Tényleg ilyen nehéz kimondani? (beszélgetős fórum)
"kimondani nem nagy cucc, és még aki nem is szereti, hozzászokhat, hogy kimondja, kimutassa, mit gondol vagy érez"
Régen én is így gondoltam. De most már azt gondolom hogy egyszerűen vannak ilyen emberek, akiknek nem megy.
Megfelelő partnerrel, semmi gond.
Én biztos belehalnék ha egy ilyen férfi lenne mellettem.
sok férfi és nő is van, aki nehezen mondja ki ezeket a dolgokat. a baj szerintem az, hogy ha a párod tudja, ez neked fontos és mennyire szeretnéd hallani, akkor is tesz rá, hogy nem. mert kimondani nem nagy cucc, és még aki nem is szereti, hozzászokhat, hogy kimondja, kimutassa, mit gondol vagy érez, de ha ennyire nem akarja, vagy ne erőltesd és törődj bele, vagy keress olyat, akivel egyforma a habitusotok. megértem, ha frusztrál, hogy nem mondja, nem dicsér
Nem provokalni kell,hanem megmondani ,amit gondolsz,aztan ha nem tetszik neki el lehet menni.
Persze eloszor fajni fog.De merlegeld,hogy melyik rosszabb,ha ilyen veled,vagy az,ha elmegy..
Ha jobb,h ilyen,akkor meg ne kekeckedj vele,nyugodj bele.:)
Még az sincs kizárva, hogy ő szakít velem természetesen, de ezt a kockázatot vállaltam amikor elkezdtem provokálni.
En pontosan ilyen vagyok mint te, es az elozo baratom is olyan volt mint a tied,vegul o szakitott velem,de en sem birtam volna sokaig mellette, hogy nem beszel.Ez kinzo, es ertelmetlen,hiaba szerettem, nincs ertelme.Tovabb kellett lepnem sajnos. Nem tudom miota vagytok egyutt, lehet meg meg tudjatok vhogy beszelni,de ha o egyaltalan nem nyitott erre,akkor jobb ha kulon folytatjatok.
Nem hozzád való. Neked szükséged van rá, ő meg nem tudja megadni neked. Elbizonytalanít, rágódásra késztet. Nem vagy így boldog. Ő sem az. Egyszerűen nem illetek össze. Sz.r dolog, de ez van. Ezen nem tudsz változtatni.
A temperamentumom nem engedi, hogy befogjam :) és ráadásul őszinte is vagyok. Ha fáj valami, csak addig tudom magamban tartani, hogy már késő legyen higgadtan ész érvekkel átbeszélni.
Igazatok van. Elcsépeltnek tartja, mert hiteltelen emberek csinálják ezt. Viszont az én szeretet-nyelvem a beszéd és én a sok jó ellenére időnként nagyon boldogtalan leszek és olyankor erőltetem, amit nem tudok abbahagyni, és mivel hiába próbálom, szörnyen viselkedek és igazságtalanságokat zúdítok rá. Ezért nem tudom megérteni, hogy miért nem lenne egyszerűbb az embert néha néha megnyugtatni.
Érzelmi téren eltérőek a képességek és az igények is. Van, aki még kimutatni sem tudja, van aki beszélne is róla. Van, akinek elég, ha érzi, hogy szeretik. Van, akinek meg nem és olyan társra van szüksége, akivel át lehet beszélni az érzelmeket is. (Én is ilyen vagyok. És vannak ilyen férfiak.)
Az a baj,hogy nem mondja ki,hogy szeret,vagy jól nézel ki ?
Nem minden férfi beszél róla ,van aki régi csalódás miatt,van aki azt mondja,hogy elcsépelt.
Az a lényeg,hogy éreztesse veled,fontos vagy neki.
Attól viszont idegbajt kapnak,ha erőlteted,csak azért sem fogod hallani tőle.
Ha igen,az csak azért lenne,mert kierőszakoltad,akkor meg minek?
Figyelj, ha tényleg kicsikartad a bunkózást (ki lehet, tudom, sőt, mást is ki lehet...) de úgy érzed, hogy a tetteivel, viselkedésével azt üzeni, hogy szeret téged, akkor ne akard hogy szavakba öntse, ha nem az a fajta.
Van egy gyerekem is, aki imádja..
Még nem tudom mi lesz a megoldás, és köszönöm, hogy figyeltek rám. Minden tanácsot átgondolok.
A többi dologban igen. Lehet, hogy én akarok túl sokat.
tipikus hiba! " Addig feszítettem a húrt" magadat okolod,.. inkább hajtsd el a fenébe a csókát...
Nem passzoltok, ez egyértelmű.
A bunkózást azért sikerült kiváltanom belőle mert addig feszítettem a húrt. Magyarul tényleg az voltam. De ha ezt sikerült, akkor több mint egy éves könyörgéssel a szeretleket meg a szexit stb-t miért nem. Valóban öleléssel akarja kifejezni, de nem mintha ezektől a gesztusoktól besokalltam volna. Most azt veti a szememre, hogy én nem tudom őt elfogadni, mert megpróbálta.
Szabadulj tőle.
Miért érzed, hogy kár érte, amikor kedvességre és dicséretre nem képes, ellenben bunkózásra igen?
Amíg az utolsó 2 mondatot nem olvastam el, hát azt gondoltam, nem mindenki a szavak embere, a lényeg, hogy érezd, hogy szeret.
De így más a helyzet.
Sziasztok,
Megint elérkeztem ahhoz a pillanathoz, amikor úgy érzem ennek a kapcsolatnak vége. Csak az a baj, hogy ez esetben tényleg kár érte. Nem tudom megszokni, felfogni, megérteni - hívd aminek akarod - hogy miért olyan lehetetlen kimondani az érzelmeinket, megdícsérni a másik külsejét, vagy cselekedeteit. A probléma gyökere, hogy az én véleményem alapján talán pont azért, mert nem gondolja így az illető.. amúgy állítólag úgy gondolja, csak a nehezére esik szavakba önteni. Hozzáteszem, a bunkózás az megy neki, mert azt sikerült kiváltanom belőle. Mit gondoltok?
További ajánlott fórumok: