Természetes dolog a kívánósság a terhesség alatt, vagy csak egy ürügy? (tudásbázis kérdés)

Hát ebben a témában vannak történeteim.

A kolléganőm mesélte, hogy amikor az anyukája terhes volt vele, folyton töltött káposztát kívánt enni.

Egyszer mentek végig az utcájukban hazafelé, és az egyik szomszédjuk épp töltött káposztát főzött, ő megérezte az illatát, és teljesen megzavarodott, hogy neki ennie kell abból a kajából.

Mivel olyan környéken laknak (Erdélyben) szerencsére a szomszédok nem olyan viszonyban vannak, mint nálunk, ezért mikor a férje átment kérni egy tányérral, nagyon szívesen adtak a kismamának.

A másik történetem szintén a kolléganőtől van. A nagynénjéhez zörgetett be egy nő, hogy neki azonnal kezébe kell fognia a nála termő gyöngyvirágot, mert belebetegszik, ha nem kaphatja meg. Nagyon furcsálta a dolgot, beengedte, a nő odadargázott a virághoz, egyet letépett és beleharapott!!! A kolléganőm nagynénje teljesen hülyének nézte a nőt, de az váltig állította, hogy neki bele kellett harapnia, egyszerűen kellett.

Szóval kívánósság. Mi ehhez képest az, hogy én elmegyek egy pékség mellett és az illat elránt az orromnál fogva :)

:)))))

Van ugye az elterjedt példa, a savanyuuborka fagyival, lehetőleg éjjel 2-kor a férjet ugrasztva érte. :)))))

Én többnyire nem voltam kívánós. Szerintem ez egyrészt ürügy, ha mégis előfordul, akkor valamilyen vitaminért, ásványi anyagért kiált a szervezet, nem a fagyiért. Én egyszer megettem egy egész üveg céklát. Biztos ez kellett éppen nekem.