Testvérháború (beszélgetős fórum)
Szerencsére a nővéremmel mi is imádjuk egymást, bár régen nem így volt. Állandóan csak gyilkoltuk egymást...míg kicsik voltunk. Most már huszonévesen mindig mindenben támogatjuk egymást. Amikor nekem van/volt munkám, támogattam őket anyagilag, ha nekem volt rá szükségem, kérés nélkül adta a pénzt még akkor is, ha épp nem vetette fel a lábukat. Nálunk oda-vissza alapon megy.
Viszont van nálam a másik véglet is. Van egy bátyám, akivel egy éve annyira megromlott a kapcsolatunk, hogy már azóta szóba sem állunk egymással. Nagyon nehéz eset, én is és egyikünk sem tud engedni. Tudom, hogy ez így is marad!
Nem válogathatjuk meg a családtagjainkat! Sajnos!
Ha piszkálódások mennek a testvérek között, próbáljanak meg leülni és megbeszélni...ha ez nem jön össze, akkor menjenek el felette...engedjék el a fülük mellett.
Csak ez a két megoldás van!
Húú ez nagyon jó téma.A bátyám ölni is képes lett volna értem, mikor kicsik voltunk, ma már nem is beszélünk évek óta.
Ha valaki bántaná, védelmére kelnék, de vele többé nem óhajtok egy levegőt szívni.
A gyermekeimet viszont arra tanítom, hogy egymást mindennél többre becsüljék és soha hátat ne fordítsanak a másiknak, segítsenek önzetlenül mindenben.Jó példa van előttük sajnos.
Ez biztos igy van én csak azt nem tudom elképzelni ha valaki szeretö családban nö fel, hogy nem szeretheti vagy, hogy cseszegethetik egymást direkt a testvérével? Nálunk pl érezhetöen apu engem szeret egy kicsivel jobban anyu a hugom, az egyik nagyszülök engem segitettek (mig éltek) mig a másik részröl a hugom. Én fiatalon szültem, ö továbbtanult, nekem nem jött össze a házasságom, ö boldog kapcsolatban él, de én mindig csak jót akarok neki és örülök a sikereinek, ha tehetem megveszem a ruhákat amik tetszenek neki, mert tudom, hogy nem mindig áll úgy anyagilag és egyébként is nagyon spórolós és ha esetleg itthon apu valami miatt kicsit leszidja én mindig az ö pártját fogom. Ö rengeteget segit nekem a mai napig a fiammal sokat foglalkozik vele, szóval itt nyoma sincs féltékenységnek, hisz a testvérem mindig a legjobbat fogom csak kivánni neki, van annyi ember akivel harcolni kell az életben itthon mindig arra tanitottak, hogy a család legyen a biztos pont és szerencsére eddig igy is müködik.
Annyit szeretnék még hozzáfűzni, hogy az ilyen emberkékkel nem lehet beszélni, mert meg vannak győződve a saját igazukról.
Azt mondják "minden családban van egy feketebárány". Na ez szó szerint nem igaz, de sok helyen előfordul. Az egyik testvért jobban szereti a szülő, annak mindent megenged, megad, de viszonzásképpen csak rosszat kap tőle. Ezek a testvérek nemigen haladnak előre, csak arra számítanak, hogy kapjanak, sajnáltatják magukat, tenni nem tesznek semmit azért, hogy nekik jobb legyen (isznak, nem dolgoznak, stb.) Míg a másik testvér tud szeretetet adni, spórol, azon munkálkodik, hogy jobb legyen az élete, haladjon előre. Őket irigylik: "bezzeg neki milyen jól megy". Így kialakul a testvérek közötti ellenszenv.
Ezt több családban is tapasztaltam, ezért gondolom, hogy ez lehet az oka.
akkor csak vele kell beszélned!
Megkérni stb. hogy volt hogy kellemetlen helyzetbe kerültél, mert mondott valamit rólad.
