni. Hogy ez kinek jó, fogalmam sincs. Nekem nem, az biztos.

Szerinted nincs testi kontaktus, ha nem dolgozunk együtt? Szerinted csak akkor van testi kontaktus és egyebek, ha egymásra tapadunk?

Ki írt az én igényeimről?

Szerinted azért vagyunk együtt 30 éve, mert halálra unjuk egymást? És én vagyok a szűz Mária? Meg egyébként is. Ne találgass a kapcsolatomról.

Attól, hogy mással is szóba állunk, és attól, hogy nem játszuk el a sziámi ikret, nem féltékenykedünk, nem számoltatjuk el egymást, nem dolgozunk együtt még elhiheted, hogy van testi kontaktus, jó a humorunk is, és sosem untuk egymást.

Nem, nem távolodunk el egymástól azért, mert nem együtt dolgozunk, nem jön velem a barátnőimmel kávézni és fecsegni, nem megyek vele sörözni a haverjaival, stb.

Szép lenne, ha még tornázni is járna velem:DDDDD

Röhejes amiket írsz.

Én nem kétlem, hogy ez nektek megfelel, de ne közvetítsd azt, hogy mert te előnybe részesíted a rátelepedést, az a jó. Az nem jó! Senkinek! de érezzétek jól magatokat.

Tehát, sokadszorra írom neked: azért mert idősebb vagyok nálad nem vagyok öreg, nincs gond a szexuális életemmel, egész sok pasi megnéz a mai napig, és férjemen kívül nagyon sokan kedvelik a társaságomat. És a férjemre is igaz, hogy nem egy vén sz@ros, hiába annyi idős amennyi nincs potenciális gondja, jóképűnek tartja sok nő, és sokkal jobb a humora, jelleme, mint sokak akár itt is. Azért, mert én nem telepedek rá másra, attól még egész jó a házasságom, attól, hogy nem kell elszámolnom a férjemnek, és neki sem nekem, még van testi kontaktus.

Sok nő örülne, ha friss kapcsolatban annyit kapna a párjától, mint én a 30. évben, és sok pasi is örülne, ha 30 év után a felesége olyan lenne mint én.

Érted!?

Így teljesen okés, sőt tökéletes.

Nem tudom miért jött át úgy, mintha nem lenne egyetlen külön töltött perc, valószínűleg Channa is rosszul értelmezte - velem együtt :)

Hobbim nekem is van. Reggel korán kelek, és akkor edzem, vagy akkor nézem meg a kedvenc sorozataimat, amiket felveszek előre. Mire felébrednek a többiek, már meg is reggeliztem.

De ez is olyan, hogy pl nekem a kertészkedés is hobbi meg szeretek főzni meg szeretek kutyázni és ezeket a férjem is szereti csinálni, szóval teljesen összefonódik, hogy hobbi, tennivaló, mert ezeket is együtt csináljuk. Ahogy gondolom, egy csomóan, akik szeretik a természete meg a kertet, azok ezt általában együtt szokták csinálni.

Nincs ezzel semmi baj, ha mindkét fél igényei hasonlóak.

Ugyanez áll azokra, akik viszont szeretnek néhány órát egyedül tölteni, saját hobbival, vagy baráti körrel. Szerintem meg kell hagyni a másik fél szabadságát abban, hogy akár így, akár úgy szeretné, megkaphassa, amire szüksége van.

Ha például egy olyan társat kényszerítenének arra, hogy sülve-főve együtt legyen, aki nem ilyen típus, ki fog törni. Az "együttélő" típus pedig akkor sem menne külön sehová, ha kifejezetten utasításba kapná :)

Az nem jó dolog, ha engedélyt kell kérni programokra, csak mert megszokottól eltérőek.

Mi is ez a típusú pár vagyunk. Bár a férjemnek több céges megjelenése van, amire egyedül jár, külön nem mászkálunk el, és egy légtérben is tudunk külön foglalkozni a dolgainkkal (nyilván ehhez az kell, hogy hasonló érdeklődési körünk, hobbink legyen).

