Testvéri hozzáállás (beszélgetős fórum)
Mi elválaszthatatlanok voltunk a nővéremmel,sokszor szó szerint küzdöttünk egymásért,aztán most meg ez van...
Sajnos ilyen az élet! Van egy hugom,őt sem látjuk túl sűrűn,pedig 5 megállóra lakik!
Sajnálom! Téged is,magamat is!
A kisebbik fiam márciusban volt 2. A nővérem és az apám még nem is látták. Na,és akkor mi van? Én nem szívesen megyek hozzájuk a körülmények miatt,az apám lusta kocsiba ülni (pestiek vagyunk),hát,akkor nem lesz unokája! A nagy 4 éves,összesen talán ötször,ha látták,ketten együtt. Pedig volt,hogy ugyanabban a panelban laktunk,mint a nővérem,az apám hozzá ment,hozzám nem.
Feldolgoztam,hogy nem kiváncsiak ránk!
Te is dolgozd fel,könnyebb lesz,mint keseregni!
Szerintem,ha akarna,minden hétvégén nálatok lenne a tesód...nem akar!
Azért írom e sorokat, mert most a testvérem végett el vagyok szontyolodva.Nemsokára egy éves lesz a kisfiam és a testvéreim még nem is látták!
Az idősebb tesómra nem is számítottam (olyan a stílusa), de a fiatalabb hozzáállását nem is értem.Mindig azt mondja nem ér rá, sokat dolgozik stb... nem hajlandó eljönni hozzánk,igaz 140km-re lakunk.Ám a menyasszonyával gyakran hosszú hétvégékre megy.Mint most is. A lány magyarázkodása szerint nem Ő miatt,amit mondjuk nehezen hiszek.De az igazság az,hogy nagyon bánt a dolog.Telefonon csak akkor beszél velem a tesóm,ha nem a lánynál van, ha pl. dolgozik, vagy hazafelé tart.Szóval érdekes.Az idősebb gyermekem születése napján bejöttek az akkori barátnőjével a kórházba hozzánk,ha mandulaműtétem volt (már itt,140km-re) is felhívott hogyan vagyok.