Tisztelettel kérdezem azoktól, akik úgy élték le az életüket, hogy ,,mit szól majd a falu népe", végül mit szóltak? (beszélgetős fórum)

Tudom, mire gondoltál, de bicces kedvemben vagyok, meg nem szeretem a vas kifejezést.. 🙄😅

A negyedik piercingemre készülök, pénteken. ;)

Mondanám, hogy megkérdezem a rokonomat, de minek...változás nem lesz. Talán igazi válasz sem. Furcsa dolog ez, mert pl. nálunk a családban, a rokonom mindig mindent aszerint csinált, hogy "Jaj, de mit mondanak!"...

Életemben nem voltam ilyen, sőt egyenesen undorodom az ilyesmitől, mintha nem élhetném azt az életet, amit akarok és ez borzalmas lelki teher lehet! Mindig azt hallgattam, hogy ne legyek merész stílusú, ne vegyek fel feketét, jaj, ne legyen piercingem, mert majd meglátom, mindenki milyen fejet vág a faluban...

Legyek olyan, mint mások. De én nem akartam, mert úgy nem lettem volna önmagam. Szóval, mikor először felnyírattam a hajam, majdnem vérszemett kapott a rokonság, hogy nem hiszik el, miért vagyok ilyen..mintha valami nagy bűn lenne, hogy nem vagyok átlagos. Mintha valami bűn lenne, ami miatt majd mit szólnak....és ez nem kifejezetten "csak" egy szoknya, ami rövid, de felveszem..

Van ahol igen komolyabban is "neked mennek" amiatt, hogy nem olyan vagy, mint mások...tehát nem illesz bele a falu kialakított képébe...

Hááááát mi pedig kocsmárosok voltunk egy darabig, azért tudom.

Ilyen időben szerettem a jégveremben tartózkodni.

Persze lefagyott ám a.....

Sejhaj Rozi, vasárnap kirándulunk....-:DDDDDDDD

125-ös Csepel Danúviával kezdtem én is 9-éves koromban.

Utána vettem a 250-es Pannóniát, ami sokkal jobban mászta a Kékesre vezető utakat.

No de egy bükkaljai kis faluban történt, hogy mi, két barátnő, és a két, akkor még kicsi húgom találkoztunk a faluban a barátnőm udvarlójával, aki motorral volt. (Nem odavaló fiú volt, csak ő is ott töltött pár hetet.)

Elvitte motorozni a nagyobbik húgomat, aztán persze a barátnőmet.

Anyámat azzal fogadták a faluban, hogy a két kislányt otthagytuk sírni, mi meg elmentünk motorozni a fiúval. Szerencsére anyám nekünk hitt.

Megjegyzem, ha tényleg otthagytuk volna a két húgomat egyedül, mármint ha a 125-ös motorra én is és a barátnőm is egyszerre felülhetett volna a fiú mögé, akkor biztosan legalább három nagyszájú szaladt volna vigasztalni a két kislányt és ott várta volna, hogy visszaérjünk mi cédák.

Azt is elég jól ismerem, mert Apám onnan származik, és az első feleségem is.

Nagyon szép, különösen a park(ok) környéke.

FI...nem offolok tovább.

Biztos vannak olyanok is.

Abban az időben én ismertem nagyon jó padokat/helyeket, azért mert az egyik rokonom erdész volt.

Azon a részen a kedvenc helyeim Mátrafüred, Mátraháza, Kékestető volt.

Ami azt illeti, sehol ninsc már kispad. Ahol volt is, elbontották.

Azt is észrevettem, hogy sokszor a pasik terjesztik inkább a fullánkos híreket!

Gyöngyös/Hatvan környékét elég jól ismerem, mi ennek a dalnak a szövegét kicsit átformáltuk....

[link]

Igen, itt a faluban is az a szokás, hogy inkább a kapuban álldogállnak ellenkező nemű ismerőssel beszélgetve, mint hogy behívják.

Ha csak rövid is a hátban töltött idő, a "Láttam bemenni x.y-hoz!"- típusú mondatot roppantul jelentőségteljes arcjátékkel és hangsúllyal tudják előadni.

Dehogy csökkent!

Egy fiú ismerősöm mesélte, hogy neki " 3 szeretője volt" tőle sokkal idősebb férjes asszonyok. Csak mert eladott tojást nekik és bemerte hívni magához őket. A falu népe mindjárt elkezdett kombinálni.

Hogy mit szóltak? Ki emlékszik már rá?

Faluhelyen még dívik ez a "meg fognak szólni" az idősebbek körében, de ez is már egyre kevésbé. Akinek van unokája, rajtuk keresztül megtanulták elfogadni a változásokat.

Gyermekkoromat vidéken éltem, de már akkor sem adtak sokat a pletykáló vénasszonyok rosszindulatú pletykáira.

Szerintem nem érdemes túlságosan törődni azzal, hogy "szájára vesz majd a falu", vagy sem. Akik egy ilyen kisszerű dolog miatt kipletykálnak, azok valószínűleg nagyon unatkozhatnak, és unalmukban biztosan találni fognak valakin valami kivetni valót, amin aztán csámcsoghatnak egy jóízűt.

Persze, az ember egy bizonyos szintig alkalmazkodik a kialakult normákhoz, de nem tesz jót, ha túlságosan görcsölsz azon, hogy mások mit fognak szólni, és ettől való félelmedben nem teszel meg olyasmit, amihez egyébként kedved lenne.

(Saját tapasztalatból beszélek :))

Nyilvánvaló, hogy nem dőlt össze a világ, de ezt esetleg a szorongó észre se vette.

Én azt hittem, a "falu szája" jelenség már csökkent, de nem.

Szívrohamban váratlanul elhunyt az egyik szembeszomszéd. A mentők sem tudtak segíteni.

Aztán az a hír keringett, hogy az élettársa vágta el a torkát, aki aztán megbolondult és elvitték Vácra a diliházba. (Innen Heves megyéből...)

Az sem zavart senkit, hogy a pasas változatlanul látható az utcán. Nem vitte senki sehova.

Értem.

Jó szórakozást kívánok, nekem mennem kell a dolgomra.