Terhességgel kapcsolatos tanácsok (beszélgetős fórum)

Igen, aki nem jár hasonló cipőben az el sem tudja képzelni, hogy sokunknak - rendszeres mozgás ellenére sem - változik jelentősen a súlya. Én is kövér vagyok és ahogy írtam, elég sokat mozogtam, mégsem fogytam, inkább csak jó kondiban voltam. Viszont a mostani terhességem alatt legalább nem híztam tovább.

A vérnyomásommal nekem soha nem volt gondom, sőt, inkább alacsony volt mindig, de miután egy dilis nőgyógyász beijesztett, hogy a babám és én is meghalhatunk, felment 180-ra és onnantól a kórházban mindig magas volt, mert teljesen ideges voltam tőlük, miközben itthon még mindig tök jó volt. Csak az utolsó egy hónapban romlott el a vérnyomásom, akkor már a gyógyszerszedések ellenére is magasakat mértem, tehát a genetikám megvan rám, de nem kellett volna még meg is ijeszteni, mert hajlamos vagyok bepánikolni.

Én nem is tudom miért szeretnék 2 nevet, nekem is kettő van a családban mindenkinek.

Meg hiába nincs velem a párom szeretném bevonni az ilyenekbe mint a név választás stb...

Szóval ha nem egyeznénk ki a néven, 2 neve lesz. Egyet amit anyu akart, egyet pedig amit apu és így nincs veszekedés.

Sokat csesztettek engem is hogy legyen két neve.

Idegesített,de megkapták...

A kettőnk vezetékneve és a keresztneve! :D

Sziasztok, ma úgyis sokat kell ülnöm a dokinál mire sorra kerülök addig pedig nézek majd neveket a picinek még várakozok.

Egyébként 2 név tetszik:

Zakariás és Leonidász ( tudom nem mindenkinek tetszenek, de nekem igen, a Zakariást én is gyerekkoromban halottam :)

Csak második névnek nem találtam hozzá illő z, L betűs nevet.

Offolok kicsit:

A nővérem második babája naggyon problémás körülmények között született,a nővérem teljesen ki volt ütve,mikor megkérdezték,mi legyen a neve. Rávágta,hogy Norbert,mert az jutott eszébe,de közölték,hogy lány!

Jo ha beengedik anyukadat es vagy a testvered. Sokat fog segíteni h nem vagy egyedul.

Amugy név választás: ne felejtsd el figyelembe venni h egyszer majd felnő es neki azzal a névvel kell élnie amit te adtál. Sok nev gyerekként nagyon helyes de felnőttként... Hat kicsit rohelyes... Pl lányoknál Panna (tejszín mas nyelven) Dorka, Lilla... Próbálj olyat keresni amit ugy gondolsz h kesobb felnőtt koraban is el fog fogadni. Fiú lévén kicsit könnyebb. Mielőtt terhes lettem volt 2 lány nev amit szerettem volna mindig is. Erre mikor kiderült h lanyom lesz mar egyik sem tetszett, majd hónapokig versenyben volt 3 nev. A vegen mikor megszületett az apukája mikor megkérdezték h mi a leányzó neve ( en kabitasban voltam a császár utan) azt a nevet mondta amit 2 nappal a szules elott találtunk ki feltételesen. Mire felébredtem a lanyom karszalag jan mar a neve szerepelt.... Igazabol nem is azt a nevet akartam de a doki meg a nővérek szerint fel ájultan azt adtam neki. Sokaig gondolkoztam h biztos jo ez a nev neki. En igazabol mást akartam.... De ahogy telik az ido... A neve egyre jobban egyezik a személyiségével ....

Értem bocsánat, csak pl az előző kórházban ahol voltam, nem igazán engedték hogy bent legyen bárki is, ha pedig engedték elég sok pénzt kelet volna fizetni érte. :/

De hog visszaköltöztem szüleimhez, itt a közeli kórházban nagyon rendesek, több személyt is beengednek, stb...

Félreérthető voltam,bocsánat.Itt is beengedték volna anyukámat,ha egészséges,de sajnos kerekesszékes,ezért nem volt megoldható a dolog.

