Ti szülnétek olyan férfinek gyermeket, akibe nem vagytok szerelmesek, de ő nagyon szeret és már 4 éve ismeritek egymást? (beszélgetős fórum)
Egyetértek!
A szerelem csak egy dolog a sok közül.
Én ennyi idős voltam, mikor kiléptem a házasságomból, mert rájöttem, hogy nem vagyok szerelmes a férjembe. Akkor már próbálkoztunk egy ideje a babával, de szerencsére nem sikerült. Volt utána két viharos kapcsolatom, találkoztam 1-2 hülével internetes társkeresőn, majd mikor már nem számítottam semmi jóra és feladtam a családról szóló vágyálmaimat is, akkor megláttam a mostani férjem adatlapját! Boldog házasságban élünk, van két szép gyermekünk, szóval én azt mondom, hogy ne menj így bele, mert nem leszel boldog! A gyermek nem pótolja a szerelmet. Sok örömet ad, az tény, de akkor is hiányozni fog valami!
Én azt kívánom, hogy találd meg a boldogságod, igenis fontos a kölcsönös érzelem! Most 35 éves vagyok, nem késtem le semmiről.
Pont a napokban olvastam egy blogon cikket a nőről, aki szerelem nélkül ment hozzá a férjéhez és szült neki gyereket, majd x év után előkerült a régi nagy szerelem, és borítani akar mindent.
Mérlegelj. Ha a pasi is tisztában van vele, akkor nem zsákbamacska, ez igaz. De vajon le tudnál-e élni valakivel így egy életet? Ha azt mondod, hogy igen, akkor ki tudsz-e később tartani a döntésed mellett? Mert a gyereknek 5 év múlva gáz lenne azt mondani, hogy "igazából sosem szerettem apádat, szóval elválunk és kész".....
26 évesen meg még semmiről nem vagy lemaradva.
Te mennyire szeretnél most gyereket???
A valós és kölcsönös szerelem minden ember vágya. Ez egy olyan vágy ami talán el sem múlik. Ha a másik cserbenhagy, okkal történik. Az ok nem feltétlenül Te vagy, lehet Ő. Ilyenkor vannak akik árulásnak veszik, és hibáztatják a másikat, aki legalább felvállalta, hogy ne nyúzzák egymást.
Az életet nem célszerű túlbonyolítani.
Akinek szerelem kell, az mindig vágni fog rá. Ha letisztázza mire vágyik, mitől boldog, és tesz érte el is érheti. Ehhez olyan partnert célszerű választani akivel ez a működtetés kölcsönös, így egymásnak adják az energiát.
Nehéz kérdés. A válasz attól függ, hogy mennyire vagy kényszerhelyzetben. Ez most lehet, hogy furán hangzik, de sajnos a babaválallás egy nő számára sajnos nagyon is függ a környezettől, az anyagiaktól, a lakhatási, munka és egyéb lehetőségektől...
Én szerelembe szültem és nagyon nagyon mélyre kerültem miután cserbenhagytak...
Ha újra dönthetnék akkor a 98. szempontom lenne a szerelem. Sokkal fontosabb a biztonság, megbízhatóság, kiszámíthatóság.
Az ember érzelmi rendezettsége belső rend eredménye. Tisztában vagy vele régebben miért szeretted a másikat másként? Érzed a mélységet abban, és a hiányát ami ebben nincs meg?
Ez egy olyan döntés, amit elsősorban benned dől el.
sokan kergetik a "boldogság kék madarát".
Nem támadlak, de miért érdekel más véleménye? Azért mert belső bizonytalanság uralkodik benned? Ha igen, akkor javasolnám a rendezését, és aztán gondolkozzatok a babán. :)
Ha ennyi idő alatt nem szerettél bele.....akkor már nem is fogsz. Szerintem. Életed végéig úgy akarsz valakivel élni, hogy nem vagy bele szerelmes? Jó, persze 80 évesen már nem ugyan azzal az érzéssel szerelmes az ember a másikba, mint az elején, szépen lassan átalakul szeretetté. Vagyis ezt mondják a "tapasztaltabbak". Ami akár jobb is, már akkor nincs az a "rózsaszín köd".
Én biztos nem szülnék Neki, max. akkor, ha 40 körüli lennék, és vészesen fogyna az időm. De ezt a helyzet hozza. Én az idén szültem, és olyan csodálatos egy olyan embert "megajándékozni" egy Picikével, aki a kettőnk SZERELMÉBŐL lett.
A szerelem egy idő után átalakul erős szeretetté,kötödéssé.
Nem tudom,hogy a "kedvelem,szeretem" elég e lehet ahhoz,hogy egy kisbabát(vagy majd többet)felneveljetek együtt.
Ha én valakit csak szeretnék meg kedvelnék,nem szülnék Neki,csak ha az a szeretet OLYAN szeretet:)
Remélem érted:)
Én is és ő is szeretne már babát. Aránylag minden rendbe köztünk, de én nem vagyok szerelmes belé. Kedvelem, szeretem, de nem úgy ahogy régen egyszer szerettem valakit szerelemmel. Ő viszont nagyon szeret (az én érzéseimmel tisztába van) 26 évesen várjak még az igazira, hogy újból valakibe beleszeretek?
Kérlek ne támadjatok nem a válaszok alapján szeretném ezt eldönteni.. csupán véleményetekre vagyok kíváncsi. Volt már esetleg valaki így?