Ti így belemennétek az összeköltözésbe? (beszélgetős fórum)
Hacsak nem úgy csinálnak, mint az állítólagos egyszeri házaspár.
A feleség 5-kor szeretett volna vacsorázni, a férj viszont 7-kor. Ezért megegyeztek abban, hogy este 6-kor vacsoráznak.
Nekem vannak kételyeim.
1. A te szüleid hol vannak ebben a történetben? Mert amíg a gyerekek kicsik, addig leginkább az anyai nagymama szokta kivenni a részét, általában kevesebbet tesz keresztbe gyereknevelésileg, bár ezt embere válogatja, meg élethelyzete.
2. Ha még nem tette meg senki, akkor felvilágosítalak: ilyen munkaidőbeosztás a gyerek(ek) megszületése után kivitelezhetetlen lesz, nem fogsz tudni hétközben túlórát vállalni és hétvégén is csak ritkán.
3. Ha ennyire nem tudtok megegyezni, hogy ki és hova költözzön, ami elég sarkalatos kérdés azért, mi lesz később?
Ha van pénzem saját házra, én sem dobnám ki a pénzem bérlésre.
A lakás szuper dolog, csak a körülmények....a körülmények aggasztanak...anyós kavarása, vajon bir-e majd magával..na meg ez a sok ingázás...
:) Figyelj...ez a téma nem most kezdődött. Azt mondta várjunk, hátha lesz valami jó lehetőség, addig is spórolunk... (albi vagy lakás) Lakás nem volt mostanáig, több hónapja várunk a semmire. Én találtam albit, ami persze nem tetszett, mert, hogy pénzkidobás. Ekkor telt be a pohár és mondtam, hogy nem fogok egy hülye összeköltözésre várni évekig. Nem várok egy olyan lakásra, ami lehet nemis lesz 5 éven belül. Ekkor megbeszéltük, hogy jó, megyünk. Na és mit ad Isten, persze, hogy pont akkor jön egy lakás a képbe....
Ki érti ezt?
Van lakás - az a baj;
nincs lakás - az a gond.
Van munkahely - nincs munka.
Van anyja - nincs segítség.
Hát ez így tényleg érdekesebb.
Én biztos eleve már attól kiakadnék, ha valaki válaszút elé állítana: jössz vagy maradsz ... És nem közös döntés lenne.
Valószínű, hogy az általam vágyott házat venném meg inkább, és onnantól én is úgy állnék hozzá, hogy angyalom, jössz vagy maradsz ...
Ja és természetesen nem tervezem semmiképpen sem feladni a munkahelyemet :) Jól keresek, szeretem is, bár nagy a felelősség és néha kiborulok. Ha feladnám valaha is ezt a melót,az nem miatta történne, hanem magam miatt.
Szép napot mindenkinek, köszi a sok véleményt. Huh, kicsit úgy érzem nem fogalmaztam pontosan ezzel a lakásvásárlással kapcsolatban...sokan félreértettétek. Ez NEM közös lakás lesz, hanem csakis kizárólag a párom vásárolná meg, kölcsönről meg szó sincs. Párom már 6 éve dolgozik fixen egy munkahelyen, elég jó keresettel. Páromnak megmondtam, hogy én albi után ha minden klappol köztünk hajlandó vagyok venni egy kertes házat, KÖZÖSEN, viszont ebbe a lakásba nem tervezek beleadni a pénzem. Azt mondta egy centet sem vár el tőlem, mert tudja, hogy ezt Ő akarja, amúgyis én még csak 2 éve dolgozom, nincs jelenleg annyi pénzem, hogy a felébe beszálljak...Csak a bútorokat vinném és magamat. Neki most ez a vágyálma, egy kényelmes lakás, kis rezsivel. Egy ideig nem akar építkezni, sem hosszadalmas házfelujitgatásba kezdeni, mert 10 éve végigcsinálta az anyjaékkal(elköltöztek anyós családjától) és úgy érzi még ez nekünk nagy falat lenne. Szerinte a családi ház ráér 30 éves kor fölött, addig meg úgyis eldől, hogy mi lesz velünk. Egyébként ezt a kérdést leszámítva nagyon jól megvagyunk, úgy érzem nem kell keresnem más férfit, minden tekintetben megfelel, kémiai is nagyon jó, mindig rengeteget beszélgetünk, csak most ez a helyzet nagyon rossz. Hatással van a kapcsolatunkra, feszültség van és ez nagyon nyomasztó már. Elintéztem ezt az albit, pontosan úgyanúgy tettem, ahogy azt az egyik válaszoló irta: megmondtam, hogy van egy albi, már csak ránk vár, mész vagy maradsz anyucinál. Ő választott, azt mondta jön. De most bekavart ez a lakás téma. Persze pont most, mikor már a párom is beleegyezett...De most azóta meg van zakkanva a lakásért....hát már holnap okosabb leszek, mert a pasi holnap fogja közölni, hogy tényleg 100% osan eladóvá válik a lakás vagy sem.
