Ti mit gondoltok? (beszélgetős fórum)

Kedves topikinditó!!!

Az én véleményem is az , hogy ez mégse lehet olyan nagyon jó kapcsolat ha szexuális téren nem jöttök ki.Én tapasztalatból beszélek így, az én kapcsolatom is ilyen volt, minden téren jól kijöttünk , de a szexuális téren nem , ez valószínű azért van mert nem kívánod vele a szexet, valószínű mégse szeretheted annyira , hogy szexuálisan is együtt legyetek .Sajnos én is elég későn jöttem rá ezekre a dolgokra valószínű azért mert tapasztalatlan voltam az hogy vége lett a kapcsolatomnak nem csak ez volt az oka , de ez is közbe játszott, hogy sírás nélkül ki tudtam mondani, hogy vége.Úgy éltünk egymás mellett mintha barátok lettünk volna .

Bocsánat , hogy kimondom amit gondolok, de ez a kapcsolat nem fog jóra fordulni, mert a szerelem kezd kihűlni.

Ez nagyon így van:

"de magadra is erőltethetsz egyfajta cölibátust is, de azzal, hogy nem kívánod a társad, a másikat is megalázod. . "

Erre csak saját magad adhatod meg a választ azzal, hogy alaposan megvizsgálod valóban minden téren jól kijöttök-e? Valóban alkalmazkodtok egymáshoz, vagy inkább alázatról/alárendeltségről van szó. Ezt úgy értem az egyik "behódol" a másiknak.

Fogj egy papírt, az egyik oldalra azt írd ami jó a kapcsolatotokban, a másik oldalra azt ami nem jó. Ne csalj, légy őszinte!

A kérdésedre a válaszom: a jó szex elengedhetetlen a jó házassághoz! :)

Persze vannak extrém esetek (betegség, átmeneti potencia zavar, stb.) Ezek megoldása nehezebb feladat, de nem lehetetlen.

igen

az különbözteti meg a barátságot a szerelemtől, hogy az utóbbi iránt érzünk szexuális vonzalmat

leélheted te az életedet a barátoddal is, de mi lesz, ha találkozol valakivel, akihez szexuálisan is vonzódsz? szerintem hiányozni fog a vágy és szenvedély, melyet vele tapasztalhatnál meg

hidd el, így lesz

de magadra is erőltethetsz egyfajta cölibátust is, de azzal, hogy nem kívánod a társad, a másikat is megalázod..

de ha minden téren jól kijövünk, csak ebben nem, akkor is ez a vélemény? ennyi múlik szexualitáson???

persze az az ideális, ha jó, de vajon minden házasságban az? illetve, elengedhetetlen egy jó házassághoz?

A betegségek lelki okai fórumon biztosan azt mondanák a problémádra, hogy tudatalatti szinten nem akarsz a társaddal együtt lenni, elzárkózol tőle, lefagysz, vagyis elhidegültél.

Ez az igzság, szeretni lehet a másikat, mint embert, de az nem elég, több kell egy párkapcsolathoz...

Sokan saját maguknak sem merik bevallani, hogy nem boldogok a párkapcsolatukban, mert azzal elismernék, hogy elfecséreltek az életükből x évet. Ez pedig nagyon fájdalmas felismerés. De még mindig jobb azt mondani, hogy 2 évet szúrtam el, mint azt, hogy 20-at! Inkább becsapják magukat, a környezetüket - elhiszik és elhitetik, hogy ez így jó, minden gömbölyű, és élik tovább a boldogtalan életüket. Majd jön a gyerek. Telik - múlik az idő és aztán rájönnek, hogy Te jó ég! én boldogtalan vagyok, de már késő. Ott a közös gyerek, a hitel, stb. Nem nagyon van kiút. Illetve van, de ilyenkor ezt már nagyon kevesen merik meglépni.

Fiatal vagy, ráérsz. :)

tudod, nagyon tetszik a gondolatmeneted, és megfogalmazod amit én is gondolok, de nem talán nem ismertem fel eddig...

nagyon jó! köszönöm szépen!

Értem mit akarsz mondani. :)

Nem vagy biztos saját magadban, nem vagy biztos a kapcsolatotokban, nem mered 100%-ig azt mondani, hogy vele fogod leélni az életedet. Sajnos azzal, ha elutasítod a párod közeledését, nem segítesz megoldani a problémát, sőt egyre távolabb kerültök egymástól, ami esetleg oda vezethet, hogy a párod máshol keresi azt, amit Tőled nem kap meg. Ha tényleg szereted, egyelőre, míg nem kapsz pontos választ a kiváltó okra, "olvaszd fel magad", mert ezzel neki okozol örömöt, aztán lehet, hogy evés közben megjön az étvágyad is. :) Semmi esetre sem tanácsolom, hogy "próbáld ki, mással működik-e". Ez a kapcsolatotok végét jelentheti.

Köszönöm! Beszélgettünk sokat róla, igen!

De nem jutottam megoldáshoz. Ő szeretne engem többször, de én meg mintha "megfagynék", amikor arra gondolok, hogy most Az lesz...Nem tudom, mert pár éve nem ilyen voltam.

És a baj az, hogy nem tudom eldönteni, hogy most a sok gond, és nehézség, ami miatt ide jutottunk, vagy esetleg a kapcsolatunkkal van valami hiba, ami mondjuk igy ütközik ki.

Mármint olyanra gondolok, ami csak tudat alatt van, hisz ha tudnám, akkor arról is tudnánk beszélni. Most nem tudom, érted-e, hogy mit szerttem volna mondani, csak kicsit túlbonyolitottam a mondatot :)

Azt írtad Te vagy a "ludas" és "le vagy kattanva" a dologról, de azt nem írtad, hogy a párod ezt hogy éli meg. Ő akarja, de Te elutasítod? Vagy ő sem akarja, belenyugszik? Ha olyan jó a kapcsolatotok, mint ahogy írtad, biztosan többször átbeszéltétek már a dolgot. Mire jutottatok? A sok stressz kikészíti az ember idegrendszerét, ez tény, de a szex a legjobb nyugtató, feszültségoldó. :)

Bizonyos fogamzásgátlók valóban okozhatják a libidó csökkenését, ennek utána kéne járnod, beszélni a nőgyógyásszal.

:)) ez jó!!!! :)egyébként, ez minden kapcsolatban felmerülő probléma, hogy bizonyos idő után, úgymond ellaposodik az együttlét, ill. annak fontossága? csak mert én ezt most nagy "tragédiának" élem meg, kiváncsi lennék, mit gondoltok erről?

vagy aki hosszabb ideje párkapcsolatban, házasságban él, hogy tudja ezt jól kezelni, illetve szinten tartani?

köszönöm szépen!

szeretjük egymást, ez tény.

csak valahogy a sok munka, illetve az, hogy kevés időt tudunk együtt tölteni, észrevétlenül is szülte ezt.

Ha szereted, ad meg neki azt az esélyt, hogy vagy gyógyszert váltasz, vagy abba hagyod, és máshogy védekeztek.

Aztán ha nem változik semmi, még mindig ott hagyhatod, de legalább megadtad az esélyt.

Azt nem mondom, hogy minden szuper, mert a fejem az még mindig fájdogál néha de már csak néha, de a másik dolog az szinte teljesen helyre állt.

Bár azt mondta a doki, hogyha nem válna be akkor szünetet kellene tartani...

nekem ez már a 3. fajta..:S nem ilyen okból, egyébként.

és a másik gyógyszernél minden helyrejött, mintha nem is lett volna gond? ennyit számitanak a hormonok...hm.