Terhesség megszakítás (beszélgetés)

Ennyi lenne az együttérző segítés? Egy ölelés?

És egy helytelen döntésben meg is nyugtatjuk?

"olyan döntést tudj hozni, amiben meg tudsz nyugodni"- szól bölcs tanács.

És a magzatot, aki egy élő személy már, azt ki nyugtatja meg azzal, hogy : "Ne aggódj, nem fogsz megszületni!"

És az anya ha most megnyugszik, akkor később miképp nyugtatja majd meg a lelkiismeretét?

Efféle hozzáállása a fejét homokba dugó struccnak van!

Én egy dolgot tartok nagyon rossznak egy ilyen döntéskor, amiért engem ekéznek majd.

Tehát, annál rosszabb nem lehet, mint kihordani egy gyereket, majd örökbe adni.

Tudom,ha nem lennének ilyenek, akkor sokaknak nem lehetne gyereke, de szerintem a legtöbb nőnek az a legfájdalmasabb, ha a kihordott gyerekét odaadja másnak.

Szia!

Először is: sajnálom, hogy ilyen nehéz döntést meg kell hoznod. De tudd: nem szükséges sem elvetetned, sem megtartanod a magzatot.

Bárhogyan is döntesz, az a döntés a te döntésed, mely fölött ítélkezni nincs joga senkinek. Ha pedig megteszi, az az hülyesége, amihez neked semmi közöd. Nem kell feloldozást kéred a világtól egyik döntésedre sem és nem is fogod magad örökre rosszul/jól érezni magad egyik döntéstől sem, de nem is kell.

Annyit tudok tanácsolni, hogy ülj le magaddal csendben egy picit és gondolj arra, hogy terhes vagy. Ha ez a gondolat melengeti a gyorod, szíved, örömmel tölt el, akkor valószínűleg ez az utad, de ha nem, akkor nem. Csak az ösztönsö, zisgeri reakcióidra figyelj, ne gondoltakra vagy valami másra!

Bárhogy is döntesz: ahhoz jogod van. Ezt egy pillanatra se feledd el.

Sziasztok!

Köszönöm a sok támogató hozzászolásokat és a véleményeket, elmesélt eseményeket.

Viszont kezdem úgy érezni, hogy ez nagyon el ment a negatív irányba, nem velem szemben hanem ti egymás között.

Legyen szó gyermekről vagy bármilyen más helyzetről semmi jogunk megítélni kinek mi az elég és ki mire szeretne gyermeket vállalni.

Én azoknak a hozzászolásoknak a táborát erősítem, akik előbb szeretnének anyagi biztonságot, lakást.

Tudom, hogy pénz nélkül albérletben, rengeteg gyerek fel nőtt, közöttük én is így nőttem fel de ezáltal nyugodtan mondhatom, hogy én nem így szeretnék gyereket nevelni.

Ha valaki igenis anyagias nincs jogunk megítélni, egymás között sem.

Én a véleményetekre voltam kíváncsi a várandósság mégszakítással kapcsolatban.

Az, hogy kinek mennyi a megtakarítása és mennyi az elég az megint más téma.

Mégegyszer köszönöm a véleményeteket, mindegyik számít és meggondolandó, viszont ahogy telnek a napok egyre biztosabb vagyok, hogy én erre nem állok készen és jelenleg azt látom a legjobb döntésnek ha a megszakítás mellett döntök.

Egyetértek az előttem szólóval.

Ne mossuk már össze a FI esetét a felelőtlen lumpenek szaporodásával.

Ebben a helyzetben nem a 10. nyomorba születendő gyermekről van szó. Mások hozzászólását nem lenne szabad minősíteni.

Megbízható párkapcsolatban élnek, mégha külön is. Van munkájuk, megtakarításuk.

Igen egy napos, reggel bemész valamikor 9-12 között megműtenek (állmai kórházról beszélek) és kb este 6 felé mehetsz is haza. X hét múlva kontroll, nem emlékszem pontosan hány hét.

