Ti mit tennétek...ha (beszélgetős fórum)

Kicsit hosszu lettem, de egy storyt meg elmeselek gyorsan.

Egyik batatnom borzalmas szigorral neveli ket gyermeket. A kislany 2.5 eves - orokbefogadott -, a kisfiu 1.5 eves sajat. Mindig mondta nekem, h utal boltba menni veluk, mert katasztrofalisan viselkednek. Egyszer bementunk egyutt a Br... Bababoltba. Csak a kisfiu volt velunk. A gyerekek ultek a bevasarlokocsiban, mi nezelodtunk. A kisfiu folyamatosan hisztizett. Ez kellett, az kellett, ki akart szallni a kocsibol stb. A Vandi lanyom ult szepen, en mondtam neki, h most megkeressuk a bodyt, amit kineztem neked, most megyunk a pelenkakhoz, a konyvekhez stb. A Vandus ismetelgette szepen, amit en mondtam es KOMMUNIKALTUNK! Lefoglalta. A penztarhoz ertunk, ahol marha draga kisebb-nagyobb allatkak voltak kirakva a polcra. A Vanda kert egy jo nagy lovat. Mondtam neki, h csak megnezni szabad es kerem vissza a polcra. Elfogadta. Baratnom a kisfia kezebe nyomott egy ugyanolyan lovacskat szo nelkul. Mikor rajuk kerult a sor a fizetessel, kikapta a kezebol, kozolte vele, h vissza kell tenni!!! A kisfiu borzalmas sirasba kezdett, lilult, kekult az arca az uvoltestol. Baratnom hatranezett esmondta nekem, h "nah, errol beszeltem!" majd ugy kiviharzott a parkoloba, h meg a bankkartyajat is ott felejtette. A kislanyom nem ertette mi tortenik. Rank kerult a sor es magatol visszaadta a lovacskat, h tegyem a polcra, mert bacsie, nenie, nem vihetjuk haza. En megdicsertem, h milyen ugyes es okos es ettol nagyon boldog volt. Mikor beultunk az autoba, a kisfiu meg mindig uvoltott. Baratnom kerdezte, hogy csinalom, h a Vanda ilyen?! Hat, elmondtam neki, h a gyerek mindent ert es tud. Amikor odaadunk nekik valamit, meg kell mondani, h mi a celja vele. Azaz, nem visszuk haza stb. Ekkor esett le neki, h ez milyen igaz es o ezt mennyire elrontotta mar. A vasarlasaik a mai napig zurosek nagyon.

Egyebkent en is megveszek a lislanyomnak ezt-azt. De nem azt es nem akkor, amikor o azt kigondolja! Persze a kislanyom hajlando a kompromisszumra - szerencsere!

Elnezest, h hosszu lettem! :-)

Sziasztok!

Vegigolvastam a forumot...

Az en kislanyom is 2 eves lesz 2 het mulva. Nagyon eleven, aktiv es kis hatarozott egyeniseg! Mindig tudja mit akar es nem lehet eltantoritani az elhatarozasatol sosem. Azonban az olvasottak alapjan szerencsem van - egyelore -, mert ilyesmi hisztiben meg nem volt reszem. Persze mas jellegu elofordul egyszer- ketszer. Ha vasarolni megyunk, azt imadja! Ucsorog, nezelodik es magyarazza miket lat. Nagy bevasarlo uzletekben - multikban - ul a kocsiban szepen. Kisebb boltokban adok a kezebe egy kiflit es majszolja nagy hevvel. Ha valamit meglat es keri, altalaban megmondom neki, h nem a mienk, bacsie, nenie es anya ezt most nem tudja neked megvenni, vagy nem szeretne megvenni. Par hete ilyenkor szepen azt mondja, h "Vanda csak megnezi". Ha olyan dolog, akkor a kezebe adom es visszaadja. Csokit nem szereti. :-) igazabol a kezemet is megfogja az utcan, kb. egy honapja kezdtunk el babakocsi nelkul kozlekedni rovidebb utakra. Fogja a kezem. A babakocsi is a baratja, azzal sincs baja. Felreertes ne essek! Nem okoskodni akarok! Csak le zerettem volna irni, h van ilyen is! Persze lehet, h par nap mulva ez romlik. Bar, nem hiszem, mert ezek mar bevett szokasok es - talan - ezeket mar megtanulta. Probalom szigoruan fogni, eddig egyszer kellett racsapnom a fenekere, amikor a bebiszittert akarta pofozni es a hajat tepni. Se elotte, se utana nem probalkozott meg ezzel. Elozo nap a homokozoban osszeverekedett mellette ket nagyobb fiu, ezt latta toluk. Akkor is elmondtam neki, h ez egy rossz dolog.

Mindenkinek sok sikert a gyermekneveleshez, nem egyszeru dolog, az egyszer biztos!!! :-) de gyonyoru! Udv!

Sziasztok!

