Természetes dolog, ha a gyerek rajong a nagyszülőkért és a szülőket elutasítja, ha velük van? (tudásbázis)

És az normális dolog, ha a kisfiam nagymamája (41 éves), szinte erőszakkal viszi el magukhoz a gyereket? Képes neki háromnegyed órát szövegelni megállás nélkül, hogy meggyőzze, hogy milyen jó lesz neki náluk? Minden héten csütörtökön, minden délután ugyanez a jelenet megy le nálunk:

anyósom szünet nélkül dumál a kisfiamhoz, a gyerek hisztizik és üvölt, hogy nem akar menni, kapaszkodik fel rám. Erre csellel elkapja, beteszi a bicajába, ahol amíg hallótávolságon belül vannak, hallom hogy kiabál vissza a gyerek, hogy "anya, anya"!

Náluk állítólag már semmi baja nincs a kisfiamnak, rendesen eljátszanak, de ez így hülyeség, akárhányszor elmondom neki, hogy ezt nem így kéne, meg ha nem akar menni a gyerek, akkor miért erőlteti, de neki minden szó falra hányt borsó.

Attól azért dagad a májam, hogy ha a gyerek belép itthon a kapun, le se szarja többet anyósomat, még egy puszi erejéig se néz rá többet.:)

Igen ! Termeszetes dolog az hogy a gyermek rajong a nagyszulökert ! Ez minden igy volt ! A nagyszulö mar nyugdijas,több ideje , turelme van !

A gyermek nagyon dijjazza a jatekot,figyelmet,törödest ! De azzal is tisztaban van hogy kik a szulei , meg akkor is , ha idöre-orara mellözi öket ! Nagyon jo dolog nagyival jatszani , akinek soha nem sietös a dolga , mint anyunak meg apunak ! TE is ilyen nagyszulö leszel.....))))

Hát drukkolok! Jó, hogy a férjed melletted van, ez nagyon sokat számít!

Pár napja nálunk is sor került egy ilyen beszélgetésre, bár nem én kezdeményeztem, hanem az anyósom, mert észrevette rajtam, hogy elutasító vagyok vele, és rosszul esett neki. Hát tényleg igyekeztem elhúzódni, mert már annyira idegesített, de csak most gondoltam végig én is, hogy pontosan mi. Nagyon rendesek velem, az egész család, anyósommal egyébként is jóban voltam, sokat beszélgettünk mindenféle családi dolgokról is, és mindent igyekezett megtenni, hogy segítsen (átjött takarítani, mikor terhes voltam, amikor ideköltöztünk átadta a saját hálószobájukat nekünk stb.) És sokszor el is mondja, hogy ezt mind szívesen teszi, neki akkora boldogság ez a kis baba. De engem már kezdett zavarni, hogy így körül vagyok ugrálva, mert úgy éreztem, hogy ennek az az ára, hogy amikor hazajön a munkából, akkor át kell adnom a babát, mert neki már "annyira hiányzott". Tényleg nem csinál semmi rosszat vele, de tudod, még nekem is új ez a kicsi baba, aki a legszemélyesebb "ügyem" az életemben, és szükségem van rá, hogy először kialakítsam vele a saját kapcsolatomat, mielőtt szétkapkodják. Meg is próbáltam ezt magyarázni neki tapintatosan, azt hiszem megértette, és remélem nem sértettem meg, mert igazán nem ez a szándékom.

De nálunk azért egész más a helyzet, mint nálatok, mert az én anyósom azonnal visszahúzódik, ha észreveszi, hogy terhére van valakinek, vagy sok belőle. /De azért még mindig sok egy kicsit :-)/

Mindenesetre én megkönnyebbültem egy kicsit, hogy megbeszéltük, próbáld meg te is, biztos segíteni fog!

Szerintem természetes dolog, hogy olyankor háttérbe szorít, és a nagyszülőket teszi előtérbe. Belegondolok, én mennyit görcsöltem, nálunk nem nagyszülőkkel, hanem férjem nagylányával csinálta ugyanezt a kicsikém. Lelki beteg voltam, direkt nem hagytam rá a gyereket, még a kezébe sem adtam. Aztán most már sajnálom, hogy lehettem ilyen dilis, milyen szép időszakunkat csesztem el vele.

Hiszen a kicsike mindig tuja, hogy ki az ő anyukája, nem kell görcsölni:)))

Hú, nem csodálom, hogy kiabáltál :-(

Szerintem nem jól teszed, hogy ennyire ráhagyod a babát, akkor is, amikor te is vele vagy. Ne engedd át magad ennyire a félelmeidnek, mert Te kezdesz el úgy viselkedni, mint aki elfogadja, hogy mostantól az anyósod az "igazi" mama. Benne meg egyre inkább erősödik az érzés, hogy jogosan veszi át az uralmat, mert nem érez semmi korlátot, ha te szépen behódolsz ennek!

