Terhesen nem kellek neki... (beszélgetés)

szerintem is egy pasinak ugyanúgy megvan a lehetősége arra, hogy védekezzen nemkívánt terhesség ellen, ugyanakkor azért nem mérhető a döntéshez és annak következményeihez, hogy ha már létrejött a terhesség, akarom vagy nem akarom. milyen egyszerű lenne, ha egy nő is csak annyit mondhatna, nem akarom és ezzel el van intézve, nem kéne átesnie semmiféle műtéten és lelki dolgokon :)

azt is megértem, ha valaki ilyen szituban mégis bevállalja a gyereket, de az csak akkor lesz "jó", ha valóban felméri reálisan, hogy itt akkor egyedül marad, és mindent neki kell intéznie, megélnie

Nem azért szemét, mert nem akar gyereket. A jelek szerint a csaj se tervezte, ' baleset' volt.

Azért szemét, mert ebben ő is benne volt és egyszerűen csak lelép.

Ez is igaz, de gondolom, a pasi már megmondta azonnal, mikor kiderült, hogy ő nem akarja, ezért a minimum, hogy álljon mellette abban, ami most jön, úgy értem, vetesse el, de ebben a pasi is segítsen, ahogy tud, viszont önkényesen azt mondani, hogy megtartja és majd utólag panaszkodni...

Az tény, hogy a pasi szemét, mert már közben is megcsalta és nyilván ketten hibáztak a védekezésben is, tehát a pasi is, csak nem értem, miért kell várni és várni míg késő lesz, mert "hátha meggondolja magát".

Mi az, hogy az emberek "előre megmondták"? Olyan híre volt a pasinak már akkor is mikor összeálltál vele?

Egyébként én is elvetetném, pedig gyerekpárti vagyok de itt azért nagyon sok dolog van, ami ellene szól. Siess, mert kifutsz az időből! Egyrészt nagyon fiatal lehetsz, másrészt nem is terveztétek, csak becsúszott, harmadrészt a pasinak már volt is valakije meg meg is mondta, hogy nem akar gyereket. Nincs egzisztencia, gondolom, nincs stabil háttér kapcsolatilag sem, máshogy sem, bizonytalan vagy. Miért ragaszkodsz a babához? Gondolod, hogy majd akkor ezzel visszatér? Még te is gyereknek tűnsz. Ja, és természetesen legalább arra kérj tőle pénzt, hogy jó dokihoz mehess, ennyit asszem, elvárhatsz tőle azért és legközelebb védekezz jobban meg a partnered is védekezzen!

gondold át a dolgokat, legyél nagyon őszinte magadhoz, hogy vajon nem azért akarod-e főleg megtartani, mert akkor még összeköt vele valami, és hátha másként áll majd hozzá

de egyedülálló anyaként is lehetsz boldog, és találni fogsz te is valaki mást idővel :)

szerintem ha már gyerek van, nem dönthet úgy, hogy nem akar. dönthet úgy, szíve joga, hogy nem akarja már azt a kapcsolatot, vagy mással akar lenni. de attól még a gyerekéért felelősséget kell vállalni, és ott kell lenni apaként, még ha férjként nem is

azért a palinak meglett volna a lehetősége arra, hogy kilépjen ebből a kapcsolatból, nem kötelező senkit sem hülyíteni és átverni

Este meg eszembe jutottal, hgy tenyleg nem kell masokkal fglalkozni, mert mindg is lesznek "megmondo emberek" :)

Vigyazz magatokra! :)

Ezért "nem kapsz a fejedre" hisz te így látod a dolgot. Nem lehet mindenkinek egyforma véleménye....

A hibát nem is írtam, hogy másban keresem.

Tudom, hogy hülye voltam amit belátok.

Én teljesen mást láttam ebben a kapcsolatban, mint a párom.

Nagyon elvakult voltam, hisz mindent elhittem neki.

Nem kel mindenáron egyedülállóként szülni igaz, én még is így döntöttem mert később tudom megbánnám ha nem tartanám meg.

Nem terhesen nem kellesz neki, hanem sehogy se, hiszen már előtte is kavart mással. Már ha jól értelmezem a soraidat.

Bocs, de a hibát én magamban keresném: hogy lehettem olyan elvakult, hogy nem vettem észre: van mellettem valakije.

A "balesetet" mielőbb el kellene felejteni, bármilyen nehéz. Nem kell mindenáron szülni egyedülállóként. Szerintem. (Na, ezért biztosan kapok a fejemre.)

Szia Riri!

igazából nem is tudom mit is mondhatnék neked erre,de mégis úgy éreztem írnom kell neked! sem tanácsot, sem pedig tapasztalatot nem tudok veled megosztani, de talán mégis annyit,hogy PRÓBÁLD ne hibáztatni magad valamint próbálj minden gondolatodat és energiádat a benned növekvő picire fordítani és ahányszor magad őrölnéd gondolj a babádra! sok erőt kívánok neked ezt végig csinálni és "elfeledni", hogy egyedül hagytak! hátha meglátja a picit és ő is másként gondolja majd!! kitartást neked!!!!