Kívánom hogy neked minden az elképzeléseid szerint alakuljon! :)

Itt hála istennek, meg engedik hogy bent lehessen az anyukával 2 személy. Kivéve ha bármiféle komplikáció előfordul.

De ha véletlen, mégsem lehet bent velem senki, akkor sem baj (mondjuk kicsit azért szomorú lennék :( ) mert nagyon kedvesek az itteni kórházi dolgozók. :)

Mivel front van így 2 napja megint nagyon magas.

A legmagasabb eddig 161 volt, és volt már 113-s pulzusom is. Amúgy jó napokon 140-150 90/90 átlag között van. Dopegitet kaptam, először 4x felet, most már 4x egészet szedek. Amíg nem megy tartósan 160 ill 130 alá addig reméljük nem lesz nagyobb gond és nem is fog rohamosan meszesedni a lepény, mert már elkezdett a 29. héten. A magas vérnyomás nekem már tini korban is meg volt, 2x voltam bárányhimlős, 2x 11 évesen addig olyan voltam mint egy sajt kukac, utána kezdődött a hormon probléma 1 év alatt 20 kg híztam. Akkoriban mindenhova cipeltek szüleim, rengeteget sportoltam de nem tudtam fogyni, persze minden dokinak az volt a véleménye hogy zabálok , édességet eszek dugiban és egyáltalán nem mozgok.. Egyfolytában beteg voltam minden a mandulámra ment, aztán 14 évesen végre kiszedték és a vérnyomásom beállt.

Én is így szerettem volna szülni,mert a férjemet nem akartam ennek kitenni,de nálunk ez nem lett volna megoldható,így magán a szülésen csak a személyzettel voltam.

Bízom benne,hogy neked ott lehet az anyukád! :)

Bírom a fájdalmat, de ügye megjósolhatatlan akkor mit fogok érezni, mekkorák lesznek a fájások, hogyan élem át.

Anyut biztos, hogy magam melett akarom tudni annyira erős támasz számomra, hogy mindenképp szeretném ha ott lenne :)

Szia!

Ne aggódj,minden rendben lesz. :)

Nekem egy kislányom van,vele összesen 6 óra vajúdásom volt addig amíg elment a magzatvíz,de az kibírható volt.Utána összesen 3 erős fájásom volt amikor azt mondtam hogy egy falat akarok csempével,hogy legyen mit lekaparjak.A következő fájás már tolófájás volt,onnantól nekem már megkönnyebbülés volt,pedig láthatod hogy elég gyors volt.

Csak bátorság,és vidd be anyukádat támasznak!

Tudom :)

Nem, biztosan nem lesz olyan! Drukkolunk neki! :)

Nem 100%, hogy olyan lesz a szülésem mint anyué ezt írták is. De egyébként halottam, én is hogy lehet hasonló az anya és a lánya szülése.

De egyébként már a terhességem is merőben más mint anyué volt, nekem már most akkora a pocim mint egy ház xD anyué meg csak az utolsó hónapokban nőtt meg igazán.

Ő 10-15 kg- okat hízot a terhességei végére én meg 26 hetesen tartok 8kg-nál szóval nem biztos, hogy hasonló lesz a szülésem, anyuéhoz.

De nem is baj mert mind a két testvéremmel és velem is sokat vajúdott :/

Az én egyik gyerekem is nagy babának született, több, mint egy napot vajúdtam vele. Nem a fájdalom volt a rossz a vajúdásban, hanem a bizonytalanság, hogy mikor lesz már valami. De a legszebb élményem, holott nem volt egyszerű szülés. Asszem az első gyerekkel sokan vajúdnak hosszan. Persze vannak kivételek.

Azzal annyira nem értek egyet, hogy olyan szülés lesz mint az anyukádé, mert nálunk ez nagyon nem jött be. Anyukám könnyen szült én és a testvérem annál nehezebben,

Mi épp a 31+4. hetet tapossuk. Eddig nem igazán volt könnyű menet, de reménykedünk benne hogy a szülés legalább sima lesz..

