Tényleg velem van a baj? (beszélgetős fórum)

Mindegy már, törölte magát.

Egy "vallomás" kiíró szerint el lett üldözve.

3 mondatot mondasz el, abban leirod, hogy provokativ vagy, es mindenki kapja be, es utana sertotosre veszed a #milyen vagyok# forumodban, ha masok olyannak latnak, amilyennek leirted magad >D

Haat... Mik vannak

Beszélgetős fórumban feltettél egy kérdést, válaszoltam:-)

Előző és ezen fórumod éppen elég megvilágítást adott magadról....

Neked is szép napot!:-)

Köszönöm, nagyon aranyos vagy, hogy kb. 3 mondatból erre rájöttél. ;)

Szép napot, neked. :)

Szerencsére csak kevés ilyen napom van, általában évfordulóhoz közel.

3 babát vesztettem el. Első trimeszteres szívleállással, életveszélyes méhenkívülivel és egy 20 hetes korai halvaszüléssel, melyben az egészséges lányom vesztettem el. Igyekszem ezek után is pozitív maradni. Jövő tavasszal kezdjük el a meddőségi kivizsgálást, újra, utána, ha orvosom gyanúja beigazolódik majd, elkezdjük a lombik hosszú-hosszú folyamatát is. Nem adom fel, még nem. :)

Azt írod: babáimat. Többes számban, dupla fájdalom. Senki se csodálkozzon azon, hogy egy ilyen esemény után "vannak csendesebb napjaid".

Persze azért arra figyelni kell, hogy az ilyen napok egyre ritkábban jöjjenek elő, mert előre kell nézni, és tervezni, tenni a jövőért! Fogsz te még örülni is, igazán, szívből leszel még boldog.

Másrészt éppen ma olvastam, hogy levertséget, fáradságot, hasonlókat okoz(hat) a D-vitamin hiány. Ezt leginkább a nyári napsütésből szedjük össze. Ilyenkor ősszel, télen együnk halat, májat, diót, tojást ennek pótlására.

Szerintem csak az átlagnál jobban szereted megmutatni magad, biztos érzékenyebb is vagy az átlagnál, extra törődés-igénnyel.

Nem baj az.

Mindenkinek vannak csendesebb napjai, ez nem olyan extra.

Ha valaki szóvá teszi a tiédet, mondd neki, hogy "ez most ilyen".

Sziasztok!

Tényleg velem van a baj? Vagy nem? Mióta elvesztettem a terhességi szakaszban a babáimat, rengeteget változtam. Emiatt sokan besavanyodottnak gondolnak, házsártosnak, megkeseredettnek. Nem igazán értem ezt...hiszen én tudok nevetni, kedvesen szólni, segíteni. Szeretm az életem, bulizni járok, imádom a gyerekeket, családban sok a gyerkőc, mindig sokat vagyok velük. Tényleg meg lehet keseredni?? Vannak napjaim mikor rosszul érzem magam, általában ilyenkor csendes, szomorkás vagyok. Ezeken a napokon kapom meg ezt embrektől...van aki direkt rosszból mondja, másokon látom, hogy csak segíteni akarnak. Én nem látnám meg magamban ezt? Vagy valóban nem is vagyok ilyen negatív? Nem értem...

Tudom, itt nem ismerjük egymást...de ti ezekről, mit gondoltok?