Én nem tudnék olyan kapcsolatban élni, ahol mindenki megy a szélrózsa minden irányába. Nem a bizalmatlanság miatt - bár szerintem ez egy kapcsolatnak sem tesz jót -, hanem, mert én nem bírom a nyüzsgést egyáltalán.

Persze ahány ember, annyi fajta kapcsolat. Mindenkinek más a jó és egyik sem rosszabb a másiknál.

Egyébként egyszer talán pont itt olvastam egy kommentben, vagy cikkben, hogy megkérdeztek egy nagyon régóta házas bácsit, hogy mi volt a titka a kapcsolatuknak, és azt mondta az, hogy nem jártak el egymás nélkül szinte sehova, ahová csak lehetett vitte az egyik a másikat. Így mindenről közös emlékeik és élményeik lettek, amik szorosabbá tették a kapcsolatot.

Nem vagyunk egyformák. Egyikünknek jó a minden idő együtt töltése, a másikunknak meg nem. Ahogy írod, az a fontos, hogy mindkét félnek megfeleljen.

Én sem tudnék senkivel sem 24 órából 23-at együtt tölteni, kell nekem a külön tér és idő.

Munka közben munkáról beszélünk, munkán kívül nem. Ne is akard megérteni, mondom, hogy más kultúra, az olaszok intenzîvebben élik és jobban kimutatják az érzelmeiket, igénylik a kontaktust (pl az ő ötlete volt anno, hogy menjek át hozzájuk dolgozni, amikor megismerkedtünk). Bár nem mondanám, hogy a magyarok között ne lenne ilyen, mert van, és azok értik miről beszélek, de én el tudom fogadni azt is, ha máshogy élik meg, nem hasonlítgatok össze, pláne egy olyan világban, ahol az emberek egyre inkább távolodnak

egymástól, én pozitív dologként élem meg, hogy vannak helyek, ahol nem ez a bevett szokás.

Szerintem csak egyszerűen ne menjünk bele, hiszen van, akinek az a jó program, hogy egymás mellett olvasnak egy könyvet, vagy ki-ki elmegy haverozni, baràtnőzni, van, aki meg együtt csinál mindent. Nem vagyunk egyformák.

Szerintem valamit fèlreolvastál, mert egy szóval nem írtam, hogy BE kell számolnia valamiről, hanem azt, hogy nincsenek szürke zónák mert én el tudok számolni a másik idejével (fejben), mert tudom, hogy mikor hol volt, mert nagyrészt együtt vagyunk.

Rabszolgaságról pedig szó sincs, hiszen ezt az elején tisztáztuk, hogy nekünk ez így jó és ha egyszer majd mégse jó, hát akkor  kisétálunk egymás életéből mert nem tartunk pisztolyt a màsik fejèhez.

Értem amúgy, hogy ha neked  nincs igényed annyira a testi kontaktusra, nekem  igen, ezért ha ez akadályozva van, mert a másik meg nem ilyen, én bele sem megyek egy kapcsolatba, vesződni minek?  Ha nem illünk össze, akkor teljesen felesleges.

Aztán, hogy unni a másikat? Akit unok, azzal nem kötöm össze az életemet egy percig sem, és ha a másik unna engem, ne tegye ő sem, de mondjuk eleve nem megyek férjhez olyanhoz, akit unok, vagy meg tudok tőle csömörleni.

Sőt, ha valami változik, ezt  utólag is meg lehet mondani ès felbontani egy köteléket, ha már nem érzem jól magam. Szerintem aki gyakran keresi, igényli a távollétet a màsiktól, az előbb utóbb emberileg is eltávolodik, akkor minek együtt maradni? Ha nem beszélgetnek, nem szeretik a másik társaságát, bocs, kinek mi fér bele. Nem vagyunk egyformák. Ha annyira nagy hangsúlyt kap a külön program, talán két ember nem annyira illik már össze.  Ha egy reggel így ébrednék, szépen elé állnék és megmondanám, hogy köszi, ennyi volt. Ahogy elfogadnám azt is, ha a másik dönt így. 