2010-ben derült ki hogy pco-m van, viszont az akkori nődokim szinte lerázott egy fogamzásgátlóval amíg nem akarunk babát címmel, majd ha úgy érzem vizsgáltassam ki magam újra, na ekkor láttam őt utoljára.. 2 évig 2 féle fogamzásgátlót szedtem mert tényleg segített valamennyit a tünetek enyhítésén, mai fejjel viszont soha a büdös életben nem szednék.Időközben megtaláltam a mostani orvosom, kiderült hogy inzulinrezisztens is vagyok, kaptam gyógyszert. 2 év után abba hagytam a fogamzásgátlót és adtam magunknak még 2 évet spontán próbálkozásra, na meg hogy a szervezetem egyáltalán magához térjen. Tavaly már nagyon türelmetlen volt párom és kijelentette, hogy elég volt most szépen újra kivizsgálás.

Mire lement a 2 vérvizsgálat nekem, páromnak a spermavizsgálat, mondta a dokim az eredményektől függ hogyan tovább. 4 nappal az eredmények után és 4 nappal nem várt előtt pozitívat teszteltem..

8. héttől utrogestánt kellett szednem, szeptember óta vagyok itthon mint veszélyeztetett. Túl vagyunk 10 vérzésen, 3 bélgyulladáson, 1 megfázáson, karácsonykor a méhlepény nagyon lent volt, terhességi toxémia hipertóniám van (szerencsére egyenlőre fehérje és vízesedés nélkül) Rengeteget kellett pihennem feküdnöm.

Amúgy minden másból is kijutott, volt téli álom szezon, rosszullét hányás, brutális mellfájdalom,kívánósság-gyomorsav (ami még most is meg van) jelenleg a legnagyobb "gondunk " hogy nagyon keveset tudok csak aludni éjjel a rengeteg pisilés miatt és mert annyira fáj a forgóm,így nagyon fáradt vagyok és nyúzott nappal viszont képtelen vagyok.

Szia. Én is gratulálok a jó hírhez!

37 éves anyuka vagyok, 10 év korkülönbséggel jöttek a babáim, ebből persze a nagyobbik most volt 10 éves: nála minden volt, ami egy terhességbe belefér, a hányingertől kezdve a terhességi cukorbetegségig minden, mégis könnyedebben éltem meg, ja, az első lányom 4 kilós volt és császároztak - ez utóbbi elég rossz volt nekem, de a babókám miatt így utólag mégis megérte, mert neki meg jobb volt. Ja, egyébként vajúdtam vele egy egész éjszakát és még egy napot, de csak azért, mert amikor reggel bementünk a kórházba, még hazaküldtek ebédelni is, mondván, hogy azok még nem igazi fájások... azért fura, hogy egy NST-s GÉP jobban érzi, mint én... pedig erős a fájdalomküszöböm, mert érzéstelenítőt sem kértem.

A negyedik terhességemre (2010-ben sajnos két babát elvesztettem) 4 és fél hónaposan derült fény :) se nem éreztem, se nem látszódott rajtam (csak az utolsó két hónapban!) teljesen más volt, mint az első, az elmúlt évben eléggé sportos életmódot folytattam, pl. 4 hónapos terhesen vizsgáztam le wado-ryu küzdősportból (elég kemény körök, mert sok és nehéz edzéseket foglal magába, pl. nehéz farönkkel a nyakadba, dombnak felfele szaladni, stb.), fittebb voltam, mint valaha és semmilyen tünete nem volt, hogy én babát várnék (már rég lemondtam róla, hogy nekem még valaha is lesz egy kisbabám, s tényleg van abban valami, hogy amikor már nem akarod görcsösen, akkor sikerül:) Szóval egészen a 8. hónapig teljesen tünetmentes voltam - tettem a dolgom, dolgoztam, de természtesen, miután megtudtam négy és fél hónaposan, hogy megtörtént a csoda (többszörösen is, mivelhogy közben autóbalesetet szenvedtem, de nemhogy én, még a bennem növekvő gyermekem is megmaradt...), szóval utána már sokkal tudatosabban táplálkoztam és nagyon figyeltem magunkra az edzések során. A terhességem végén sajnos rám ijesztett egy nőgyógyász és onnantól kezdve pánikoltam az akkor már ingadozó vérnyomásom miatt (ki lettem vizsgálva tetőtől-talpig, minden más normális volt!), csak a vérnyomásom ingadozott. Ez a terhességem mindenképpen programozott császárnak indult és az is lett, csak egy kicsit hamarabb, mint a doki mondta, mert amikor a 38. héten mentem terhesgondozásra kicsit romlottak az értékeim és az ügyeletes orvos szerencsére úgy döntött, hogy nem vár, amit nagyon jól tett, mert a lányom nyaka körül volt már a köldökzsinór... de hálisten a második lányom is teljesen egészséges, gyönyörű babácska, jóval kisebb, mint az első, ő alig volt 3 kg, de most már 2 és fél hónapos és nap mint nap rácsodálkozom... bocsi, egy kicsit hosszúra sikeredtem, de tényleg csoda, ami velünk történt, kétszeresen is.

