Tényleg ilyenek vagyunk?! (beszélgetős fórum)

Igazán szép gesztus, a számodat nem kérte el?

:)

viszont el kell mondjak egy ellenpéldát is. Fővárosi férfiak védelmében. Villamosra felszálltam felcuccolva, mint a málhás szamár.

És egy pasi felállt és átadta a helyét, amúgy nem akartam leülni, de nem hagyta hogy ne. Azt mondta, hogy ő nem fog ülni, ha egy nő ennyi csomaggal kell álljon :-)

Jogos a felvetés, én sem tudom hova jut ez az ország ilyen mentalitással...

Persze a nevelés nagyon fontos, de hiába nyűglődik a szülő, ha a tini a társaságában már mást lát. Ott már épp az a trendi, ha nem a morálnak megfelelően viselkednek...

Végigolvastam a véleményeket és persze hogy nem bírom ki, hogy elmondjam a sajátom.

Az, hogy a kormányt hibáztassuk az emberek érzéketlenségéért szerintem túlzás. Ez NEVELÉS, és engem is megdöbbent, hogy én állok fel, ha felszáll a villamosra egy idős ember, nem a nálam 20 évvel fiatalabbak. És a kis öregek tényleg annyira hálásak.

Múltkor ült egy tinédzser lány a villamoson, keresztben az ülésen jól elnyújtózva úgy, hogy aki felszállt mindenkinek kerülgetnie kellett. Roppant nagy feladat maga alá húznia a lábát.

És igen, fellöknek az utcán, az autósok pedig döbbenetes morállal közlekednek. Hollandiában csak ha megközelíti az ember a járda szélét már akkor lelassítanak, nem hiszem, hogy akkora időveszteség számára ha átenged egy csóró gyalogost.

Más. Épp ma reggel történt. Inkább hajnal, mint reggel, mert 5 óra volt. A szomszéd telken valami fém tálcákat vagy mi a bánatot hajigáltak. Gondolhatjátok hogy szólt. Mondjuk én már nem aludtam, de ez társasház, nyár lévén nyitott ablakokkal. Miért nem lehet a másik emberre figyelni egy kicsit? Én még a mosógépet, porszívót se indítom el hétvégén 10 előtt.

sziasztok! egyetértek az alább leírtakkal. valóban nagyon egocentrikusak az emberek. az plussz szomorú, hogy ez csak tovább fokozódik a fiatalabb generációkban, tehát a tendencia rossz irányba tart. szerintem legalábbis.

a mai gyerekek/fiatalok zöme azt hiszi övé a világ, mindent megtehet, aki gyengébb/öregebb/lassabb nála az magára vessen. ez tipikus a buszon, amikor felpattannak a buszra, bevágódnak az üres ülésekbe, és utána néznek ki a fejükből. de gazdag gyerekek is ilyenek, akinek a szülei autót tettek a feneke alá, de ők az utakon csinálják ugyanezt. én már azon csodálkozom, ha valaki indexel sávváltás előtt. nem egyszer volt már, hogy majdnem nekemjöttek, gondolván, ha nem akarom széttöretni a kocsim, majd befékezek... most már igyekszem ilyenekre felkészülni, és jó nagy követési távolságot tartani, és ha látom hogy valaki nagyon ideges,akkor inkább hagyok neki jó nagy helyet, hadd menjen be elém. (nem altruizmusból, hanem mert nem akarom hetekre a szervizben hagyni a kocsimat)

szerintem ahhoz hogy valami változás legyen éveknek, évtizedeknek kell eltelnie, és azon múlik, hogy a gyerekeket hogyan nevelik a szüleik...

Sziasztok!

Igaz ami igaz: a nagyvárosi rohanást én is nehezen viselem. Többek között ezért is jelent hatalmas megkönnyebbülést, hogy nem kell nap mint nap bevonatoznom a fővárosba, mivel lehetőséget kaptam arra, hogy a munkámat itthon végezzem. Igaz, hogy vidéken jobban odafigyelnek egymásra az emberek, de ebből következik, hogy nehezen tudsz olyan dolgot csinálni, amiről nem tud a szomszéd..no és amiről pedig nem tud, azt kitalálja! Szóval az "éremnek két oldala van" - közhely, de igaz.