Elképzeltem...

Hát....

Horror:DDD

Én sem tudnám elképzelni, de azt elhiszem, hogy másoknak úgy jó. Hiszen nem vagyunk egyformák. :)

Még jóval azelőtt, hogy a férjemet megismertem volna, volt egy barátom. Főzött, mosott, takarított, szóval festeni nem lehetett volna készségesebbet. Minden nap elkísért a munkába, délután elém jött a buszhoz. Hát bocsánat a kifejezésért, de egy egészségeset kakálni nem tudtam tőle :) Egyszer hazafelé menet látom a tömött buszon, hogy ott van a buszmegállóban... erre én sunyin nem szálltam le, továbbmentem. Még aznap este megkerestem, és mondtam neki, hogy nem bírom tovább :) Szegény, nem értette, mit rontott el... Semmit, csak különböztek az igényeink.

Ugye!?

Jó a munkáról nem beszélünk, mert én olyat dolgozok, amihez a férjem nem tud hozzászólni, ő meg olyat, amihez én, de a kollégákról fecserészünk azért:D

Látszatra....

El nem tudom képzelni, hogy a házasság azt jelentse, hogy minden percben együtt legyünk.

Számomra ez unalmas is...

A sógornőm (tudod, aki már nincs), ő is minden percben együtt volt a férjével. Együtt dolgoztak, együtt mentek mindenhová, és még otthon is tudtak beszélgetni.

Egyszer egy igen fura eset történt. Itt laktak még akkor Db-ben, és megkértem a férjét, jöjjön már át, mert totál elment az áram az egész lakásban, és fogalmam nem volt, mit hol kell kapcsolgatni, még zseblámpám se volt. Alig volt ott pár perce, a sógornőm már hívta telefonon, hogy hol van. Nem is értettem. Ráadásul kihallatszott a telefonból a hangja, és ingerült volt.

Én próbáltam egy olyan magyarázatot találni erre, hogy annyira "összenőttek", hogy még ilyen rövid időt sem tudnak egymás nélkül eltölteni.

Tőlem is idegen ez a viselkedés, nem kicsit, de megértem, ha valakiknek így jó. És tény, hogy az ő kapcsolatuk (látszatra legalábbis) sokkal jobb volt, mint a miénk.

"csak otthon impotens" :))

bexarok :DDDD

Te pont a bizalmatlanságról beszélsz, úgy, mintha az lenne a bizalom:DDD

Nekem mindegy, de ez tényleg nem bizalom.

Együtt dolgozni és szinte minden percet együtt tölteni? Hát itt aztán nincs ápolva egy kicsit sem a bizalom.

Elszámolni minden perccel? Minek?

Fúúú, én ezt betegesnek tartom. Nehogy már be kelljen számolnom minden percemről, hogy mit csináltam. Ez rabszolgaság.

Na, mindenki csinálja úgy, ahogy jó neki, én az ilyen rátelepedést nem bírom. Szerintem az nem bizalom, hogy be kell számolni, ha nem mehet a másik sehová külön. Én megfeszülnék, ha a férjem elkísérne a céges bulikra, vagy ha nem mehetnék a barátnőimmel soha sehová nélküle.

Szerintem akkor mondhatjuk, hogy bízunk a másikba, ha nem rendezünk féltékenységi jelenet és egyéb dolgok kapcsán sem, a külön töltött idők után.

Mi teljesen megbízunk egymásba, mindig voltak külön programjaink, sosem féltékenykedtünk, sosem számoltatjuk el a másikat. És a bizalom meg van már közel 30 éve:DDD