Neked azt tudnám mondani, hogy ne törődj azokkal, akik ijesztgetnek, hiszen minden terhesség más és más. Örvendetes, hogy ha nem is a párod, de lesz valaki melletted a szülőszobán, jó hogy ilyen anyukád van, aki örül nektek és akivel ilyen jó kapcsolatban állsz.

Tudom,ez nem vígasztal,és ha aggódsz,akkor addig úgysem hagyod abba,míg a kezedben nincs a kicsi,de:

Ritkán van komplikáció! Inkább arra koncentrálj,mennyi "sima" szülés van! És esetleg egy tanács: ne keresgélj a témában az interneten,mert ott aztán csak a tragédiákat emelik ki! :-)

Mindkét fiamnál el kellett döntenem a szülés elött,hogy melyikünket mentsék,ha baj van,mert papíron meddő vagyok,és nem volt biztos,hogy túléljük. Na,nem volt baj!!! Fájt,de előre tudtam,hogy azon a szűk lyukon egy kisebb dinnyét nehéz lesz átpréselni,a többivel meg nem foglalkoztam (ha a félelmem vezet,talán meg sem tartottam volna őket)!

Úgyhogy nyugi!!!! Amúgy meg elég profik ma már a kórházakban,jó kezekben leszel! :-)

Igazából talán nem is a fájdalomtól, hanem attól aggódom, hogy valami komplikáció lesz a babával ( ilyen hülye aggódós vagyok sajna. :/ )

Nevet én is a vezetéknevemhez kerestem, hogy a kezdőbetűk azonos legyenek. De aztán azok a nevek nem tetszettek. Szóval most nem igazán tudok dönteni. :/

Az biztos, hogy kárpótol minden fájdalmat ha majd a kezemben tarthatom, alig várom :)

Az első szülésem 19 órás buli volt,de (persze a fájás az fájás) nekem tetszett,csücsültem a medencében,hallgattam a zenét,jól elvoltam,és bár se fogadott dokim,se fogadott szülésznőm nem volt,az éjszakás csajok nagggyon jófejek voltak. Sajnos reggel váltás volt,de akkor már úgy fájtam,hogy tojtam rá,ki van ott!

A második szülésem 3 óra alatt lezajlott,még az oxit sem volt idő bekötni.

Nem voltak hatalmas babáim,inkább átlag súllyal születtek.

Az első után hetekig állni sem tudtam,úgy fájt a seb,a másodiknál 10 perccel szülés után már a büfében álltam.

Az első nevét apuka választotta,a másodikét én. Közös a nevükben,hogy mindkettő keresztnév a vezetéknévvel azonos betűvel kezdődik.

Apuka mindkét alkalommal végig mellettem volt,sokat segített a jelenléte,és végigfotózta mindkettőt a dokik mellől.(nekem fontos volt,hogy később láthassam,mi zajlott odalent)

Ne izgúlj,és ne tarts a fájdalomtól! Fájni fog,ez tuti,de utána kárpótol majd a csepped!!! :-)

Én is fiatal vagyok, de nem bánom hogy jön a baba. Még mindíg vacilálok a nevek között, egyszerűen nem tudok dönteni.

Ja egyébként kisfiú lesz a drágám :)