Miért engeded, hogy pl. ő altassa a babát, ha te is ott vagy? Menj egyszerűen utána, nem kell balhézni, csak mondd meg, hogy "köszi, de most nem kell neked altatnod, itt vagyok", ezzel elveszed tőle a babát és kész. Legföljebb majd hápog egy kicsit magában :)

Ha lelkiismeretfurdalásod van a babával szemben, amiért "cserben hagyod", azzal csak magadat döngölöd a földbe, és ezt nemcsak az anyósod érzi meg, de a baba is. Nézz magadba, szedd össze a gondolataidat, hogy mi bánt, és gondold végig, hogy jogod van ezekhez az érzésekhez, hiszen Te vagy a baba anyukája, és nem lemondasz róla, hanem csak kényszerből mész el dolgozni, nem azért, mert nem akarsz vele lenni!!

Szerintem ülj le az anyósoddal, és beszéld meg vele ezt. Nem kell támadni, hiszen valószínűleg benne sem tudatosodott, hogy milyen érzéseket okoz a viselkedésével, de legyél határozott! Az hogy sokat segít, nem mentség arra, hogy átvegye a kisbabádat! Előbb-utóbb úgyis kirobban a feszültség az emberből, bármennyire is igyekszik tekintettel lenni a jó kapcsolatra, jobb ha előbb tiszta vizet öntesz a pohárba. Tudom, hogy kockázatos egy ilyen beszélgetés, mert könnyen lesz belőle sértődés, de akkor is jobb, ha most megbántod egyszer az anyósodat, mint ha hónapokon keresztül őrlöd magad, és egyre szerencsétlenebbnek érzed magad!

szia! nagyon megtudlak érteni és tudod mi a legrosszabb az egészben?hogy jol kijövünk velük,mert az én anyosom is tök jo fej volt eddig,most is rengeteget segit,de a megjegyzései elviselhetetlenek!lassan elkezdek dolgozni,semmi kedvem hozzá,néha csak bögök mint egy félnotás,ugy érzem át passzolom a gyerekem anyosomnak aki már kiságyat is vett,meg a járokát is kérte mert hogy a gyerek jorészt nála lessz!nem tudom honnan szedi! dolgoznom meg muszáj,mert a férjemnek nincs bejelentett munka helye,ugyhogy a biztositás rajtam van!

amugy semmi változás,talán annyi hogy a picur elkezdett válogatni a rokonok között,szeret mindenkit,de csak ha a közelében vagyok,söt egy ideje pityereg utánnam,de az anyosom ezt ugy tolmácsolja hogy mindig más valamiért nyarvog nem utánnam!meg még mindig mindenkire hasonlit(az ö családjukbol)csak az enyimeimre nem!

de történt egy kis baleset az ö hibájábol,egy nap ott voltunk náluk és ö altatta a kicsit,bementem eligazitani,elbarikádozni mivel még nem volt gyerekágy náluk,rámszolt hogy hagyam már eligazitotta,biztos nem gurul le,de én ismerem az én fiamat,megszokta a rácsokat.na rá hagytam! kb.fél ora mulva legurult az ágyrol,szerencse hogy nem volt magas az ágy és apuka idöközben a földre tett egy nagy párnát!nagyobb volt az ijedség,mert nem ütte meg magát,de orditott,mi meg rohantunk,persze a mami elöbb oda ért,felkapta az üvöltö gyereket,aki néz rám,elakartam venni és azt mondta "hagyad majd én" na itt kiakadtam,üvöltöttem ezerrel és kivettem a kezéböl!aztán alig tudtam megnyugodni,a méreg meg az ijedség kikészitett,de legalább a talpamra áltam:)

Szia tabok! Most olvastam a fórumodat, mi a helyzet mostanában?

Nekem is vannak hasonló érzéseim az anyósommal kapcsolatban, aki pedig rengeteget segít, de én is aggódom amiatt, hogy túlságosan "átveszi" a babát. Most még csak 7 hetes, és a szülés után hozzájuk jöttünk lakni, ideiglenesen (pár hónap), amíg a házunkat felújítjuk. Sajnos az építkezés nem halad, és ő már többször elejtett olyan megjegyzést, amiből az derül ki, hogy arra számít, még tavasszal is itt leszünk. Én kezdettől örülök minden rokonnak, aki szereti a babát, nem akarom magamhoz láncolni, de ez a folyamatos együttlét sok. Szó volt róla, hogy később otthagyja az állását, hogy tudjak dolgozni a baba mellett, de most már igyekszem kihátrálni ebből. Pedig ő tényleg a legjobb anyósok közül való, de a baba rá is mágikus hatással van, bele van szeretve, elmesélte, hogy azt álmodta, hogy szoptatta... ráadásul én szeretném, ha baba majd mamának szólítana, mindig így is mondom neki, mikor "beszélgetünk", ezt anyósom is hallja, de továbbra is kitartóan mamázza saját magát. Engem meg egyre jobban idegesít... és közben lelkiismeretfurdalásom van. Mi a véleményetek?