Amíg nem volt gyerekem, én is olt, hogy értetlenül néztem a bevásárlókocsiban ordító gyereket és fel nem foghattam miért nem képesek megvenni neki azt a nyamvadt csokit. Aztán szép lassan ráébredtem, hogy itt többről van szó, mint egy csoki :DD

Azóta az én gyerekem is hisztériázik néha a kocsiban egy csokiért amit nem kaphat meg :DD

Hogy ki mit gondol? Őszintén nem érdekel :)

A kisebbik lányom most múlt 3, tombol a dackorszak. Alapból nagyon akaratos gyerek. Otthon megvárom, míg lepörög, utána megbeszéljük. Az utcán nincs ellentmondás, ordít-nem ordít, meg kell fogni a kezem :)

Nekem a lányom kicsikorában a bevásárlókocsiban csinálta, hogy minden kellett neki, amit meglátott. Elmagyaráztam minden alkalommal, hogy csak egy valamit kap, kész. A sorban végig szívet tépően sírt, hogy neki az is, amaz is kell! Akkor lettem mérges, amikor az utánunk állók megjegyzéseket tettek, hogy szegény kicsi, nem vesz neked anya? Mondtam, hogy semmi közük hozzá, de nézzék meg, hogy a kosárban van a gyereknek a túrórudi, a fél boltot nem fogom minden alkalommal felvásárolni! De ha fizetik, akkor nagyon szívesen bármit berakok a kosárba. Na, ezután csend volt...

Nem is értem, hogy miért gondolják, hogy beleszólhatnak?!

Ne aggódj ! Csak azok néznek le akik nem tudják,hogy milyen egy 2 éves gyerek,vagyis nincs nekik. :)

Az enyém augusztusban lesz 2 és ugyanezt csinálja. azért vagyok nyugodt mert már van egy 14 éves fiam is, és ő is ezt csinálta de elmult. Most sokkal több gondom van a kamasz korral mint a kicsivel. Amit meg se álmodtam volna. :)

A szülő veréséről is van történetem.

Nálunk is megpróbálkozott vele a gyerek. Ha rám csapott, ugyan olyan erősen és ugyan olyan helyre visszaadtam neki.

Egy idő után nem csinálta. Csak a mamával. Aki ugye nem adta vissza neki, csak eljátszotta, hogy fáj és ő sír. A kölyök meg toszott rá. Hiába kértem, hogy adja vissza, mert a gyereknek nem azt kell megtanulnia, hogy anyát nem lehet verni, hanem azt, hogy senkire nem szabad rácsapni, anyósom nem volt hajlandó ráütni a kezére. Aztán egyszer pont megláttam egy ilyen esetet, és a mama helyett visszaadtam neki én. Anyósom meglátva, hogy piros a gyerek karja, felháborodott: a jövőben majd inkább ő adja vissza. Szóval ezt is megtanulta a kicsi fiú.

Most 24 éves, közel két méter magas, több mint száz kiló, egyetemi hallgató és a világ legjobb, leggondoskodóbb, legfigyelmesebb, jószívűbb gyereke...

Régen egyébként volt egy ismerősöm, aki azt mondta, amit egy gyerek 3 éves koráig nem tanul meg, azt már fújhatod. Akkor nem értettem. Ő itt nem a tudományokra gondolt, hanem az íratlan szabályokra. Ha anya azt mondja nem lehet, akkor ne tedd. Ha anya azt mondja, hogy így lesz, bízz benne, így lesz...

Bocsi, ha hosszú voltam :D

Az én fiam is kb. két éves volt, mikor vendégségbe indultunk, de előtte be kellett menni valami ajándékért a közértbe apával. Megkérdeztem fent a lakásban a fiamat, a motort akarja hozni, vagy apa nyakában akar jönni. A motort választotta. Azután mikor lementünk, felkéretőzött apa nyakába és ott akarta az orra előtt lógatni a motort. Mondtam, válassz, ha nem kell a motor, visszaviszem és jössz apu nyakában, de ő csak ordított, hogy mindkettőt akarja egyszerre. Mondtam neki, tudod mit, ha nem tudsz választani, egyik sincs jössz gyalog. Na, lett belőle hiszti, földhöz verés. Apa ment a közértbe előre, mi meg utána, fiam verte magát a földhöz. Aztán pár méter után meggondoltam magam, elindultam hazafelé. Felcsavartam a kölket a betonról, szó nélkül rávertem a popsijára, két öreglány meg megjegyzést tett. Mondtam, hogy kusi van, mert ők kapják a következőt :D És láss csodát, félre néztek csendben :D Aztán hazamentem a gyerekkel, hazáig félig felemelve vittem, felmentünk a lakásba, nem szóltam neki egy szót sem az út alatt, mondjuk egy párszor nagyon csendesen megkérdeztem: befejezted? De ő csak ordított. Míg kinyitottam az ajtót, a földön fetrengett, arra sem szóltam semmit. Szép csendben, szó nélkül bevittem a fürdőszobába, úgy ruhástól beállítottam a kádba és ráengedtem a hideg zuhanyt.

Az első meglepetés után, azonnal közölte: befejeztem!

A következőkben ha ilyen felé hajlott, egy-két csendes kérés után nem kiabáltam, nem vertem rá, megfogtam a kis kezét és elindultam vele a fürdőszobába szó nélkül. Már félúton közölte: befejeztem...

2-4 év között,túlélő tábor a szülőknek:)

kitartás,kinövi:)