Tipikus férfi?

Van egy haverom, akit ovis korom óta ismerek, és együtt van 4 éve egy lánnyal. A lányt is ismerem iskolás korom óta, együtt nőttem fel velük.

Amikor elkezdtek járni, a férfi udvarolt, verseket írt, becézgette a barátnőmet, és másfél éven keresztül minden jóval ellátta. Majd össze költöztek és mindennapjaikat egymással osztották meg.

A sok udvarlás, meglepetések, ajándékok és szép szavak lassacskán eltűntek, és mára már ott tartanak, hogy a férfi nem mondja azt sem, hogy "szeretlek".

Ám az a haverom védelmére szolgáljon, hogy a barátnőmet mindenben támogatja, segíti az iskolájában, a mindennapi nehézségekben, csupán egy dolog, ami hiányzik belőle, még pedig a gyengébb oldala, mint az, amikor udvarolt.

A barátnőm sokszor kibukik emiatt, és úgy érzi nem ezt érdemli és néha neki is járna egy-egy ölelés.

Sokan azt tanácsolták neki, hogy ilyen fiatalon (24 éves) hagyja el, és válasszon mást, aki jobban szereti. De szerintem is, és a barátnőm szerint is, a haverom imádja a barátnőjét, csupán nem a szavak embere, hanem a tetteké.

Ezt az egészet csak azért meséltem el, mert én is elkezdtem járni pár hónapja egy férfival, és mintha ugyanebbe a helyzetbe kezdenék lépni.

Érdekelne, hogy más is volt már ilyen helyzetben? Mit tennétek? Elhagynátok, csupán pár kedves szó nem kimondása miatt, vagy tennétek a kapcsolatért annyit, hogy ezeket feledésbe merítitek?

És tényleg ilyen a tipikus férfi; hogy nem dicsér már a kapcsolat 3. éve után, valamint nem látszik rajta, hogy szerencsésnek érzi magát, esetleg hálás az életnek, hogy vagyok neki?

Esetleg velünk van baj, és sokat kérünk? Mert mindketten a barátnőmmel már sokszor megbeszéltük ezt a barátunkkal, de kb. egy hétig ment, hogy "megerőltesse" magát.

Remélem kapok választ, kíváncsi vagyok a Ti élményeitekre is!