Azért egy dologra már rájöttem, ami nagyon fontos:Nem a gyerekkel töltött idő mennyisége, hanem a minősége a fontos.Hiába vagyunk mi anyukák sokat a gyerekkel, a mamák az az egy-két óra alatt nagyon jókat játszanak a gyerekkel és ezért szeretik őket annyira!Ők nem kényszerítik sem fogmosásra, sem fürdésre, sem rendrakásra stb stb.De remélem, hogy nagyobb korukban azért már nem ezek lesznek a döntő dolgok!

Tabok! Szerintem, ha kevesebbet leszel a gyerekkel, de olyankor jól eltöltitek az időt, szerintem változni fog a helyzet!De ő még nagyon kicsi, egyébként is sokat változnak ebben a korban!

Ez az érzés annak idején nem a nagyszülökkel kapcsolatban, hanem férjemmel kapcsolatban kapott el engem. Ugye amíg otthon voltam gyesen a gyermek egész nap velem volt én voltam aki rászóltam, figyelmeztem, tiltottam, Délután az apja hazajött, bement a nagyszobába, hanyadt feküdt a szőnyegen és az egyéves lányom rámászott és vagy egy órát bohóckodtak, majd amikor a vacsora elkészülte után szóltam, hogy jöjjenek enni, a lányom elzavart, "menninen ana" felkiáltással.Jól kiakadtam, de amikor már sorozatban előfordult, az apja fogta, kihozta a konyhába és "segítettek" a vacsorakészítésbe.

A nagymamával nálunk is voltakgondok. Mármint nem a nagymama személyével, hanem a nála való tartózkodással. Anyósom is imádta mindkét unokáját (a sógornőmnek egy fia van)és persze mindent megengedett nekik. Én abból szerencsés voltam, hogy a sogórnöm az anyósom közlében lakott, és amikor a gyerekek már kezelhetetlenek voltak, akkor hazavitte őket magához és egy kicsit "megrendszabályozta" őket. Utánna meg az anyukáját is és az én drága anyósom elkezdett ugy gondolkodni, mintha mi lennénk ő és visszafogta magát az engedékenységbe. Ma már felnött mind a két gyerek (közel 30 évesek) imádják a nagyanyjukat,kényeztetik, ha ott vannak nála, és igyekeznek sok időtt ott tölteni. Mikor anyósom szabódik, hogy nem kell őt körülugrálni, mindig azzal érvelnek, hogy tudod mama te is ezt csináltad velünk.

A saját gyereked mindig szeretni fog, még akkor is ha nem mutatja ki, mert éppen más személy a rajongása tárgya. Mindig vissza fog térni hozzád,én már csak tudom, hiszen 28 éves a lányom és úgy lóg rajtam, hogy már néha fárasztó. Pedig a közhiedelemben az anya-lánya kapcsolat nem jó

jaj,nemtudom hogy lessz,de semmi kedvem vissza menni dolgozni,nem tudom hogy fogom kibirni a pici nélkül,minden nap ezen vagyok felakadva,de muszáj lessz kibirnom,a gyerek rám van biztositva,a férjemnek egyenlöre nincs állando munkahelye.

valszeg igazad van,ha rá hagya neki is baja lessz vele,de nem hiszem hogy nekünk akarna hizelegni,nem olyan:)de majd kivárjuk

Az is lehet, hogy ezzel a szoveggel, hogy nala majd mindent szabad lesz, csak nektek akar hizelegni, es ugyanugy rendre lesz a pici utasitva, mint amugy.

Mivel nap kozben o lesz vele, maganak sem akarhat rosszat, o sem fog birni vele, ha mindent rahagy.

Egyebkent az anyosokkal valo gondokat mindig a hazassag issza meg.

ezt a furcsa helyzetett a férjem is észre vette,na meg elég sok mindent el meséltem ami nekem fájt,az ö válasza hogy minek hagyod rá?,miért nem mondod neki?...