Igazából ez nem mély altatás, nem kerül tubus a légcsőbe.

Besétálsz a műtőbe, felmászol az ágyra, kb mint a nőgyógyászati vizsgáló és már altatnak is. Következő emléked már a szobából lesz, amikor ébredsz.

Szertem ezt ne ne anyagiak döntesenek típusú hozzászólásokat, meg van aki a semmire szül. Ezek mint felelőtlen hozzáállások! Ezért van a szegény családokban 10 gyerek, aztán mutogatják őket, hogy mélyszegénységen nincs mit enni adni a gyereknek, nics fűtés, stb. Nekik is pont ugyan ez a felfogásuk, hogy jah már jött megtartjuk....

Igen is felelősen kell gondolkodni és előre agyagiak terén is.

Amikor kifizeted a bevételetek nagy részét albérletre, akkor nem lesz miből félretenni és az életben nem tudok összerakni egy lakás vagy ház induló tőkéjét.

Nem azért mert jöt a gyerek, hanem mert gondolom nem a szüleid nyakán szeretnétek lakni még 15 évig!

Persze van akinek van akkora fizetése, hogy megy albérlet mellett is a félretétel, de ez nem a magyar átlag. Meg havi 10 e ft sportolt pénzzel nem sokra megy.

Sajnos az anyagik igen is számítanak.

30 alatt biztos, hogy elvetettem volna, ha akkor kell döntenem, igaz nem is volt akkor soha kiegyensúlyozott párkapcsolatom.

Most 50 évesen az azóta szerzett tapasztalattal (meddőség, lombikok, majd a kisfiam megszületése) már nagyon bánnám, ha ez megtörtént volna. Örülök, hogy nem kellett erről döntést hoznom soha. Így változik az ember.

Én is azt gondoltam, hogy ideális körülmények kellenek a babához. Az is megvolt, aztán ahogy jött a + teszt, egyből összeomlott minden mint a kártyavár. De tulajdonképpen minden rendben van így is, a 8. szülinapját szervezem.

Azt tapasztalom, hogy az abortuszon átesett nők jellemzően nem felejtik el sosem és mindig eszükbe jut, hogy "mi lett volna ha"... Ez már az életed része marad valószínűleg.

Nagyon nehéz élethelyzet ez, amikor pár hét alatt kell egy életről dönteni úgy, hogy az minimum 2 másikat is erősen befolyásol. Kívánom, hogy legyen hozzá elég erőd és bölcsességed és a számodra legjobb döntést hozd meg! Ne befolyásoljon más okoskodása.

Én egy pénzügyi tanácsadót keresnék fel. Élnék a kedvező hitellehetőségekkel és vennék egy lakást/házat, ahol már családként élhetnénk.

Ha minden rendben a párkapcsolatodban és együtt tervezitek a jövőt, akkor ez a baba csak előrébb hozta a döntést.

Őszre össze is jöhetne egy otthon.

A másik, érzelmi oldala... most még ellenkezel, nem akarod elfogadni, merthogy nem tervezett. Nem várt baba, nem várt problémákat okoz. Kibillent benneteket az egyébként nyugis hétköznapokból. És ami a legkényelmetlenebb Róla kell döntenetek, az ő életéről.

Köszönöm a megértést és át információt.

Akkor ez egy napos műtét és mindig aktatással működik?

Már az elejétől?

Az első babánk hasonló helyzetben fogant meg. Kb. a nászutunkon. A szüleimnél laktunk, átmenetileg. Megrémültem. Akartam gyereket, de nem akkor, nem ilyen körülmények közé. A doki azzal bíztatott, hogy nem holnap születik, van időm - lélekben is - felkészülni. Örülök, hogy rá hallgattam.

3 hónapos volt a kisfiunk, amikor - spirál mellett - teherbe estem. Nem kérdezték, mit szeretnék: orvosi indokkal lett abortusz. Évekbe telt, mire feldolgoztam.

Megértem a helyzeted és a kétségeid. Nem egyszerű. Erőt, kitartást kívánok Neked, és hogy minél könnyebben túl legyél ezen! :)

Tudom, hogy nem azt akarod hallani/olvasni, amit többen írunk.

Én azt mondom, hogy azt csinálsz, amit akarsz, ahogy szerinted neked/nektek a legjobb.

Sosem volt abortuszom és EÜ küretem se, így csak hallomásból tudnék bármit is írni, így inkább ezt nem is teszem meg.

Tehát, nekem elveim voltak. Akartam gyereket valamikor. Szerintem! Én azt gondoltam, hogy azzal tudom ezt megalapozni, hogy nem szedek fogamzásgátlót és nem lesz abortuszom, amíg nem születik gyerekem, így erre törekedtem.

Manapság azt gondolom, hogy egy abortusz már nem lehet akadálya egy későbbi terhességnek. Régebben sokszor elrontották és később csak jött a kínlódás, amikor valaki úgy érezte, hogy eljött az idő.

Azaz, nem godnolom, hogy később már ne jönne össze, ha szeretnél, de azért meggondolandó, hogy mit teszünk a testünkkel.

Jól meg kell gondolni, hogy később mit szeretnénk, és ennek érdekében tenni, ahogy gondoljuk.

Én megtartanám. Soha nem gondoltam azt, hogy azért kellene abortusz, mert nincs férjem, nincs lakásom, nincs autóm, stb. Mindig azt gondoltam, hogy ha esetleg terhes leszek, akkor a gyerekemet egyedül is simán felnevelem, mert van állásom és családom.

Szerintem, nálad se az legyen a fő ok az abortusz mellett, hogy nincs még meg minden. Pont jó korban vagy, ahhoz, hogy gyereket vállalj.

Ha van megtakarításotok és hosszútávra terveztek együtt a pároddal, akkor egy saját otthont is lehet ennyi idő alatt összehozni, ahogy a megfelelő körülményeket is simán meg lehet teremteni néhány hónap alatt a babának, akár a szülőknél is.

Úgy érzem, hogy te midenképpen abortuszt akarsz és nem a hátteretek miatt. Csak annyit akarsz, hogy mások leírják, hogy nekik milyen volt.

Mindenkinél más. Hiába írja bárki, hogy fájt, lelkileg összetört, ez nem biztos, hogy igaz lesz rád is. Vannak, akik úgy mennek abortuszra, mintha épp náthával mennének dokihoz. Egy kicsit sem rendülnek meg lelkileg sem. Ez egyéni mindenkinél.

És mégis;) Volt egy ismerősöm, akinek sok abortusza volt, ő azt mondta, hogy így az 5. abortusz után, sokkal nagyobb fájdalmai vannak, mint az elsőnél. A fájdalmakat a menstruációs fájdalmakhoz hasonlította, de pont ilyen lehet egy küret után is és egy vetélés után is.

Csak magadra hallgass!

Mondhat itt bárki bármit, egyikünk sem lesz ott veled amikor vagy az abortusz miatt leszel lelkileg lent vagy a gyerekhez kell kelni vagy erőn felül teljesíteni!

Pároddal fontoljátok meg és hozzatok döntést. De tudd, a te testeddel történik, neked azt is számba kell venni, hogy ha egyedül maradsz ezt a "terhet" te fogod vinni, így az utolsó szó a tiéd. Bárhogy döntesz, jól fontold meg minden oldalról, hogy később ne bánd meg, ne hibáztass senkit és tudd azt mondani ott akkor ez volt a helyes. A "Mi lett volna ha...?" úgysem vezet sehova.

Albéletben éltünk, házasságban.Várandós lettem.

Még nem akartam babát, de azon gondolkodtam, legyek én millióból az egy akinek szövődménye lesz és nem lehet később gyerekem.

Nehéz a helyzeted, a "műtétet" az orvosod elmagyarázza.

Sok erőt hozzá!

Tartsd meg !

Szinte minden feltétel adott, de ha te a tökéletességre vágyódsz, akkor lehet hogy túlkéső lesz és jöhet a lombik meg a kínlódás.