Ha a párod ekkora sutyerák, meg volt melletted más, akkor én inkább örülnék, hogy eltűnik a pitlibe. Csaltak már meg - bár terhes nem voltam - és tudom, hogy nehéz beletörődni, de tényleg az a legjobb, ha minél hamarabb kilép az életedből.

De a nyakamat rá, hogy amint nem lesz amott sem fenékig tejfel, kilincselni fog, meg előjönnek az apai érzései.

Akkor jön majd a neheze, mert azt kell neki mondani, hogy "elmész te a picsába, apukám!".

Jajjj, ezt igy nem valami jo olvasni :/ Marmint, hgy vannak ilyen " ferfiak" ...

Nekem is volt egy exem, aki kijelentette, hgy semmilyen korulmenyek kozott nem akar gyereket, csak addig lesz kapcsolat. En barom belementem, ugy gondoltam, nem is vok alkalmas anyanak es nem is hianyzik az eletembol. Aztan megismertem a kisfiam Apukajat, akivel 7 eve egyutt vagyunk, szval hulye lettem volna lemondani a gyerekvallalasrol. Biztos lesz apukaja a babadnak, hisz nem a biologiai Apa szamit, hanem aki majd melletted/ mellettetek lesz. Viszont ez nem igy mukodik, hgy O semmilyen apai reszt nem vallal. Gyerektartast fizetnie kell tudtommal, ha akarja, ha nem. Ha semmikepp nem akar gyereket, oldlja meg! Neked pedig kitartast :)

Kötelezettsége akkor is lesz; feltéve, ha nem akarod teljesen kizárni az életetekbôl;

a hivatal úgyis megindítja a gyermek családi jogállás rendezését;

Sajnálom, hogy így történt, de mostmár adott a szitu. (bár még van egy pici időd átgondolni a helyzeted)

Hány évesek vagytok?

Szívből kívánom, hogy találj apukát a picidnek,

aki mindkettőtöket fog szeretni!!

Ne keseredj el, inkább örülj a babádnak,!!

(sajnos te többet láttál bele ebbe a kapcsolatba mint a valóságban volt)

Basszus... :(

Én azon is csodálkozom, te hogy vagy képes felkelni mindennap... én nem lennék képes, magamat ismerve.

Annak a szemétnek meg adnék egy-két nagy pofont.

Tanácsként annyit tudnék talán mondani, hogy próbálj meg mindennap összegyűjteni pozitív gondolatokat, gondolj a kisbabádra, ő lesz számodra a legfontosabb ember a világon.

Ezt senki sem veheti el tőled.

Olvastad a Görögdinnye című könyvet? Marian Keyes írta, hasonló a regényben történt eset a tiédhez, csak ott házas volt a nő, és a szülés napján hagyták ott.. Na, de lényeg a lényeg: az a regény megmutatta, hogy még ilyen helyzetben is lehet "humorhoz" fordulni.

Ezt úgy tudod 'túlélni' szerintem, hogy a babára koncentrálsz!

Hidd el kárpótolni fog mindenért, bár kicsit nehezebb lesz egyedül végigcsinálni a terhességet.

Minden jót!

Ja, és ez a pasi egy görény!

2 évig voltam együtt párommal, azt hittem megtaláltam az igazit de úgy tűnik tévedtem.

Nem terveztünk gyereket, de tőrtént egy kis 'baleset".

7 hetes voltam amikor kiderült babát várok.

Most 10hetes terhes vagyok, de nem szeretné ezt gyereket, viszont az sem érdekelte megtartom e vagy sem...

Azt mondta ez az én döntésem de ha megtartom nem marad velem.

Megbeszéltem vele... a kicsit megtartom, ő viszont semmilyen apai részt nem akar vállalni, én ha fáj is de megértetem...

Azóta kiderült már van valakije akkor is volt amikor még együtt voltunk.(de ezt is csak most tudtam meg)

Így ennek a kapcsolatnak tényleg vége.

A kicsit egyedül is fel tudom nevelni, viszont rosz érzés, hogy "nem lesz" apukája.

Hisz én úgy nőttem fel, hogy teljesen részt vett az apám az életemben, (anyukám szintén).

A szüleim mellettem állnak de nehéz dolog ez, nem hittem, hogy ennyit ért páromnak a kapcsolatunk.

Naívnak és becsapottnak érzem magam...

Félek attól is mit szólnak majd az emberek...hogy ők megmondták stb..(bár ezzel tudom nem kellene foglalkoznom)...

Hülye voltam belátom...

Aki hasonló helyzetben volt lelkiekben mennyi idő volt amíg feldolgozta?

Aki pedig nem volt hasonló helyzetben de adna egy két jó tanácsot azt is szívesen várom.

Előre is köszi mindenkinek.

Egy elkeseredett kismama. :(