Igen ebben igazd van ében11, de ő is ezt csinálja pl anyósáéknak, úgy állít be, mintha teljesen ellentétje lennék valódi magamnak, igy nyer energiát, szánalmas!
Anyuékkal meg azért beszélünk róluk, mert ők is látják mi megy, s mert nem akarom, nehogy a tesóm nekik is hülyeségeket álítson rólam.
és még egy, nem nagyon jó kibeszélni a másikat a szülőknek.Ha valamit megoszt velem az öcsém,nem mondom tovább aszüleimnek, megvárom még ő elmondja.
Bár furcsák ezek a szituk mert úgy kezeljük néha egymást mintha gyerekek lennénk, de már nem vagyunk azok.
mondjuk ez már más, ha valami ügyetek van külön külön a szülőkkel, abba én pl. nem szólok bele.
Mert abból joggal lehet sértődés, ott inkább anyudéknak kellene szólni!
Még vacilálok mit kezdjek vele...néha jól esik visszaszúrni..olynakor kicsit alábbhagy, de aztán mikor én nem számítok rá, ő esik nekem.Nagyon szenvedhet szegényke!
Sajna sógorom dettó...hülyeségekre szórja a pénzt aztán mennek anyámékhoz kölcsönkérni, amit elfelejtettek megadni.Szóvá tettem anyuék helyett, h flanc helyett tán a tartozást kéne megadni!Még ők sértődtek meg!
szerintem sem vedd véresen komolyan!
Ha gonod bajod van meghallgat,tudtok együtt is programot csinálni, segítetek egymásnak?ha igen akkor semmi gond,én is anyáskodom az öcsém felett, de megszokta :D nem veszi komolyan és én sem bántásból aggódom érte néha.
Ha a helyedben lennék, valószínűleg megpróbálnék a dolgok mélyére ásni - de ez a saját hülyeségem, tényleg nem ajánlom! Inkább azt írom, ami könnyebben járható útnak tűnik, és biztosra veszem, hogy legtöbben ezt tennék: próbáld "kizárni" a panaszát, piszkálódását! Ne halld meg! Ha meg belül rág ez Téged, Magadban tisztázd le annyival: "Nincs igaza, hadd mondja!" :)
Nálunk is hasonló volt a szitu.Fiatalabb vagyok,jobb állásom van,normális pasim/én mindig kifogtam azért,míg ő sokszor befürdött velük/,tavaly lakást vettünk párommal,jövő hónapban megszültik a babánk.Ő viszont otthon él a pasijával anyuéknál,nem tudnak előbbre lépni,és a bébi sem jön össze nekik.Sajnos.Régen mindig piszkált,hogy nekem milyen jól megy/pedig pár évig albiban laktam,hó végén nekem is ali volt pénzem,de mellette raktam a lakáskasszát is/.Aztán mondtam anyunak,hogy ne haragudjon,de ha a siránkozásait még tovább kell hallgatnom,meg elviselni a piszkálódásait,akkor inkább nem megyek.Mert ő is viccnek szánta,csak nekm i szarul esett.Aztán anyu beszélt vele,hogy fogja vissza magát,mert én is a lánya vagyok,meg különben is.Azóta rendeződött a helyzet valamelyest.
Sajnos ez nem egyedüli dolog...Nálunk is így van, pedig nem kellene így viselkednie senkinek, hiszen ebben az elanyagiasodott világban az ember(lánya) leginkább a testvérére kellene, hogy számíthasson...
jajj Te ne mondj már ilyet!
Én nem értem ezeket, nálunk annyira elképzelhetetlen, hogy ne számítsunk egymásra! mi 3-an vagyunk és nekem is van egy öcsém, ő sem a tanulás hőse, és link! De eszembe nem jutna csesztetni ilyen szinten! Max próbálok vele beszélni hogy szedje magát össze, de jól tudja hogy szeretem, és hogy számíthat rám, sőt! :D ki is használja a kis dinnye!