érzékeny az annyára és ez érthetö,de ha én anyosommal össze veszek,az nyomot hagy a házasságunkban(amugy sem tökéletes)!

egyébként jol kijövünk,sokan irigyelnek hogy olyan a kapcsolatom vele mintha a barátnöm lenne(fiatal,jol tartsa magát stb),ez igy is volt még a gyerek meg nem született,azota megvan veszve érte és sokszor tett olyan megjegyzést ami nekem rosszul esett és másképp nézek rá!néha az az érzésem azt hiszi a gyerekröl hogy a fia született ujra!

Ez elso olvasatra is verlazito.

A baj az, ha munkabol majd hazaersz es atveszed a felugyeletet, a gyerek nem biztos, hogy szot fog fogadni, es valoban, egy ido utan lehet jobban is fog kotodni hozza. Meg tul pici a babad.

Emiatt a paroddal lesznek veszekedesek, mert megis az o anyja, aztan lehet tobb karotok lesz az egeszbol, mint hasznotok, hogy elmentel dolgozni :(((

Nem is tudom, hova kapnek, hasonlo helyzetben.

Jol kijossz az anyosoddal? Ferjed nem tudna ra hatni?

én azt tudom! és ö is tudja,a tudtára adtam hogy igy gyereket nem lehet nevelni,mire ö:nevelitek ahogy akarjátok,de nálunk akkor is mindent szabad lessz!

Volt rá eset hogy megijedt valamitöl a kicsi,ö fogta,a gyerek sir néz rám,erre ö elforditotta tölem és megnyugtatta!

én meg olyan hüje vagyok hogy hagyom,még senkit sem bántottam meg soha,neki sem birom elmagyarázni,avval nyugtatom magam hogy ez az egész biztos csak az én agy szüleményem!

az én kisfiam 9 honapos,és hihetetlen modon ragaszkodik az anyosomhoz.Minden nap elmegyünk,vagy ö jön,és amikor ott van az én kicsim észre sem vesz engem,szinte egy percre sem hagyhatja ott,mert üvölteni kezd utánna,ha valaki el veszi a kezéböl már pityereg is vissza,senkinek nem örül annyira mint neki!ez már 5honapos korátol igy van!

olyan feleslegessen érzem magam ha eggyütt vagyunk,nagyon fáj!hogy mondjam el a picinek hogy én vagyok az anyukája,utánnam kell hogy sirjon!

és ez még rosszabb lessz,mert szeptembertöl vissza megyek dolgozni,ö vigyáz rá!lesznek konfliktusok mert már kijelentette hogy nem érdekli otthon mit engedek meg neki,de a maminál mindent szabad lessz!

hidd el tudom mit érzel!valoban szörnyü!

Ertheto, hogy ez aggaszt, hiszem az anyai szeretet ....

Egyebkent tunderiek a gyerekeid, elvezd, hogy ilyen szep csaladod van, majd ha visszafelesel, hogy "de a mamaek", akkor majd szorits a gyeplon. ;)

Igen, valahol én is tudom, hogy szeret engem és az apját is!Mégis szörnyű érzés, hogy haza soha nem akar jönni, itthonról meg mindig el akar menni.

Persze tényleg jó ez a szombat este, egy kicsit kikapcsolódunk, és van egy kis nyugi itthon.(Mert aztán neki egy perc nyugta nincs, be nem áll a szája:))))

A másik meg az, hogy tényleg én vagyok a legszigorúbb vele és én kiabálok vele a legtöbbet és ha fegyelmezni kell, akkor én ütök a fenekére, de ez így van rendjén, nem???

De állandóan szervezek neki jó programokat, lovagolni, cukrászdába, játszóházba, biciklizni, kirándulni visszük.

Nemsokára családi házba költözünk, azt remélem, hogy ott majd szeret lenni.Nagy udvar stb...

Azért köszi, jó volt olvasni, amit írtál!

Ez nem igy van!

Gyerekkoromban minden idomet a nagyszuleimnel toltottem, mert veluk szerettem lenni, anyammal kevesbe, nem volt turelme, sosem jatszott velem ..., de ha merlegre kellett volna tennem, meg igy is anyam volt az elso. Egy gyerek tudja, hogy ki az anyja es apja. Viszont ok meg kis onzo emberkek, ezert viselkednek igy.

Tudja O, hogy hova tartozik, kik a szulei es a legfontosabbak.

Gondolom kudarcnak erzed ezt, pedig felfoghatnatok ugy is, hogy van hetvegen egy szabad ejszakatok, amikor tobbet torodhettek egymassal a paroddal. Sok szulonek nagy godnot okoz az, hogy a gyerek csak csung rajtuk, nem tudjak egy ejszakara sem lepasszolni, mert nem alszik nelkuluk.