Sokan szültünk a "semmire" A gyerekeknek azért megvolt mindene. Mire megnőttek akkorára (4-5 éves) hogy már utazni lehetett velük, akkorra mindenünk megvolt és még fiatalok is voltunk hozzá.

Meglátod, ha megszületik, azt mondod, de jó hogy Vagy és szégyelled bevallani, hogy azt a tökéletes gyönyörű babát akartad elvetetni.

Azért csak leírom még azt is, hogy ha magánklinikára telik, akkor nem lehet ott olyan nagy baj.

Csak bátran, boldog várandósságot kívánok !

Ha a körülményekhez igazodna, sosem megfelelő :)

De mindenképpen te érzed helyesnek, ha ezt sugallja a tested és főleg lelked is, jó döntést hozol. Nyugodj meg, és kérj segítséget attól, akire rá tudod bízni.

Ugyan úgy zajlik mint egy eü küret vagy pl egy miss ab, ahol elhal a magzat. Kb 10-15 perces műtét. Rövid altaással, este már mehetsz haza. A szívhang kialakulása előtt nem műtenek, mert nem mindegy, hogy vetélés, mivel nem fejlődött tovább a baba (ezt is lehet művi megszakításba, mert nem indul el magától!) vagy abortusz.

Szóval arra készülj, hogy a 6 hétig várni kell.

Nekem vetéléseim voltak a 9 és a 8 héten, ezért volt ilyen műtétem. Maga a műtét nem viselt meg.

A lelki része teljesen egyéni, nekem akkor rögtön nem volt gond, pár héttel később tudatosult, de annyira nem viselt meg. Jó mondjuk nekem akkor már volt egy lányom, szóval volt aki elterelje a figyelmem.

Ez a te döntésed, ha úgy érzed nincs itt az idő, akkor nincs itt az idő. Én sem szerettem volna gyerket annyi idősen, a semmibe, minden nélkül, albérletben tengődni, ami el is viszi a megtakarításomat.

Sziasztok!

Egy eléggé megosztó témában, szeretnék beszélgetni, kíváncsi vagyok a véleményetekre.

Egy hete ki derült, hogy várandos vagyok, nem várt terhesség, védekeztünk valószínűleg az óvszer figyelmünkön kívül kiszakadhatott.

25 éves nő vagyok, a párommal rendben van minden, el vagyunk csendesen de boldogan. Spórolunk külön lakásra, mind a ketten még a szülői házban lakunk, külön külön, van munkahelyünk, valamennyi megtakarításunk is ( ezt csak azért írom le, hogy tisztán lássátok a dolgokat)

Számomra nagyon meglepő volt a terhesség és őszintén szólva nem töltött el boldogsággal, a párom boldog volt de számára is meglepő és kétségbe ejtő ezért úgy döntöttünk, én teljesen önszántából, hogy nem tartom meg a magzatot. Nem szeretnék a szüleim nyakára szülni, van mikor én támogatom őket is, nem tudunk egy babának pár hónap alatt megfelelő körülményeket biztosítani, én pedig azt nem szeretném, hogy rossz helyre szülessen és nem utolsó sorban, én sem érzem, hogy vággyal tölt el, hogy erre készen állok, hogy bele férne az életembe.

Hétfőn egy magánklinikára fogok menni ahol már tudnak a várandósság megszakítási szándékomról.

Viszont nagyon félek, volt már valakinek benne része, hogyan zajlik ? Lelkileg hogyan éreztétek magatokat? Kinek milyen indokkal született meg ez a döntés?

Ne gondoljátok, hogy teljesen szívtelen vagyok, sokat gondolok rá, hogy mi lenne ha maradna, valahogy megoldanánk, sokat fel ébredek éjszaka is e miatt, a gondolataim csak e körül forognak viszont erősebbnek érzem a döntésemet.

Gondolom jó páran fogtok ítélkezni felettem, inkább segítségre lenne szükségem olyan hölgyektől akik ezen már át mentek.