Azért ennyire nem sarkítanék.
Ha nem tudnak megegyezni az elején az alapokban, kár a továbbiakban a nagy házról álmodozni.
Majd akad más, aki önként és dalolva vállalja ezeket a változásokat.
Tapasztalatból tudom, hogy mi az, amikor az ember napjából elvesz napi 2 órát az utazás, ha nem többet. Elvesztegetett, kidobott idô a család mellett.
Két külön világ:
- Párod szerint neked nem is kellene eljárni majd dolgozni, az asszonynak otthon a helye, szüljön gyereket, lássa el a háztartást, (+ az anyóst), és a kalapot a férfi viseli, az asszonynak a fakanál mellett a helye!
- Te már a mai kor követelménye szerint gondolkodol: csináljunk mindent együtt közösen, döntsünk együtt, és vigyük a terheket is együtt..
A párodat sohasem fogja lélekben elengedni anyósod, mindig is úgy fogja érezni, hogy kettőjük közé álltál. És valahol lelke mélyén a párod is csak akkor érzi magát biztonságban, ha a mama szoknyája mögé bújhat, ha esetleg úgy alakulnak a dolgok.
Amit én tennék:
- biztosan nem adnám fel a jelenlegi munkahelyemet, drága kincs az a mai világban
- közös együttélés nélkül, biztosan nem vennék senkivel sem közös lakást.
LAKVA ISMERI MEG AZ EMBER A MÁSIKAT!
Lehet most a világ bármennyire rózsaszín, ha 2 hónap múlva kiderül, hogy olyan szokásai, véleménye, magatartása, stb. van, amely a közös jövőt totál kizárja!
Ne kapkodd el! Válasszon: vagy ő költözik be veled a nagyobb településen egy albiba, vagy marad a mama szoknyája mellett.
Ha annyira szeret, adja fel ő a jelenlegi munkahelyét!!! Gyakorlatilag ő ugyanezt eljárja tőled, de kérdés, hogy ő megtenné-e ugyanezt érted???
Én mindenképpen várnék a helyedben a házvásárlással, mert ez egy hatalmas lépés a kapcsolatokban, és szerintem nálatok nincs még itt az ideje. Azt mindenképpen értékelni kell, hogy anyóssal szemben melléd állt, mert sajnos ez nem természetes manapság (nagyon sok ilyen példát látok :( )
Az élet többi területén mennyire veszi figyelembe a te igényeidet a párod? A munkahelyváltás nem jöhet szóba neked? Ha otthon leszel a babával vagy később 2-3 gyerekkel, akkor mindenképpen jobb, ha az ő munkahelye van közelebb. Demediná kérdését is ismételném, ha lesznek gyerekeitek, a jelnlegi munkádat akkor is el tudnád végezni?
Autóval hétvégén azért könnyebben lehet kimozdulni, ez megoldható számotokra? A kapcsolatotok minden más területen rendben van?
Tôbb leendô sebbôl vérzik a dolog.
Várnék mindennel; az összeköltözéssel, a hitelfelvétellel, a lakásvásárlással.
Amennyiben mégis megtörténnének a fentiek és összeházasodtok, babátok lesz, te otthon leszel, kinek a munkába járása lenne a fontos?
Kisgyerek mellett is tudnál olyan messzire járni dolgozni bármikor?
Persze minden feltételes módban. Az élet meg produkál egészen mást.
Hát nem tudom, ez az albis dolog egy évig mindenképp hasznos lenne mielőtt közösen vásárolnátok ingatlant. Kiderül, hogy egyáltalán tudtok-e együtt élni.
Autó nincs amivel azt a két hétvégét megtudnád oldani a munkahelyedre?
A párodnak abban igaza van, hogy ha lesz gyerek bizony a nagyszülő közelsége aranyat ér. Hidd el, tudom.
Nem, így nem. Úgy látom itt nincs kompromisszum, csak szenvedéssel. Bárhogy,alakul, az egyik fél azt keservesen éli majd meg,ami rányomja a bélyegét a további kapcsolatra hamarosan. Bocs.
Az irasbol azt veszem ki, hogy ti meg nem laktok egyutt. Mielott megvennetek egy 4!!! szobas lakast, es felvennetek egy rakas kolcsont elobb eljetek egyutt alberletbe. Ezen gondolkozni sem kell szerintem. Ha mar most ilyen problemak adodnak, ugyan mik lesznek kesobb??
Ezzel én is így vagyok. Megfelelő emberrel bárhol boldog tudnék lenni. Ha nem megfelelő, akkor pedig megette a fene az egészet.
Én tennék egy próbát azért, de csak úgy ha mégsem jönne be a költözés, akkor a párom megígérné, hogy ha mégsem jön be nekem a dolog, akkor nem győzköd tovább, hanem kerestek jobb megoldást.
Esetleg azt nem tudjátok a jelenlegi tulajjal megbeszélni, hogy először csak bérelnétek a házat?
Vagy másik házat, hátha mégis jól éreznéd magad te is ott és akkor már nem lesz akkora probléma a bejárás.
Ha magamra gondolok, van, akivel egy sátorba is elmennek a világ végére is, és van, akivel kacsalabon forgó palotába se
De gondolom, ez neked nem mérvadó, neked kell tudni, hogy kivel mit hol szeretnél
Próbálom rövidre fogni a történetem, illetve a bizonytalanságom forrását is. Párommal már nagyon szeretnénk összeköltözni,egyezik a jövőképünk, együtt tervezünk, csak itt ennél a pontnál bökkenőbe jutottunk. Ő valahogy nagyon ragaszkodik a szülőfalujához, mármint nem igazán tervez a megszokott légkörből elmenni, illetve a lakásvásárlást támogatja. Minden vágya, hogy ott vegyen saját lakást, folyton azt szajkózza, hogy ha lesznek gyerekek még jól fog jönni a nagyi közelsége... Viszont én más alternatívát szerettem volna 2 okból is, de úgy érzem eléggé önzőn látja a dolgokat most... Egyrészt 36 km lenne az ő faluhelyétől a munkahelyem...Én gyakran dolgozok hétvégén/ünnepnapon is, onnan pedig a közlekedés enyhén szólva nem a legjobb (vonatközlekedés nincs!), így megmondtam, hogy nekem ezt nagyon át kell gondolnom és nem voltam a legboldogabb az ötlettől...Nem megoldhatatlan, de havi 2x bonyolultabb lenne a hétvégék miatt az utazgatás. Másrészt anyóssal kapcsolatban is vannak kételyeim, már ami a beleszólogatást illeti...eléggé szeret "véleményt" mondani, ami mostanára már zavaró lett, pláne, hogy beindult a pánik..a párom egyke, az anyós tökre kikészül, ha az albi vagy más település jön szóba....Egyébként jóba vagyunk, csak mostanában már nagyon meguntam ezt a sok okoskodást: "mindent meg lehet oldani, csak akarni kell" Most a helyzetünk a következő: van egy nem túl olcsó 2 szobás albi, ami az én munkahelyemtől kb 15 percnyire van, a párométól 30 km-re. Megegyeztünk ebben, kezdetnek megteszi, bár párom előre kijelentette, hogy ő albit évekig nem fog fizetni, max egy évig, aztán tipli, mert pénzkidobásnak tartja és igy nem is tudunk olyan színvonalon élni, ahogy azt szeretnénk.A lényeg most jön csak....Párom tudomására jutott egy hete, hogy a faluhelyén hamarosan eladóvá válhat egy 4 szobás lakás, pincével, garázzsal, új ablakokkal, pici kerttel...Ő teljesen oda van érte, fel szeretné újíttatni, aztán lakható is lenne számunkra. Annyira lelkes, azt mondta 1 esélyt kér, meglátom boldogok leszünk. A rezsi sem lenne drága, amit szeretnénk megtudnánk venni, a gyereknek is lenne hely stb. Már anyóst is lerendezte, leosztotta, hogy köszönjük, de innentől kezdve legyen szíves vonuljon vissza, mert ha folyton duruzsolni fog a fülünkbe egyedül fog megöregedni. Persze anyós jól meg is sértődött, fel is hívott, hogy én uszítottam-e rá a fiát, meg hogy nekem mi a bajom vele :) Félek az egésztől.....egyrészt igazságtalannak is tartom, mivel több napot dolgozok, mint a párom, messzebbre járok, mégis én alkalmazkodjak az Ő vágyálmához...Mennék is meg nem is, nem tudok dűlőre jutni, vegyes érzéseim vannak...Düh és csalódás is van bennem, viszont valahol el is tudnám képzelni a dolgot, csak fáj, hogy a párom más alternatívára nem igazán nyitott így skatulyában érzem magam és ez nagyon nyomasztó. A lakásvételi kérdés hétvégén dől el....addig az albi van érvényben...
További ajánlott fórumok: