Ti meddig gyűjtögettetek a kis életetekre? (beszélgetős fórum)

Ez emberfüggő.Nyilván a sok pénznek is megvan a hátránya,de olyan kapuk és lehetőségek nyílnak meg emberek előtt,amikor ilyen kisemberek nem is tudnak.Annyi dolog van ami a pénzen múlik..

Egyet kérek,had tapasztaljam meg a saját bőrömön h a pénz nem boldogít! Az boldogít amit tudsz venni rajta,utazni,kipróbálni sportokat..ááá,csak 1 évig had ne kelljen gondolkozni h mire költ az ember..

1984-ben volt olyan vállalkozó, aki Mexikóba ment nyaralni a feleségével; egy középkorú házaspár felháborodott, mert nem kaptak helyet Japánba.

Pesti utazási irodában dolgoztam akkor...

Ezzel nem értek egyet,sok esetben drágább a Balaton,mint külföld.Igaz,hogy sok szép hely van hazánkban,de számomra a tengerhez semmi nem fogható,persze egy tó is megnyugtat ugyan úgy víz,de más hangulata van.

Évekkel ezelőtt nem volt szabad átjárás,Unió stb,ezért nem jutott eszükbe.Nagyon szeretek utazni,és jó lenne ha nem pénz függő lenne,hogy az ember világot lásson,az egész szemléletmód megváltozik,ha beletekinthetsz más kultúrákba.Kívánom,hogy egyszer mindenki eljusson álmai helyére:) Az enyém Bora bora,és olyan bungalóban a tengeren,aminek átlátszó az alja,s látod az élőlényeket,csodálatos lehet.Ha egyszer lesz felesleges másfél millám,teljesül az álmom,addig is élvezem a Horvát és Olasz tengerpartot:)

Én fősulin kezdtem félrepakolni az ösztöndíjat és a szoctámot. Az utolsó félévben költöztem össze a párommal anyóséknál. Ő már akkor dolgozott. Anyósék nagyon rendik voltak, nem engedtek minket beszállni a rezsibe és a kajába is csak minimálisan (ezer hála érte). Mikor én is elkezdtem dolgozni, az első fizuimat jogsira költöttem, majd a spórolt pénzünkön vettünk egy használt kocsit. Mivel falun lakunk, könnyebb lett így az élet. Aztán összeházasodtunk, a szülők állták a lagzit (ezért is örök hála), bár spórolósan szerveztük, így nem ment senki anyagi csődbe. A rokonok mind megkérdezték, mit kérünk nászajándékba és mi mindenkitől pénzt kértünk. Ebből vettünk egy önkormányzati telket (potom pénzért) és elkezdtük ott az építkezést. Persze kellett hozzá hitel is, de manapság, ha nem vagy gazdag, enélkül nem megy. Amit tudtunk, azt magunk csináltuk meg az építkezésen. 26 évesen költöztünk a saját házunkba. Közben mindig hajtottunk, hogy megragadjunk 1-1 jobb munkalehetőséget, a házba fektettünk minden pénzt. Most 30 évesen nagyjából kész vagyunk, pár használtan kapott bútor van, amit szeretnénk még kicserélni. Van már egy 11 hónapos kislányunk is:)

Szóval spórolni, azt mindig kell és mindig van, mire, de azért nem panaszkodok:)

Ami még nálunk nem jött össze, az a festés, mert muszáj szakembert fogadnunk, mivel tégláig kell verni a vakolatot, és a család ragaszkodik, hogy akkor már a vezetékeket is cseréltessük ki a falban, mert még is csak jó 60-70 évesek, meg a fürdőszobában egy részen a Szentlélek tartja a falon a csempét...

A festés, meg a csempe újrarakása még nem is lenne olyan visítós összeg, de a kábelezés miatt falt kellene bontani, és az duplájára emelné az összeget :/

Szia!

Én 19 múltam, amikor különköltöztem, szerencsére saját lakásba (pontosabban szüleim tulajdona volt, de nekem szánták), a -akkor még- párommal. 102 ezer forinttal indultunk, meg az én bútoraimmal. Ismerősöktől rokonoktól vettünk használt mikrót, mosógépet, hűtőt, a ballagásomra meg mosogatógépet kértem a családtól. A háztartáshoz szükséges dolgokat, pl edényeket, szintén használtat vettünk, szőnyeget, függönyt, ágyneműt kaptunk a szüleimtől.

Később apránként lecseréltük a használt dolgokat újakra, ahogy összegyűlt rá a pénz, és adtuk tovább.

Ami nehéz volt eleinte, az a pénz beosztása, hogy jusson, de maradjon is, na meg a spórolási trükkök elsajátítása. Volt olyan, hogy mire kifizettük a számlákat, megvettük a kutyatápot, spot-on-t (akkor még csak a vakvezető és epilepsziás roham-jelző kutyám volt meg), maradt 400 forintunk, a hónapból viszont még hátravolt 2 hét... Vettünk egy kiló rizst, és azt ettük egy kis sóval megbolondítva :)

Azóta csak a mosógépen nem cseréltem le, mert hiába 26 éves, amíg működik, amíg Józsi bácsi meg tudja szerelni, addig tökéletes!

Az évek alatt megtanultunk spórolni, félretenni, és most szerencsére már mondhatom, hogy viszonylagos anyagi biztonságban vagyunk.

Az induláshoz nem feltétlen kell annyira sok pénz, mert tényleg, a használt is nagyon jó, a csapvíz meg a legfinomabb üdítő, a pirított cukor a legjobb édesség, pedig férjem nagyon gazdag családban nőtt fel (semmi támogatást nem kaptunk a szüleitől, még az esküvőnkkor sem), én pedig középosztálybeli családban, minden a fenekünk alá volt téve, bár én pl zsebpénzt soha sem kaptam, mert nem kértem, jobban szerettem megdolgozni a pénzemért.

A pénz beosztása viszont már nehezebb, pláne, ha kevés van, de nem lehetetlen, idővel megtanulja az ember. Ami viszont aranyszabály, hogy a számlák az elsők! A használt dolgokat már most elkezdheted akár gyűjtögetni :)

Hová költözöl? Egyedül, vagy pl pároddal?

a tatám mesélte,h mikor a mamával "összejöttek" csak 2 fazekuk volt,meg evőeszközük,meg némi paplan párna ilyenek.azt ették amit a papa fogott.

aztán az első fizujából vett a papa székeket,meg amit már kellett,és így halladtak szépen sorba 9 gyerek mellett :)

persze azok más idők voltak,biztos nagyon nehéz is volt,de szívesen,mosolyogva mesélt róla...