Nálunk a nővéremnek sikerültek jobban a dolgai. Jó tanuló, egyetemre ment, van barátja, munkája, sok barátja, népszerű, sokat bulizik, élvezi az életet. Én meg bukdácsolok, nincsenek céljaim, egyedül vagyok mint a kisujja. És ő ezt észreveszi, de ahelyett hogy segítene vagy valami inkább az orrom alá dörgöli hogy nekem sosem lesz senkim, meg egyedül fogok élni egész életemben, mert szerinte szerelmes vagyok egy lányba akivel jóbarátok voltunk pedig ez nem igaz. Már kiskorunktól kezdve uralkodni akart rajtam. Persze most hogy nagyok vagyunk úgy csinál mintha vicc lenne, meg lehet hogy ő tényleg annak szánja de amit viccnek szánunk annak a nagyrésze igaz de viccnek állítjuk be hogy ha negatívan fogadják akkor mondhassuk hogy CSak vicceltem. Igazából nemis szeretem. Az a legjobb amikor hetekig nem látom.
Nekem azért fura ez, mert mi is hasonlóan vagyunk tesómmal, én diplomás vagyok, ő nem, én jobban élek, míg ő nehezebben kicsit! De nálunk ez sosem volt vitatéma! Ő örül hogy nekem jó, én pedig mindenben támogatom a kis családjukat! A kislányának én veszek meg olyan dolgokat, miket neki már nehéz anyagilag! Szóval teljes az összhang, ezért vagyunk tesók, hogy egymásra számítsunk! Nem értem Tesódat! szerintem beszéljetek, mond el hogy mit érzel, és próbáljatok közös nevezőre jutni!! Más megoldást nem nagyon látok! kitartást!!
Végső megoldásként nem lehet összehívn a családi kupaktanácsot?! Nálunk is volt néhány ilyen az életben, amikor a bátyámmal iszonyúan összevesztünk és akkor a szülőkkel együtt közösen leültünk. De csak és kizárólag a szülők lakásán. Nem könnyű a dolog, főleg ha ő nem partner és nem akar változtatni, akkor tehetsz bármit. De én lehet kérnék segítséget...
Az én nővérem sokáig anyáskodott felettem...leültünk...helyre raktuk a dolgokat...és azóta a legjobb barátnőm! :DDDDDDDDDD
Csak az a megoldás, ha igyekszel nem venni róla tudomást!
a nővéred!téged mindig is a kishúgának fog tartani...tudom mert van egy öcsém...én is megmondogattam a véleményem, lehet piszkáltam is...de nem vette magára...sőt nagyon jó a kapcsolatunk...eltudunk lenni együtt is...és megosztjuk egymással a gondjainkat is, általában...lehet félt, és szeret és a legjobbat akarja...
Szia!
Nem irígyellek. Tudom nem könnyű, de próbáld meg szó nélkül hagyni és meglátod mi lesz rá a reakciója. Neki nehéz, mert mindennel elégedetlen és épp ezért irígy rád, mert neked sikerül elérned azt amit szeretnél. Az irígy ember viszont arra nem gondol, hogy ezeknek a sikereknek mindnek ára van.
Sziasztok!TI hogy reagálnátok le a nővéreteket ha az folyton utánozna, utálkozna?Néha már úgy érzem nem is szeret igazán annyira megkeseredett!Én teszem félre a pénzt, ő nem..én továbbtanultam, ő nem..én többre vittem mint ő..s csak siránkozik, neki milyen rossz, de tenni semmit nem tesz!Bezzeg nekem könnyű ugye.....Mindent saját erőből teremtettem elő, ő meg csak irigykedik mindenkire.Most az a legújabb heppje, h ha veszek vaamit belémköt az milyen drága, bezzeg ő sokkal olcsóbban megkapta (apró dolgok) De abba nem gondol bele ő belevág új autóba, hitelekbe stb mig én azokba nem...Beszéltem már vele, de csak piszkálódásnak veszi, holott ő piszkál engem.Jobb ha nem is reagálok?De mindig kóstolgat!