A mosoly egyébként tényleg bejön!:))) No és persze én benne vagyok a változtatásban!:))))

Nem beszélve az autós közlekedésről. Agresszió mindenhol! Ezt mondjuk a BKV-n is érzem! Csak azért sem engednek be, pedig ÉN MÉG HASZNÁLOM AZ IRÁNYJELZŐT is. Amikor nagy több milliós autót látok nem jelezni, mindig arra gondolok az új modellekbe már nem szerelnek irányjelzőt, mert van benne lóerő. Persze nem csak rájuk jellemző. Önzés megy mindenhol! Bezzeg Bécsben vezettem egyszer, nézem, vajon mennyi a megengedett sebesség, keressem a táblát, de akkor láttam, mindenki csontra 80-al megy, hát mondom 80. Senki nem cikázott, nem villogott, hogy menjek már. Aztán meg kiteszem az irányjelzőm, szinte befékezett az egész sor, hogy átmehessek a kívánt sávba. Teljesen meg voltam döbbenve.

Múltkor majdnem összetört 80-as sebességnél egy szlalomozó terepjáró. Elém vágott, ha nem fékezek, meghalok, mert én papírvékony suzukiban ültem, és 70-es táblánál mentem 80-al és nem is a belső sávban. Úgyhogy én ezen is látom az emberek mentalitását: GÁZ!!!!!!

Törődjünk már kicsit egymással!

Elhiszem, hogy kiakadtál, és azzal viszont nem értek egyet, hogy ez a "jelenség" csak a fővárosban található meg...

Méghozzá azért, mert eredetileg én sem vagyok pesti, de ahol laktam, még durvábban művelték a teszünk egy jó nagyot a másik fejére...:((((

Az okot én sem értem, meg a miértet sem, ehhez én túl kevés vagyok szerintem. Volt olyan esetem, hogy összeestem a buszon, mert leesett a vérnyomásom. Az, hogy senki nem akart istenigazából segíteni, az meg sem lepett, a helyet pedig egy pár napos műtött férfi adta át, aki át tudta érezni a másik baját (összesen 2 megállóra ültem le).

Amíg valaki nem tapasztal olyat, ami neki is rossz, addig nem fog segíteni se a babakocsi fel-le tevésben, és a helyet sem fogja átadni...

Sajnos ilyenek vagyunk mi magyarok... és erre egyáltalán nem lehetünk büszkék:(((

Lehet, hogy ez a nagyvárosok sajátja.

Bár... laktam vidéken. A buszon dettó ez van.

És nem igaz, hogy nem látnak. Ez ma nem csúcsforgalomban történt (akkor esély sincs felszállni babakocsival). Igenis látták, mert NÉZTÉK!

Elolvastam a hozzászólást.

Nekem is van véleményem. Erről.

Mivel többször is töltöttem hosszabb időt a fővárosban...(tényleg nem általánosítanék, és elnézést ismét a fővárosiaktól).

Szóval nagyon felgyorsult minden. Iszonyatos tempó van. Az emberek csak magukra figyelnek. Csak magukra. És ezt úgy teszik, hogy nem néznek körbe, hogy körülöttük mi van.

Én őszintén írom ide:

ez a fajta ritmus, gyors életvitel az amit a mai napig nem értek. Eltaposnak az emberek. Rádlépnek. Még csak rád sem néznek utána.

Hihetetlen nem?

Többszöri bp-i próbálkozásom után gondolkoztam azon, ha ott maradok, oda megyek akkor vajon átveszem a tempót? Vagy az ember nem változik meg ennyire? Ha beilleszkedik abba a világba, amit nem tud megérteni?

Érdekes az egész. 4-6-os villamos. Nagy táskával én. Nem férek el. Ez a helyátadás. Tömeg volt. Engem fellöktek a táskámmal együtt (megerőltettem magam: mosolyogj) A néni mellettem állt, a nő a 8 éves gyerekével, gyerek ült.

Nem szóltam semmit. Leszálltam a moszkván a táskámmal és lementem a metróba.

Korcs világ. Más. Nem kell...

Vidéken bezzeg. Leszámítva, hogy időnként otthagy a busz a buszmegállóban...figyelnek az emberek.

Még tudnak.

Mindig belebotlik az ember egy rossz élménybe, vagy tapasztal valami nem jót.

A legjobb megoldás erre: széles vigyor.

A hatás nem marad el.

próbáld ki!

:)

Azt nem értem, hogy mi oltotta a magyarba az irigységet és a kárörömet. Talán a régi politikai rendszernek köszönhetjük? Vagy a vérünkben van?

Külföldön többen is nyúlnak a babakocsik után, sőt idős embereket lesegítenek a buszról. Ez itt miért nem megy? Nem kerül semmibe!!!!